Ha fellengzősek akarnánk lenni, akkor úgy fogalmaznánk: szeptember második hete emlékezetes időszakként vonulhat be gazdaságtörténetünkbe. Olyan ugyanis még soha nem fordult elő, hogy a kormány mindössze három nap alatt 1615 milliárd forinttal (mintegy 4,5 milliárd euróval) lökje meg az államadósságot, ami immáron túl van a 40 ezer milliárdon is. Azonban a pénzügyi vezetés idei bizonytalankodásai nyomán korántsem lehetünk bizonyosak abban, hogy a GDP arányos államadósságnak adott pofont rövidesen nem követik újabbak, tán ennél is nagyobbak.
Az Orbán-kormányok gazdaságpolitikájáról sok hízelgő dolgot aligha lehet elmondani, az viszont tény, hogy minden, a Fidesz által vezetett kabinet, beleértve az 1998 és 2002 között regnálót is, rigorózusan vigyázott arra, hogy a költségvetési hiányt kordában tartsa. Igaz, hogy ehhez megengedhetetlen módszereket - például a magánnyugdíj-pénztárak vagyonának einstandolását - is igénybe vett. A szükségesnél ugyan lassúbb ütemben, de a GDP arányos államadósság csökkentését is megoldották.
A járvány okozta, a világ minden országát érzékenyen éríntő gazdasági válság azonban mintha kapóra jött volna Orbánéknak. Az Európai Unió célszerűségi okokból, átmenetileg felfüggesztette a maastrichti egyezmény pénzügyi és gazdálkodási fegyelmet megkövetelő korlátait, sőt olyat tett, amit az európai közösség megléte óta még soha: hitelt vett fel a nemzetközi pénzpiacon. A pandémiáig Brüsszel addig nyújtózkodott, ameddig a takarója ért, tehát amennyi bevétele volt a befizetett tagdíjakból, annyit fordított a saját működésére és a különféle támogatásokra. Kapott ebből jócskán Magyarország is.
Brüsszel most lazított, engedményeket tett a tagállamoknak. Orbán Viktor kormánya ezzel a lehetőséggel él vissza, és felelőtlenül költekezik. A költségvetési pénzekből, a közvagyonból oligarchái nevével fémjelzett magánvagyonokat képez, ügyelve arra, hogy egy a jövő évi választáson elszenvedett esetleges vereség után az új kormány és intézményei ne férhessenek hozzá ezekhez. (A kisíbolás tartós eredményessége azonban erősen kétséges.)
A kormány nem is titkolja az újabb eladósodás egyik okát: pótolni kívánják azokat az uniós pénzeket, amelyeket az Európai Bizottság egyelőre befagyasztott a magyar jogállamiság hiányosságai és a féktelen kormányzati korrupció miatt. Orbánék nem is tagadják, kényszerhelyzetbe kerültek Brüsszel "késlekedése" miatt, amit egyébként maguk okoztak. Ugyanakkor még most is handabandáznak, azt hazudják, hogy a hiányzó uniós pénzek nem is annyira fontosak, a töretlenül fejlődő magyar gazdaság ezt úgymond kitermeli. Ezt viszont a devizahitel felvételével ők maguk cáfolják.
Rövid számolás után a PM-ben is tudják: a választási költségvetés "osztogató fejezetében" nincs meg a fedezete a januárra ígért 200 ezer forintos minimálbérnek, a 13. havi nyugdíj újabb részletének, de még a 25 éven aluliak szja-elengedésének sem. Állami szintre emelték hát azt a rossz szokást, hogy egyes családok a karácsonyi ajándékozást hitelből fedezik.