Reggel kell számolni a csibéket, tartja az orosz mondás, amire persze magyarral felelhetünk: eső után köpönyeg. Nyilván vannak angol megfelelők is. A britek többségének elege lett a lengyel buszsofőrökből, és megszavazta az Európai Unióból való kilépést. A hazaiak azonban, ahogy addig, azóta sem mentek tömegesen sofőrnek, így a koronavírus-járvány csúcsán ott álltak részben üres élelmiszerboltokkal, most éppen a benzin lett hiánycikk, és ha nem jönnek gyorsan ezrével szakképzett román, lengyel vagy magyar baromfidarabolók, akkor lőttek a karácsonyi pulykának.
A lengyel sofőrök persze senkinek sem ártottak, sőt, kifejezetten jót tettek a brit gazdaságnak: hozták-vitték az utasokat, fizették az adót, és az egészségügyet sem terhelték aránytalanul. Viszont kapóra jöttek az idegenellenes érzelmekre bazírozó politikusoknak, akik a brit történelem és a társadalmi realitások miatt már nem uszíthattak az indiaiak, pakisztániak, kenyaiak vagy hongkongiak ellen. Ugyanezek a politikusok, köztük Boris Johnson miniszterelnök, most azzal szembesülnek, hogy gyakorlatilag minden bejött, amit a Brexit ellenzői megjósoltak, és semmi sem abból, amivel ők rávették a népet a kilépésre. Azt is előre lehetett tudni, hogy az Egyesült Államok nem fog mentőövet nyújtani, hanem saját hasznára fogja kihasználni a meggyengült brit pozíciókat.
Az Egyesült Királyság – amellett, hogy a skót és az északír függetlenségi mozgalmak miatt a puszta léte is veszélybe került – minden tekintetben rosszabbul áll, mint az EU tagjaként. Persze a mostani helyzetet meg fogják oldani. Láttak ők már nehezebb időket is. A különbség az, hogy ezt most maguk okozták, de hát a buta saját kárán tanul.
A Munkáspárt, amely halálmegvető bátorsággal hallgatott a Brexit-kampányban, és két egymást követő választáson is fehér zászlót lengetve indult, most feltalálta a spanyolviaszt: a gazdaság megerősítése érdekében elsősorban az Európai Unióval kell újjáépíteni a kereskedelmi kapcsolatokat.
Jó reggelt! Azért jobb későn, mint soha.