Kartográfus, földmérő, rézkarcoló, matematikus, üvegfestő művész – Augustin Hirschvogel sokoldalú tudós-művész volt – reneszánsz ember a reneszánsz idején. Bécs második kerületében utca őrzi a nevét annak tiszteletére, hogy 1549-ben elkészítette a város első megbízható térképét. Hirschvogel az általa kidolgozott háromszögelési rendszer alapján mérte fel a várost, rézkarcokat készített annak északi és déli részeiről, mindezt térképbe is foglalta. Tevékenysége összhangban volt azzal, hogy Bécs első, 1529-es török ostroma után időszerű és szükségszerű volt a város erődített falait felmérni, megerősíteni. Térképészeti ismereteit valószínűleg Velencében szerezte, ahová Nürnbergből 1525-ben távozott – ez volt az az év, amikor a német város protestáns lett. És ez volt az az év is, amikor apja, id. Veit Hirschvogel, Nürnberg neves ablaküvegfestője elveszítette nagy templomi megbízatásait – műhelyét másik fia, ifj. Veit Hirschvogel vette át.
Augustin Hirschvogel 1530-ban tért vissza Nürnbergbe – a műhely akkor már átállt a világi, hétköznapi témák megörökítésére, így a vadászatra. 1536-ig üvegablakterveket készített, a Dürer hatását magánviselő rajzsorozata a nürnbergi Praun-gyűjteményből az Esterházy-kollekcióba került, majd a Szépművészeti Múzeumba. A fennmaradt, mintegy félszáz darabból álló rajzsorozatot teljességében a Szépművészeti most először állította ki – kapcsolódva a vadászati világkiállítás tematikájához –, Hirschvogel nyolc üvegablak-rekonstrukciójával együtt. Mivel minden rajz üvegablakterv, nem olyan kidolgozottak, mint például egy-egy Dürer-rajz, ám e rajzok nemcsak a vadászat formáiról, eszközeiről, trükkös csapdákról árulnak el sok mindent, hanem a természeti és épített környezetről, a korabeli ruházatról, az életmódról is adnak információt.
A tematikus kiállítás szerint a szarvas, a vadkan, a medve vadászata a nemesek privilégiuma volt, vadászkutyákkal, kézifegyverekkel. A magyar történelemből is tudhatjuk, a vadkannak is volt esélye az emberrel szemben, ám Hirschvogel olyan medvét is megörökített, amely – miután végzett egy vadászkutyával – lándzsát tör ketté, a háttérben két vadász rémülten vár a sorsára. Az apróbb vadak elejtése, madarak csapdázása a német fejedelemségben – a képek tanúsága szerint – azonban nemcsak a nemesek kiváltsága volt, míg Magyarországon II. Ulászló megvonta e jogokat a jobbágyoktól. Láthatunk halászjelenetet is, ami egészen hasonlatos a Feröer-szigeteki delfinmészárlást megörökítő, szeptember közepén fotókhoz, de kaphatunk ötletet az európai mókust veszélyeztető invazív szürkemókusok „sportos” visszaszorítására is: a mókusokat annak idején számszeríjjal vadászták, tompa nyílvéggel, hogy az állatok bundáját kíméljék. Az angolok most is rajonganak a mókus húsáért. Persze, aki nem tudja megkülönböztetni a jávorszarvast a rénszarvastól, mókusvadászattal se próbálkozzék – az európai mókus Magyarországon védett állat.
Infó:
Vadászat a reneszánsz idején
Szépművészeti Múzeum
Kurátor: Bodnár Szilvia
Nyitva: január 9-ig