Szabó Taylor Tibor kötetének a borítóján Henry Rollins napsugaras tetkója ragyog, és rá utal az alcím is: „kutatások és rombolások”. Rollins még több alkalommal előkerül, ahogy felbukkan a hazai underground egy-egy képviselője, legalábbis mottó gyanánt a Flash és az URH zenekar is. Filozófusokban és írókban ugyancsak bővelkednek Szabó Taylor versei, fontos szerepet kap Lukács, Wittgenstein, Szókratész, Kierkegaard, Camus, Sartre és Thomas Bernhard. Mindebből akár arra is következtethetnénk, hogy valami „magasabb” képzettséget igénylő lírához adódik szerencsénk, de éppen ellenkezőleg. A Ridegtartás inkább azokat érintheti meg, akik a legdurvább mélységbe kényszerültek. Nagyjából úgy lehet elképzelni, mint amikor Charles Bukowski és Petri György koccint a boncasztalon. És a hangsúly a boncon van.
Szabó Taylor Tibor verseit (egy-egy alkalmi publikálásától eltekintve) a kutya sem ismeri, és könnyen lehet, hogy posztumusz kötetére sem kattan rá irodalmi életünk. Az irodalmi élet persze tehet egy szívességet, olyan élet nincs is, az ki van zárva az életből és a műből egyaránt. Az élet a százhalombattai olajfinomító és a pécsi tejüzem melósai között kezdődik, ideiglenesen a jogi karon folytatódik, és akár véget is érhetne Szabó szerelmének öngyilkossága után, de nem: a tragikus bonyodalom után Kanadába dobbantva kap még egy esélyt. Ott favágással, olajfúrással és filozófiai tanulmányokkal telik a kibontakozás, majd egy ír feleség tetézi, akivel Szabó Taylor visszatér Európába. Onnan pedig már csak egy ugrás Dunaújváros, gyermekkorának és haldokló szüleinek a világa. Tetőpontként egy újabb végzetes szerelem is megadatik még – mely csalással, erőszakkal, és azok folyományaként börtönnel társul. Két év és nyolc hónap, másodfokon. Ezután már nincs sok hátra. Szabó Taylort egy dunaújvárosi áruház éjszakai műszakjából ragadja el egy szívroham. Verseit a húga találja meg és küldi el egykori (Árgus-béli) szerkesztőjének, Tódor Jánosnak – az ő elérhetőségét látja a dosszién. Tódor érdeme, hogy (alapítványoktól és szponzoroktól mentesen) napvilágot lát a kötet, és így olvasói szerezhetnek maguknak egy fölöttébb nyomasztó órát. Szabó Taylor rideg életében ennyi jut „megoldásul”.
Ami pedig az életművét illeti, az bármily gazdag helyszínekben, szerelmekben és kalandokban, abszolút mentes a csavargó irodalom bármely romantikájától. Verseinek minden sora, minden érintése arra mutat, hogy nincs kiút. Nincs kegyelem, nincs menekülés. Hősei – a csillések, a zárkatársak, a hajléktalanok, az alkoholisták és a pultosnők – számára sincsenek jó hírei, de az a metsző pontosság, amely az önreflexiókra jellemző, végképp felhagy minden…, mindennel.
„anya és apa: / két élőhalott / meg a fiú: / egy halott élő” – így fest a Szabó Család…Miközben (lásd: Bukowski), ha kínosan, de akár röhöghetünk is azon a nyomorúságon, ahogy műanyag flaskájukat meghúzva a csövesek csorgatják nyálukat egy plázacica után: „szerinted van neki pinapörszingje?”
De nem nagyon röhögünk…
Különösen erősek azok a versek, melyekben Szabó Taylor a beteg szülei leépülését ecseteli. Tudva, hogy „nem illő dolgot verset írni / (…) az elcsurgatott pisiről / az ágyba beszarásról”, meg a többiről… És hát végképp felkavaróak a börtönéletről festett képei: „ébresztő hajnali ötkor / Sanyi a Bihar megyei falu bikája / meredő dákóval áll a vaslemez / szekrény előtt anyaszült meztelenül / télen-nyáron így alszik / mééér nem veszel föl / egy gatyát magadra vadparaszt?! / hallatszik valahonnan a doberdóról / az emeletes ágyon alvók felől / ők kászálódnak le legkésőbb / leszophatsz köcsög még szabad a pálya / éjszaka nem vertem a szádba / kornyikálja röhögve / meg sem fordulva / a még mindig álló faszú Sanyi” – és folytathatnám még.
És amikor véget érne ez az elítélt világ, akkor sincs vége, mert aki magába száll a börtönben, az csak a reménytelenség katarzisát élheti át: „önmagad smasszer nélküli börtönében / odakint is életfogytig bezárva maradsz / akkor meg mivégre?”
Hát így.
Mintha nem is „költené”, hanem fényképezné őket, olyan tárgyilagosak Szabó Taylor írásai. Fölösleges menetek, díszítmények, közhelyek, és ami a legdurvább: minden sajnálat nélkül. Nyomasztó és megrázó, eredeti és hiteles líra, melynek csak növeli súlyát, hogy a megmutatkozás vágya sem oldotta fel.
(Szabó Taylor Tibor: Ridegtartás. Dodeskaden Kiadó, 2021. A kiadó szeptember 30-án, csütörtökön 19 órától a Nyitott Műhelyben - Budapest XII. kerület Ráth György utca 4. - FILOZÓFIA, KÖLTÉSZET, BÖRTÖN címmel mutatja be a kötetet és a szerzőt. A Baranyai László író vezette pódiumbeszélgetés résztvevői: Várady Szabolcs költő, Barcs Miklós zenész, Bezsenyi Tamás kriminológus, Böcskei Balázs politológus és Tódor János szerkesztő. Közreműködik Ujj Zsuzsi és Darvas Kristóf.)
