A lakosság több mint háromnegyede nélkülözésben él, akut üzemanyag- és gyógyszerhiány uralkodik, az állami áramszolgáltató naponta alig két órán át képes elektromosságot biztosítani - ilyen súlyos problémákra kellene megoldást találnia a frissen hivatalba lépő libanoni kormánynak. A közel-keleti állam még 2019 augusztusában indult el a lejtőn, miután a nemzeti valuta, a font értékvesztése láncreakciót indított be. A pénzügyi krízis továbbgyűrűzése azóta egyre mélyebb gödörbe taszította Libanont, amelyből a döntéshozók azóta képtelenek kihúzni az országot, sőt eddig úgy tűnt, nemcsak az eszközök, hanem a szándék is hiányzik a politikai elit részéről. A tavaly augusztusban a bejrúti kikötőben bekövetkezett, 216 ember halálával járó robbanás sem hozott fordulópontot, Haszán Diáb akkori miniszterelnök lemondását követően 13 hónap telt el, mire felállt az új kabinet. Az elmúlt több mint egyéves időszakot a pártok vitatkozással, tárgyalásokkal és pozícióharcokkal töltötték, miközben a társadalom egyre inkább elszegényedett, és a közel-keleti ország - a Világbank szerint - az elmúlt 150 év egyik legsúlyosabb, békés időben bekövetkező gazdasági válságát élte meg. A politikai elit végül a küszönbön álló teljes összeomlás, a megszaparodó erőszakos incidensek és az óriási nemzetközi nyomás hatására tudott csak megállapodni a kormányalakításról múlt pénteken.
Az új miniszeterelnök, Nadzsíb Míkati, Libanon egyik leggazdagabb embere mindenesetre igyekezett arról biztosítani az embereket, hogy mélyen átérzik szenvedésüket. A nemzethez intézett beszédében könnyeivel küszködve beszélt azokról az édesanyákról, akik nem tudják élelmiszerrel ellátni a gyermekeiket vagy aszpirint beszerezni fájdalmuk csillapítására, illetve azokról a diákokról, akiknek a szülei képtelenek fizetni az iskoláztatásukat. A libanoniak azonban bizalmatlanok Míkátival szemben, hiszen az országot 2005-ben és 2011-2014 között kormányfőként vezető milliárdos üzletember ugyanahhoz a politikai elithez tartozik, amely hagyta ilyen mélyre süllyedni Libanont.
“Ettől a kormánytól sem lehet komolyabb változásra számítani. Látható, hogy a kabinet tagjainak kiválasztásánál a lojalitás volt az egyik fő szempont, olyan személyek kaptak pozíciókat, akik nem fognak önállóskodni, a rendszer ellen fordulni” - mondta el a Népszavának Nadím el-Kák, a libanoni Politikai Kezdeményezés (The Policy Initiative) nevű bejrúti kutatóintézet elemzője. Megjegyezte: vannak ugyan olyan miniszterek, akik papíron független szakembereknek tűnhetnek, de róluk is tudható, hogy melyik párthoz kötődnek. “Ők sem tevékenykedhetnek szabadon, hanem engedelmeskedniük kell a politikai erők iránymutatásának, utasításainak” - tette hozzá. Az elemző azonban hangsúlyozta: fontos volt azt a látszatot kelteni, hogy legalább részben szakértői kormányól van szó, mivel ez volt a nemzetközi közösség egyik elvárása Libanonnal szemben, a felajánlott sokmillárd dolláros segélyekért cserébe. Ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy külföldön némileg pozitívabb fogadatásban részesült az új kabinet.
A Nyugat üdvözölte a libanoni kormány felállását, bár az Egyesült Államok, Franciaország és az Európai Unió egyaránt megragadták a lehetőséget arra, hogy emlékeztessék a minisztereket, milyen komoly feladatok várnak rájuk. “Kulcsfontosságú, hogy foglalkozzanak a jelenlegi gazdasági, pénzügyi és társadalmi válsággal, végrehajtsák a régóta szükséges reformokat és felkészüljenek a 2022-ben esedékes választásokra” - fogalmazott Twitteren Josep Borrell, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője.
A várakozások szerint Nadzsíb Míkati beiktatásával újraindulhatnak a Libanon segélyezéséről szóló tárgyalások a donorországokkal. Nadím El-Kák azonban arra figyelmeztett, hogy ha az ország meg is kapja a korábban felajánlott hatalmas összegeket, akkor az legjobb esetben is csak rövidtávon és kis mértékben javíthat a libanoniak helyzetén. “Ha ez a kormány és ez a parlament pénzhez jut külföldről, akkor azt hatalma megszilárdítására fordítja. A pártok majd megharcolnak egymással a forrásokért, amelyet ellopnak, majd arra fordítanak, hogy megvásárolják saját szavazóbázisuk hűségét”- magyarázta lapunknak a libanoni elemző.
Hiába állt fel tehát az új kormány, a libanoniak helyzete továbbra is kilátástalannak látszik. A szektariánus (felekezeti-vallási) megosztottságot bebetonzó politikai rendszer reformjára és a korrupció elleni határozott fellépésre lenne szüksége, hogy az ország tényleg kilábaljon a krízisből. Ha a Nadzsíb Míkati vezette kabinetnek nincs is lehetősége arra, hogy orvosolja Libanon krónikus bajait, annak érdekében mindenképpen tehet, hogy a sokat szenvedett lakosság képletesen és szó szerint is fájdalomcsillapítóhoz juthasson.
