Amanda Gorman, az Amerikai Egyesült Államok elnöke, Joe Biden beiktatásán szerepelt afroamerikai költő kötetének verseit a Van Helyed Alapítvány patronáltjai fordítják – ez volt az ózdi látogatás apropója. A fókusz azonban gyorsan a Bódis Kriszta által létrehozott és vezetett Van Helyed Rendszer (VHR) oktatásközpontú, holisztikus működésére és az itt patronált családokra került. A fordítandó verseket még várják, de a VHR életében ez csak egy nagy figyelmet kapott kis fejezet.
Mosógép napi 24 órás szolgálatban
– Tuskó néninek nincs hol aludnia! – halljuk Ózd-Hétes telepre érve, ahol a fürdőház lépcsőjén ül Tuskó néni, aki a fényképezőgép láttán föláll és a telep vége felé indul.– Idős már, és az idősek nem olyanok, mint mi – magyarázza Mesi, a VHR fürdőház gondnoka, majd hozzáteszi: valahogy úgyis megoldjuk! A fürdőházat, ahol most három mosógép dolgozik egyszerre, tizenegy évvel ezelőtt a helyiekkel közösen építette a Van Helyed Alapítvány. Többek között kiskerteket, focipályát és telepi oktatást, alkotótáborokat működtettek, szociális munkát végeztek, elintézték, hogy legyen közvilágítás és visszahozatták az áramot.
A telep szociális bérlakásaiban máig nincs vezetékes víz, 350 emberre két közkút van és pottyantós budik. Ezért hiánypótló, hogy a Van Helyed Fürdőházban két zuhanyzó, négy angol wc, négy mosdó működik. Az első háztartási mosógép fél évig bírta a napi 24 órás szolgálatot, ipari gépre pedig nincs pénz, így aztán marad a szurkolás az ütött-kopott, néhol rozsdás utódoknak. – A vizet részben az állam fizette, de nem vállalják tovább, most éppen le akarják szerelni a vízórát – mondja aggódva Bódis Kriszta, a Van Helyed Rendszer (VHR) kitalálója, aki 1998 óta dolgozik Ózdon és Budapesten. Először önkéntesként, majd teljes munkaidejében, azért, hogy egy alulról építkező rendszerszintű modellt építsen ki annak érdekében, hogy a szegregált társadalmi csoportok a minőségi oktatásba kerülve, szükségleteikre szabott szolgáltatásokat kapva ne termeljék újra a nyomort. Kényszerpálya helyett életpálya, ez a jelmondatuk.
Mesi a telep házaihoz képest takaros otthonába hív kávézni, a konyhaasztalon a késői reggeli. Ramona, a lánya a Van helyed Família stúdiós patronáltja a kismama csoportban. Novemberre várja kisfiát. Ramona nagyobbik lánya is stúdiós, eddig az óvódások között, idén már az első osztályosok csoportjában. Együtt megyünk át a Van Helyed Stúdiók épületébe, ahol ma tanévnyitó családi nap lesz.
Miután az alapítvány a családok szállításában is segít, a már megérkezettek kézműveskednek, aszfaltrajzolnak, gyöngyöt fűznek, élőszobrot játszanak, a közeli focipályára mennek egy-egy patrónus irányításával, miközben mások bográcsban főzik a gulyást.
– Csak a gyerekek miatt jövök, Kevin és Attila is nagyon szereti a foglalkozásokat. Sokat segít Kriszta, programokat találunk ki – válaszolja szűkszavúan egy anyuka, miért jöttek el.
Patronálás Hétestől Budapestig
A VHR egyik intézménye a Van Helyed Stúdió+ (VHS+), ami azért jött létre, hogy az ózdi stúdiókból budapesti általános és középiskolákba továbbtanuló gyerekeknek is teljes ellátást és –Van Helyed módszertannal – patronálást adjon. Jelenleg 15 növendékük van itt. A VHS+ együttműködik az iskolákkal, járt gyerekük az AKG-ba, most a Kürt Alapítványi Gimnázium, a Közgazdasági Politechnikum, három Waldorf, az Orchidea magyar–angol tanítási nyelvű iskola és az Európa 2000 fogadta diákjaikat, van, akit krízis miatt menekítettek Budapestre.
