Kötöttfogású birkózásnak indult, szabadfogású verekedésbe torkollott az előválasztás – a politika természete szerint, hisz a mérkőzés a pártok számára a rövid távú túlélésről szól. Nem csoda, hogy a résztvevők által aláírt etikai kódexre számos szereplő fittyet hányt, és annak betartását a meccs tisztasága fölött őrködni hivatott Országos Előválasztási Bizottság sem forszírozta. Mindössze két példa.
Az első a 444.hu interjúja, melyben Dobrev Klára arra jut, hogy Karácsony Gergely forgatókönyve a Fidesz forgatókönyve. Ez a mondat – szerzői megítélés alapján – sérti az etikai kódex azon pontját, miszerint az előválasztás jelöltjei nem bonyolódnak bele egymás nemtelen lejáratásába, hanem értékalapon csörtéznek. Amennyiben ez a mondás nem nemtelen támadás, hanem értékalapú summázása Karácsony Gergely miniszterelnöki elképzeléseinek, akkor a kérdés az: miképp dönthetett úgy a Demokratikus Koalíció, hogy közösen indul a választáson Karácsony Gergely pártjával, miközben azt hirdeti, hogy nincs megalkuvás az Orbán-rezsimmel (és bármilyen nyúlványával)?
A válasz valószínűleg legalább annyira rugalmas lenne, mint a karlendítős ügy kezelése. Emlékeztetőül: a Jobbik ózdi alpolgármestere egy náci karlendítésre megtévesztésig hasonlító mutatványt vezetett elő egy korábbi fotó tanúsága szerint, a hátteret egy akasztófán lógó Dávid-csillag adta (a helyszín egy lengyel múzeum volt). Az érintett Farkas Péter Barnabás szerint ő mindössze integetett (szemtanú szerint egyébként nem), magyarázatát az őt támogató pártok közül az LMP és a Momentum nem nyelte be, így kifarolt mögüle, a DK viszont a Jobbikkal vállvetve kitartott, holott korábban a Gyurcsány Ferencnél vezetett pártnál nem akadt vakbuzgóbb bírálója az ordas szélsőjobboldali eszméknek, megnyilvánulásoknak. De a kitartás, mint szó volt róla, a politika természetéből adódott.
Koncentrált roham
Ugyanis a miniszterelnök-jelöltek (és abban a kérdésben nem volt vita, hogy a végső csatát Dobrev Klára és Karácsony Gergely vívja majd) eltérő stratégiát választottak, mivel különbözik támogatásuk struktúrája. Az MSZP, a Párbeszéd és az LMP favoritja a második fordulóra optimalizált, míg a DK jelöltje az elsőre. Utóbbi lényegében azt próbálta elérni, hogy második forduló ne is legyen (azaz ötven százalék fölötti eredménnyel zárja az elsőt), és ebben az elképzelésben volt ráció.
Egyrészt a mozgósítást a DK és a vele több mint 31 választókerületben kötelékben repülő Jobbik oldotta meg a legjobban. (Különösen annak fényében, miszerint Karácsony Gergely kampánya elején automatizmusnak tekintette, hogy a jelölő pártok tábora vele tart, így lényegében a minden választást eldöntő bizonytalanokhoz beszélt, csakhogy az „üzenetek nélkül maradt” kemény mag elkezdett lemorzsolódni, és egyre jobban fülelt Dobrev Klára mondásaira.)
Másrészt a leghatékonyabban a Demokratikus Koalíció foglalt médiateret, legyen szó a közösségi felületekről vagy a hírportálokról egyaránt. És ez becsülendő politikai teljesítmény, mert egyrészt jól kiépített kapcsolatrendszert feltételez, másrészt azt, hogy minden fajsúlyos eseményen van egy jól „körbeírható” mondás. Utóbbira jó példa volt a második miniszterelnöki vita, és Dobrev Klára állítása a kétharmados rendszer „ukmukfukk lebonthatóságáról” – ami napokig uralta az előválasztás napirendjét. (Ennek a témameghatározási képességnek köszönhető, hogy a Publicus Intézet szerint akik végignézték a vitát, Karácsony Gergelyt találták jobbnak, akik viszont csak egy részét látták, vagy a sajtóvisszhangjával találkoztak, azok Dobrev Klárát.)
