Akit vonzanak az igényes lámpák, táskák, szemüvegek vagy bármilyen formatervezett tárgy, az Budapest belső kerületeiben jó eséllyel megtalálja a számítását – feltéve, ha felleli a megfelelő üzletet. Érdemes ezért egy alkalomra befizetni a Kézzel készült Budapest című designsétára, melyen Hoffmann Petra designteoretikus, a Stilblog alkotója kalauzol, és helyezi kontextusba a látottakat. (A „túravezetőnek” bőven van tapasztalata e téren: 2017-ben megnyitotta a Stilshop nevű designboltot a Bálnában, 2019-ben kiadta társaival a budapesti kézműves alkotókat bemutató Makers of Budapest című könyvet, és podcastet is indított a témában.)
A design vajon mi?
Ahogy a túra elkezdődik, Petra rögvest szakmai kérdést intéz a közönséghez: mit takar a design, és mi tartozik bele? Kiderül, hogy a fogalom sokrétű, melybe beleillenek a különféle használati cikkek, ruhák és egyéb kiegészítők is, melyeknek a funkcionalitás mellett akár társadalmi üzenete is lehet, méghozzá aktuális. Bármilyen meglepő, de ebből a szempontból designtárgynak minősülnek a villamoson látható infografikák is, elvégre nemcsak ötletesek, de orientálják az utazóközönséget is. – A jó design nemcsak értéket képvisel, de társadalmilag elkötelezett, jobbá teszi az életünket – sorolja az előnyöket a kutató, példának hozva fel az egyre divatosabb fenntartható termékeket.
Egy igényes darabért persze mélyen a zsebbe kell nyúlni, elvégre az jóval drágább, mint a tömeggyártott változat. – Ne feledjük, ezekbe a tárgyakba, ruhákba a tervezők sok időt, energiát, szaktudást és szeretetet vittek – mondja Hoffmann Petra, példának hozva fel a túra első állomását, a Garden Studiót, ahol mindezt élőben is megtapasztaljuk. A 2010-ben alapított Tomcsanyi divatmárka Paulay Ede utcai „főhadiszállásán” ugyanis a legkülönfélébb színű, anyagú és mintájú ruhák sorakoznak, olyanok, amelyeket a konfekcióboltokban keresve se találnánk. Egyes darabok szabásmintája egyrészt visszautal a hatvanas-hetvenes évek megoldásaira, de találunk olyan darabokat is, melyeken Kádár-kockák vagy panellakások képezik a nyomott mintát – a tervezőt, Tomcsányi Dórit ugyanis nagyban inspirálja a szocreál kultúra és a mai, posztszocialista mindennapok folyása is.
Bakelitből szemüveg
A túra második állomása a Tipton márka bemutatóüzlete, ahol a prémium kategóriás szemüvegkeretek hanglemezből készülnek. Az alapító, az Amerikában született, magyar származású Zack Tipton eredetileg bútorasztalosnak készült, de nemsokára karriert váltott. 1998-ban döntött úgy, hogy magának készíti el a szemüvegét, mivel a boltokban nem talált magának megfelelő darabot, így édesapja egyik bakelitlemezéből alkotta meg az első keretet, majd 2001-ben Budapestre költözve megalapította a cégét. Melynek darabjai kézi munkával készülnek Pécsen, a repertoárban visszafogottabb és harsányabb keretek is akadnak. Utóbbira jó példa az AC/DC zenekarral együttműködésben született AC/DC-széria, melynek darabjai ténylegesen az együttes Back in Black és a Black Ice lemezeiből készültek, vagy a filmrajongóknak szóló Cinematic nevű sorozat, melynek szárában filmkockák találhatók.
