Nem kis megütközést keltett, amikor 2019 novemberében Emmanuel Macron agyhalottnak minősítette a NATO-t, s azért a kijelentéséért sem lelkendezett több partner, amikor Joe Bidennek a tavalyi amerikai elnökválasztáson aratott győzelme után arra figyelmeztette az Európai Uniót: továbbra is önállóságra kell törekednie, a védelmi politikát illetően is. Most olyan diplomáciai válság bontakozott ki Párizs és Washington között, ami után egyértelművé vált, hogy a Donald Trump utáni, jelenlegi amerikai adminisztráció számára sem jelent prioritást az EU-hoz kötődő viszony, Biden fontosabbnak tartja megerősíteni országa pozícióit Kínával szemben, ezért elsőbbséget élveznek az amerikai-ausztráliai kapcsolatok.
Ausztrália ugyan 2016-ban Franciaországgal kötött megállapodást atom-tengeralattjárók megvásárlásáról, de most hirtelenjében az Egyesült Államokat választotta partnernek, felrúgva az akkori megegyezést. Párizs szerint a szövetséges állam hátba támadta, és konzultációra hazahívta canberrai és washingtoni nagykövetét. A francia vezetés a történelem folyamán először hozott ilyen döntést.
Bár Antony Blinken amerikai külügyminiszter próbálta nyugtatni a kedélyeket, mondván, milyen fontos partnernek tartja Franciaországot, európai szövetségesét ezzel aligha higgasztotta le, hiszen több tízmilliárd eurós üzlettől esett el. Franciaországban tovább nőttek az Egyesült Államokkal szembeni ellenérzések: már 2003-ban Párizsnak nagyon nem tetszett az amerikaiak iraki inváziója, és azt sem vette jó néven, amikor 2013 szeptemberében a francia harci gépek már felszállásra készültek, hogy Szíriát bombázzák, miután a damaszkuszi adminisztráció vegyi fegyvereket vetett be, de Barack Obama az utolsó pillanatban lefújta a manővert.
Belpolitikai botrány keveredett Franciaországban, ami aligha csillapodik le az áprilisi elnökválasztásig. A mostani ügy, illetve az amerikaiak gyors afganisztáni kivonulásának tanulsága az, hogy Európának minden tekintetben a saját lábára kell állnia, - Washington védőernyőjére egyre kevésbé számíthat.