Knausz Imre patrónus szerint a fő nehézség a fegyelmezettséggel van. A szülők – ellentétben az általános vélekedéssel – nagyon örülnek, hogy a gyerekek Budapesten tanulnak. És hogy a két életmód, környezet közötti váltás mennyire visel meg egy kamaszt? – Ez feszültség, amit folyamatosan fel kell dolgozniuk. A patronálás része, hogy szakemberek bevonásával segítünk ebben. Például egyikük, amikor édesanyja és édesapja is beteg lett, elhatározta, hogy otthagyja az iskolát és elmegy dolgozni. Nem tudjuk, ez milyen pszichés teher neki, mennyire a család direkt elvárása. Sokat dolgoztunk vele, de a döntést rá bíztuk. Hozott egy döntést, a kompromisszumos megoldás pedig végül az lett, hogy egyéni tanrend szerint tanul és emellett dolgozik – mutat be egy lehetséges megoldást.
– Tőlünk kapnak budapesti bérletet, a hazautazáshoz jegyet, bérletet. A patrónusok az osztályfőnökökkel, szaktanárokkal és a szülőkkel rendszeresen együtt dolgoznak. A VHS+ önkormányzatában egyenlő szavazattal rendelkeznek a patrónusok és diákok. Az önkormányzati gyűléseken házirendi kérdésekben döntünk, vagy arról, hogy az eddig hetente adott háromezer forint zsebpénzt most havonta egyben adjuk-e. Van bírósági rendszerünk is – egy felnőtt és két gyerek havi váltásban – a fegyelmi problémák esetére, ilyen, amikor valaki későn jön haza, vagy nem szól, hogy hová megy, vagy nem mosogat el, nem viszi le a szemetet – írja le demokráciájukat.
Knausz Imre a VHS+ szakmai vezetője felelősségről és hiányérzetről is beszél. – A szexuális felvilágosítással, családtervezéssel többet kell foglalkoznunk. Nem ritka ebben a világban a korai gyerekszülés, és az látszik, hogy a szülés véget vethet a tanulásnak – mondja. Független kutatók mérték e tekintetben is a VHR eredményeit. Míg a hasonló helyzetű 13-14 évesek családot alapítanak, addig a patronáltak családalapítása az iskola elvégzése, szakmaszerzés utánra tolódik ki. Ennek ellenére most a pandémia alatt a 120 növendékükből ketten szültek, egyikük 16, másikuk 18 elmúlt. – Persze az még kérdés és feladat, hogy a kismama növendékünk be tudja-e fejezni az iskolát – mondja Knausz Imre.
– Az az alapelv, hogy érettségiig, vagy pályára állásig dolgozunk a gyerekekkel. Az egyetem és a munkába állás első évei alatt már sokkal lazább kapcsolat, itt fontos, hogy már önállóak tudjanak lenni, de a Van Helyed közösségben maradnak – mesél az utánkövetésről. A budapesti tanulmányait most kezdő Angéla a Kürt Gimnáziumi évnyitóról beszél: – Jobb volt, mint amire számítottam, azt hittem, hogy kiközösítenek majd, de nem – meséli.
Sokszoros másság
Nyolc éve, a legelső naptól jár ide Barbi, akinek unokatestvérei az ózdi Van Helyed Stúdió patronáltjai és most fognak végezni a középiskolában, egyikük nővér, másikuk rendőr lesz. – Családias, ide nem úgy jön az ember, mint amikor bemegyünk a boltba, hanem mint amikor hazajössz. Anyósomnak is segítettek a szívműtétje előtt orvost találni – meséli. Kislánya, Kiara elsős, és „nagyon szupi” napja volt a suliban, ahol az osztályban hatan vannak, a tanítónője pedig nagyon kedves.
– Van egy kisebb, négyéves gyerek is, de őt nem hozom, mert beteg és nem olyan a viselkedése. Március 17-én derült ki, hogy autista, az emberek nem szokták jól fogadni, ő sem szereti az idegeneket. Ilyenkor anyósom vigyáz rá. Kiarának furcsa, hogy a testvérével többet foglalkozom, itt pedig megkapja azt figyelmet, ami tőlem otthon kiesik. Matteo napi 24 órás figyelmet igényel, mellette nem tudok dolgozni, itt pedig nagyon sok olyan dologhoz tud Kiara hozzájutni, amit mi nem biztos, hogy tudnánk biztosítani, például egy kirándulást.
