Akár Karácsony lesz a befutó az előválasztáson, akár nem, Orbán kihívójának mindenképpen azt kell sulykolnia a választókban, hogy nem szabad megrettenniük a kormány megbuktatásától. A tudósító, aki a liberális európai polgármesterek tanácskozására jött Budapestre, valószínűtlen hősnek nevezi a városvezetőt, mert szelíd alkata folytán nem sokan gondolnák róla, hogy szembe tud szállni a földrész autoriter nacionalistáival. Inkább látszik félénk pályakezdő tanárnak, aki még az osztály csirkefogóit sem tudja megfékezni, semhogy az ország tényleges diktátorát.
Ám bátor és konszenzusra törekszik, az ellenzék pedig felismerte, hogy azt kell csinálnia, mint a klasszikus antifasiszta küzdelemben szokás: népfrontot hozott létre, Karácsony arra készül, hogy megzavarja Orbán köreit. Mint mondja, Fukuyama melléfogott, amikor úgy vélte, hogy a demokrácia megteremtése visszafordíthatatlan folyamat. Az unió átvette ezt a tévedést, ám közben segédkezet nyújtott Magyarországon és Lengyelországban a jogállam felszámolásához.
A főpolgármester azért lehet sikeres, mert nem populista. Demagóg módszerekkel ugyanis nem lehet eltakarítani az útból egy populistát. Az ellenzék ugyanakkor felismerte, milyen kihívást jelent Orbán Viktor a demokrácia szemszögéből, ezért egy évtizednyi eredménytelen belháborúskodás után a polcra rakta a belső ideológiai nézeteltéréseket. De nem nyilváníthatja ellenségnek a társadalom jelentős részét. A feladat az, hogy a partvonalra szorítsa és megbuktassa a kormánypártot és az egész országot uraló elitet.
Orbán már 2010-ben elkezdte manipulálni a rendszert és végén eljutott odáig, hogy elfoglalta az államot. A közigazgatás, a rendőrség és a hadsereg vezetői tisztában vannak azzal, hogy azonnal az utcára kerülnek, ha kinyitják a szájukat a hatalom ellen. Ezzel párhuzamosan a Fidesz uralmába hajtotta a sajtót, amely példátlan módon prostituálódott. Fontos eszköz a média megregulázására a kormányzati hirdetések elosztása, de a Fidesz egyébként sem válogat az eszközökben. Példa rá, hogy Orbán fennen hirdeti az összeesküvést, miszerint Soros áll a migrációs hullám mögött, mivel a gazdag Nyugat ellen szervezkedik.
Ugyanakkor rendszer szinten nyúlják le az adókat és az európai támogatásokat. A Brexitben az mindenképpen jó, hogy fideszes tolvajok már nem ácsingózhatnak a szigetországi adófizetők pénzére. Ám az szomorú, hogy az európai kereszténydemokrácia és mindenekelőtt Merkel tavaly tavaszig fedezte ezeket a köröket. Valóságos csodát hoz a kontinens szabadsága számára, ha jövő vasárnap vesztenek az uniópártok.
A helyzetértékelés sokatmondónak tartja, hogy a CEU-n immár nem látni hallgatókat és oktatókat, mert a tekintélyuralmi kormány elűzte az intézményt, nehogy az egy független gondolat központja lehessen.
Mitt Romney szenátor teljes képtelenségnek tartja, amit a szélsőjobbos tévés műsorvezető, Tucker Carlson sugall, hogy ti. Magyarország modell lehet Amerika számára. A törvényhozó, aki a Republikánus Párton belül mindössze néhányad magával szembe szegült Trumppal, az USA alkotmányának napján mondott beszédében nem említette név szerint az újságírót, aki nemrégiben egy héten át elragadtatottan számolt be budapesti élményeiről a Fox News-ban és meginterjúvolta Orbán Viktort.