Harmadrészt senki nem tudhatta, miképp alakul a részvétel, de a számítások azt mutatták, hogyha hasonlóan, mint a főpolgármesteri előválasztáson, akkor mintegy 320-400 ezer résztvevővel lehet kalkulálni, ez pedig a mozgósítási leckét kiválóan megoldó DK–Jobbik párosnak kedvez. És az előválasztás első napjaiban összességében úgy tűnt, hogy a taktika beválik, számos szavazóponti bizottság érzetét összegezve brutális arányban (mintegy 70 százalékban) kapott Dobrev Klára, aztán ahogy az aktus elkezdett tömegesedni (a vége több mint 633 ezer résztvevő lett), a támogatási görbék elkezdtek egymáshoz közelíteni.
Kivárás közben gyengélkedett
Karácsony Gergely ezzel szemben a második fordulóra volt kénytelen fókuszálni, ugyanis ő a bizonytalanok és a másodlagos preferenciák játékosa. Ahhoz, hogy a kormányt váltani akaró, de párthoz nem kötődő szavazókat mozgásba hozza, ki kellett várnia, amíg vége lesz az első forduló pártmeccsének – aminek üzenetei bizony taszítják ezt a réteget. Például, amikor az MSZP, a Párbeszéd, a DK jelöltje a támogatásvesztés megállítása érdekében a kemény mag hangján kezdett beszélni, a bizonytalanok hátrébb léptek, ennek köszönhető például, hogy Márki-Zay Péter felhúzta magát a harmadik helyre.
A másodlagos preferenciák azt mutatják, hogy a momentumosok és a Mindenki Magyarországa Mozgalom (MMM) hívei őt támogatnák leginkább, amennyiben a saját favoritjuk kiesik. Nem véletlen, hogy a második tévévitában Karácsony Gergely erős gesztust tett feléjük: beáldozta az MSZP-s Tóth Csabát, akivel Hadházy Ákos mérkőzött (volna) Zuglóban. Az, hogy az MSZP, a Párbeszéd és az LMP miniszterelnök-jelöltje kifarolt a szocialista politikus mögül (és ezt követően az összes támogató párt, így Tóth Csaba kiszállt az előválasztásból), szimbolikus értékű gesztus volt. Egyrészt azt lehet mondani az esetleges visszás MSZP-s ügyekre nagyon érzékeny, momentumos és MMM-tábornak, hogy Karácsony Gergely valóban pártok fölött áll, akkor is, ha a „mi kutyánk kölykéről van szó”. Másrészt teret lehet adni egy, az említett bázis szívének kedves politikusnak. Ez pedig fontos hitelesítő tényező a második fordulóban.
Ahol a kérdés az, ki hogy tud ráemelni az első kör eredményére. Dobrev Klára a jelek szerint közel jár a mozgósítási maximumához, míg Jakab Péter a jelek szerint elérte azt. A mögöttük álló két formáció ugyan a szavazatok számának maximalizálásáért összeborult, ám az több mint kérdés, hogy a Jobbik szavazói a miniszterelnöki csatában merre mozdulnak majd. Ebben a táborban ugyanis nem a DK miniszterelnök-jelöltje a második legnépszerűbb.
Míg Márki-Zay Péter és Fekete-Győr András támogatói között Karácsony az, így elvileg bőséges tartalék áll rendelkezésére – amennyiben egyszerre tud három nyelven szólni: az őt támogató pártok kemény magjáén, a momentumosokén és a bizonytalanokén –, illetve amennyiben erősíteni képes sajtójelenlétét.
