Rendőrként a bizalom illékony dolog. Fiatalabb koromban a bizalom és a barátság magától értetődő volt, nem volt benne semmi bonyolult. Az élet haladt a maga medrében, még nem cipeltem magammal a hosszú évek tapasztalatainak súlyát. Annyira biztos voltam magamban, hogy csukott szemmel bele tudtam volna rohanni a világba, nem törődtem a kockázattal. Ez is egy volt az erősségeink közül Ginával. Talán a kelleténél jobbak is voltunk benne, ugyanis néha komoly árat fizettünk, mert olyankor is a vakszerencsében bíztunk, amikor nem kellett volna.
Azóta felnőttem, és benőtt a fejem lágya – legalábbis azt szeretném hinni. Nem tudom, Ginával mi történt az elmúlt tíz évben. Olyan óvatos lett, mint amilyen én vagyok, vagy még mindig az az energiabomba, akit annyira csodáltam?
– Belekeveredtem valamibe. – Két kézzel megragadja a bögrét, és iszik egy korty teát. – Nyakig vagyok a szarban, Kate. Rosszul intéztem a dolgokat. Olyasmit tettem, amit nem lett volna szabad.
– Talán, ha tényleg az elején kezdenéd, és elmondanál mindent…
Gina bólint.
– Az erkölcsrendészetnél vagyok, most már lassan öt éve. Nagy előrelépés volt, több pénz, nagyobb tekintély. – Felnevet. – Rengeteg túlóra.
Jól ismerem az erkölcsrendészetet. Amikor zöldfülű voltam, a kábítószer-bűnözés elleni osztály egy kisebb, de annál híresebb egysége volt, akik prostitúcióval, alkohollal, drogokkal és szerencsejátékkal kapcsolatos ügyekkel foglalkoztak. A fiatal rendőrök többsége az egységnél szeretne dolgozni, különösen az adrenalinfüggők. Sokat akcióznak, letartóztatnak, lépre csalnak bűnözőket, sőt alkalmanként még beépített nyomozásban is részt vesznek.
– Az első év király volt – folytatja Gina. – Lubickoltam az izgalmas munkában, megismerkedtem mindenkivel. Szorosan összetartottunk, mint valami testvériség. Sokat razziáztunk, becserkésztünk pár rosszfiút, jobb hellyé tettük a várost. Néhány éve azonban olyasmikre lettem figyelmes, aminek nem örültem.
– Például?
– Például az egyik rajtaütésen két rendőr pénzt lopott egy jól ismert stricitől – meséli Gina. – Egy másik alkalommal letartóztattam egy prostituáltat, aki elárulta, hogy korábban az egyik rendőr annak fejében engedte el, hogy lefekszik vele. – Megvonja a vállát. – Elsőre egyedi eseteknek tűntek. Egy zsaru átlépi a határt, és kihasználja a helyzetéből adódó előnyöket. De aztán egyre több mindent hallottam.
– Mit tettél? – firtatom.
Gina habozik, a szeme ide-oda jár, de képtelen rám nézni.
– Nem eleget…
Tudom, hogy a helyzet komolyabb, mint ahogy állítja, ezért felállok, odalépek az ablakhoz, és végignézek a behavazott tájon.
– Szemet hunytál ezek felett.
– Valahogy úgy. Rossz döntéseket hoztam.
– Rossz döntéseket? Gina, ez mit jelent? Titkos kód arra, hogy hagytad, hogy néhány mocskos zsaru szabadon garázdálkodjon?
Nem válaszol, és nekem összeszorul a gyomrom. Felé fordulok, rég eltemetett harag forrong a bensőmben.
– Már akkor sem éppen a becsületesség keskeny útját jártad, amikor eljöttem Columbusból.
– Most még annál is ezerszer bonyolultabb a helyzet, Kate.
Én lettem a kakukktojás. A helyzet folyamatosan változott, nagy volt a nyomás…
– A nyomás? Most szórakozol velem? – Két lépéssel az ágy mellett termek, az ujjam mindössze néhány centire van az arcától.
– Mit tettél?
Szégyen villan a szemében, de ezt hamar felváltja a dac.
– Semmit. Csak hagytam megtörténni. Nem vagyok büszke rá. Elcsesztem, és belegabalyodtam. Kate, meg kell értened… Sokkal könnyebb volt félrenézni, és ezt pontosan így találták ki.
Így dolgoznak.
Kell egy kis idő ahhoz, hogy megemésszem a hallottakat, és hogy mindennek mi lehet a következménye, aztán levetem a kabátom, a szék háttámlájára akasztom, és visszaülök.
– Miért vagy itt, Gina? Mit akarsz tőlem?
Úgy nevet fel, mintha valami szórakoztatót hallott volna, és egy pillanatra ismét azt az életvidám, bohókás lányt látom magam előtt, akit évekkel ezelőtt ismertem, akinek harsány nevetése és humorérzéke nem illett mindig az adott helyzethez, aki akkor is meg tudott nevettetni, ha éppen nem is lett volna ildomos.
– Az ég szerelmére, a rossz hírt még nem is hallottad! – jelenti ki.
Szótlanul figyelem, közben készülök, mert tudom, hogy olyasmit fog közölni, amit jobb lenne nem tudnom. Valamit, ami alapjaiban rengeti meg azt a kapcsolatot, amit egyszer annyira nagyra tartottam.
– Amiket láttam… amiket hallottam, azok után… csak a jéghegy csúcsa volt. – Felül, a tekintete csak úgy szikrázik. – Az egész egység korrupt. Vallomásokat hamisítanak, hogy házkutatási parancsokat szerezzenek rajtaütésekhez, az éjszaka közepén, kommandósokkal együtt, hogy beváltsák a fenyegetésüket, vagy elvegyék, ami kell nekik.
Hagyom, hogy leülepedjenek a hallottak, hogy felfogjam, amit mondott, és eldöntsem, mitévő legyek, de a vallomása megfekszi a gyomrom, mint egy romlott étel. Hányingerem van, mert egy intézményt, amiben hiszek, aminek egykor a tagja voltam, megszentségtelenítettek. Mindennek tetejében nem tudok szabadulni a borzalmas kételytől, hogy Gina nem teljesen őszinte.
Beke Cz. Zsolt fordítása