Úgy fogalmazott: egy neves televíziós szakember elment a magyar fővárosba, hogy dicsőítse a miniszterelnököt, mint aki mintaként szolgál az Egyesült Államok számára. Csakhogy – hívta fel a figyelmet Romney – a politikus cenzúrázza a sajtót, figyelmen kívül hagyja a választók akaratát, vazallusaival együtt nagy gazdaságot halmoz fel. Magyarország ma már az egyik legkevésbé szabad, legkevésbé demokratikus állam a fejlett világon belül. A lap ezt megtoldja azzal, hogy az Orbán-kabinetet széles körben bírálat éri, mivel a Fidesz behatol az állami intézményekbe, aláássa a jogállamot és a szabad sajtót.
Romney arra is kitért, hogy a tengerentúlon veszélyben vannak az alkotmányos biztosítékok, megingott az elszántság a tekintélyelvűség elkerülésére, illetve a tiszta demokrácia megóvására. Ezt bizonyította január elején a Kongresszus ellen indított támadás, aminek az volt a célja, hogy meggátolja a hatalom törvényes átadását. Szólt arról, hogy Amerikának meg kell védenie a demokráciát és a szabadságot, amit olyan tekintélyelvű államok fenyegetnek, mint Oroszország és Kína. Úgy fogalmazott, hogy az alapító atyák megteremtették a köztársaságot, az utódok dolga, hogy megtartsák azt, ahogy azt Benjamin Franklin kifejtette.
A lengyelek erős embere ugyan legutóbb azt közölte: országának esze ágában sincs ott hagyni az EU-t, most mégis úgy foglalt állást, hogy a közösségi jog elsőbbsége aláássa az ország szuverenitását. (A két kijelentés egyszerűen nem fér össze – a szerk. megj.) Kaczynski a jobboldali Gazeta Polska konferenciájához intézett levélben teljesen hihetetlennek nevezi a Bizottság kérését, hogy ti. a kormány vonja vissza a keresetet, amelyben felveti, hogy az Alkotmánybíróság mondja ki, mi a fontosabb: az uniós vagy a nemzeti jog.
A döntés – háromszori halasztás után – elvileg szerdán lesz meg, de a PiS elnöke szerint a brüsszeli igény kikezdi a nemzeti szuverenitás alapjait, az alkotmányos rendet, az ország jogát a sikerre. Szerinte az EU fellépése része annak, hogy a lengyel ellenzék meg akarja buktatni a törvényesen megválasztott kormányt, egyben eszköz arra, hogy egy új, forradalmi rendet kényszerítsenek Európára.
A lap úgy vonja meg Merkel 16 éves kormányzásának mérlegét, hogy a távozó kancellár nyugodt kézzel, de minden távlatos vízió nélkül irányította mind országát, mind Európát. Többször is elhárította a robbanás veszélyét az EU feje fölül, de azon nem tudott segíteni, hogy a közösség hajlamos a válságokra. Miközben egyetlen más politikus sem befolyásolta ilyen mértékben az unió sorsát.
Ám nem volt képes megváltoztatni a szervezetet. Az egész építmény továbbra is ingatag, mert Németország visszaretten az alapos renoválástól. Legyen szó a gazdaságpolitikáról, a jogállam kiüresítéséről Magyarországon és Lengyelországban vagy a geopolitikai tehetetlenségről miközben grasszálnak az olyan, piszkos kezű vezetők, mint Putyin, Hszi és Erdogan.
A kormányfő már-már legendás módon viszolygott a merész gondolatoktól, a nagy ugrásoktól. A merkelizmus lényege, hogy bő lében főzte szét a nagy gondokat. De azt gyorsan felismerte, hogy az EU kedvező közeg a német érdekek érvényesítésére. Főleg a gazdaság számára. És ez érvényes mind a kínai, mind az orosz kapcsolatra.
Közben azonban elmaradtak fontos reformok, mind az euró jövője, mind az EU külpolitikai cselekvőképessége érdekében. Ha utódja nem tud előre lépni ezeken a területeken, akkor az sok gondot okozhat még a kontinensnek.