„Szeretnék a nemzet lelkiismeret-furdalása lenni”
A jelenleg 120 patronált gyereket, és az ő családtagjaikat, összesen 1070 embert patronáló Van Helyed Alapítvány vezetője, Bódis Kriszta 24 éve küzd az esélyegyenlőségért.
– A Hétes kiindulópontja a VHR-nek. Egyrészt szimbolikus értelemben, mert a gyerekeink nagy része ilyen szegregátumokból jön, másrészt azért, mert a Hétes telepi önkéntes munkám során tanultam meg, hogy rendszerben kell gondolkodni – meséli Bódis Kriszta a jelenleg 120 patronált gyereket, és az ő családtagjaikat, összesen 1070 embert patronáló alapítvány vezetője. A kismamáktól az egyetemistalétig korosztályos csoportokba osztott gyerekeket szakemberek segítik a tanulásban, alkotómunkában.
– Minden gyerekünk története a Van Helyedben sikertörténet, még akkor is, ha útjukon számtalan kudarccal kellett megküzdenünk. A számok mögött pedig egyedi sorsok vannak. 6 éve működünk és ez idő alatt 23 VH-növendéknek van már szakmája, 12 növendéknek érettségije. A 120 jelenleg is patronált növendékből 31-en tanulnak szakképző intézményben, 35-en általános iskolában 48-an família stúdiósok, kismamáktól óvodás korig, 6 növendékünk felsőfokú oktatásban, 4 felsőfokú szakképzésben, 2 egyetemen tanul tovább, egyikük Hollandiában.
Idén is minden nyolcadikosunk felvételt nyert közép és szakiskolákba, az utolsó éves gimnazistáink közül mindenki leérettségizett. Négyen pedig Budapesten tanulnak tovább a VHS+-ban. Nem teszünk különbséget jó tanuló és rossz tanuló között, mert mindenki képes magas szintű tudás elérésére, ha minőségi oktatást kap. Mi differenciáltan támogatjuk őket azzal, amire szükségük van. Akinek hiánya van, azt pótoljuk, ha tehetsége, azt gondozzuk. A gyerekekkel személyesen foglalkozó patrónusokkal megtaláljuk a legmegfelelőbb iskolát, vagy segítünk abban, hogy a suliban a legtöbbet hozzák ki magukból. A legfontosabb, hogy nemcsak tőlünk nincs lemorzsolódás, hanem az iskolában is bent maradnak, ha pedig netán megbukik, kirúgják valamelyiküket, akkor mi más lehetőséget keresünk, ezt is biztosítja a rendszerben való gondolkodás és működés – meséli a VHR lényegét.
– Bár képzetten, felkészülten vágtam bele, az elején naiv beavatkozó voltam. Sokat tanultam. Fél életemet, 24 évet töltöttem ezzel itt Ózdon. A cél azonban nem lokális. Társadalmi ügy azoknak az emancipációjáért dolgozni, akik nem kapnak megfelelő lehetőségeket, esélyeket, reprezentációt ebben a társadalomban. Ehhez hozzátartozik lehetőséget adni arra, hogy a nyomorból kikerüljenek emberek, de a szegénység csökkentése összetett feladat. Egy eszköz az igazi egyenlőség eléréséhez – mondja.
– Nagyon szeretném választási és pártpolitika fölé emelni, amit csinálunk. Mindenkivel együtt dolgozom, aki ezért az ügyért együtt dolgozik. Egyformán kritikus vagyok a mindenkori kormánnyal, a magyar értelmiséggel és magammal kapcsolatban is. Szeretnék a nemzet lelkiismeret-furdalása lenni, mindig merni kimondani, mi az, amin még változtatni kell – fogalmaz. És hogy honnan van pénz? – Alapvetően dán Velux Alapítvány jóvoltából, de állami forrásokból is. A dánok azt szeretnék, hogy a problémák ne gyűrűzzenek tovább, az adott ország oldja meg őket, másrészt értékesnek tartják, hogy pártpolitika-független vagyok, mert csak így lehet hosszútávon társadalmi ügyekért dolgozni, szakpolitikai modelleket alkotni – mondja Bódis Kriszta.
(Az Amanda Gorman-fordításról szóló cikkünk következő lapszámaink egyikében lesz olvasható.)