Az üzlet egyéni kéréseket is teljesít, ha netán valaki személyre szabná a lencséjét vagy javítaná a szemüvege „karosszériáját”, annak alakítanak a keret dőlésszögén, ívén, de akár polírozzák is. – Érkeznek persze különleges kérések is. Az egyik vásárolónk például csokornyakkendőt kért bakelitből – mondja Klatz Norina, az üzlet optometristája. Hogy a Tipton mindenhol népszerű, jól bizonyítja, hogy termékei világszerte háromszáz üzletben kaphatók, és olyan nevek viselik, mint Elton John, Robbie Williams, Michael Madsen és Quentin Tarantino.
Külön világok
Egyes designboltokba lépve az ember úgy érezheti, nemcsak egy üzletbe, hanem egy kisebb mikrouniverzumba érkezett. Ilyen érzést kelt a Rumbach Sebestyén utcai Printa, ahol az ökodesign uralja a termékek többségét: a kiállított ruhák, táskák, lakáskiegészítők a környezettudatosság jegyében természetes anyagokból készültek, egyesek régi ingekből, mások nyomott minták díszítik. A Printa ugyanis egyszerre ruhabolt és szitanyomó műhely, ahol mi magunk is kipróbálhatjuk a szitanyomás rejtelmeit, ha jelentkezünk az egyik workshopra, ahol az alkotás összes fázisát megismerhetjük. A többfunkciójú, úgynevezett „multibrand” üzletet Majoros Zita tervező-grafikus álmodta meg, aki maga is fontosnak tartja a környezet megóvását.
Szintén egy kisebb oázis az ötödik kerületi Pauza nevű lakásdekorüzlet, mely az apró, de hangulatos Vitkovics Mihály utcában található. Már a borostyánnal körbefuttatott cégtábla hívogatja az embert, aki a helyiség kézi munkával készült kisbútorai, régiségei és kézműves alkotásai között tényleg úgy érezheti, kiszakadt a hétköznapokból. A két üzletvezető, az eredetileg marketinges Évi és közgazdászként induló párja, Zoli is erre az életérzésre vágyott, amikor három éve megalapították a helyet. Egy világ körüli hátizsákos úton fogant meg bennük az ötlet, hogy boltot indítanak, ahol kisvállalkozók termékeit fogják árulni. – Eleinte húsz-huszonöt termékkel indultunk, mára vagy kétszázat árusítunk – mondja Évi, hozzátéve, olyan darabokat árulnak, melyek nemcsak vonzzák a szemet, de bármilyen otthonban jól mutatnak, és túlélik a divathullámokat.
A Kossuth Lajos utcai Wagner-házban rejtőző Paloma művészudvar már egy egész kreatív közösséget fog össze, ahol találunk ékszer- és divattervezőket, miközben kedvünkre veszhetünk el a színes kártyatartók, laptoptáskák, kerámiatálak, mécses- és szappantartók világában, és láthatunk magyar tervezésű, de Indiában, családi manufaktúrában készült ruhákat is.
A vevőkör kialakítása
Egy jó designtárgy egy kisebb műalkotás – erre döbbenünk rá, ha belépünk a MONO art & design letisztult, minimalista terébe, ahol a noteszek, ruhák és ékszerek nagy műgonddal készültek. A trendekre érzékeny helyet 2006-ban alapította Garam Judit, a NUBU márka tulajdonosa és tervezője, valamint Peleskey Ákos, a Tihanyi Artplacc kortárs művészeti fesztivál szervezője, akik a design mellett a kortárs művészetet is pártolják, nem hiába szerveznek időszaki kiállításokat a MONO-ban. Amikor a boltba betérünk, szerencsénkre találkozunk az egyik tervezővel, Pálfi Dániellel, akiről megtudjuk, hogy az egyetemen az építészet mellett kíváncsiságból kortárs ékszertervezéssel is foglalkozott.
– Építészként három évig is tervezhetek egy épületet, és öt évbe is beletelhet, mire azt felépítik. Ezzel szemben egy ékszert akár negyedóra alatt el tudok készíteni – mondja a tervező.
A Wonderlab nevű designboltban a színes ruhák és ajándéktárgyak mellett az „üzletpolitikáról” is szó esik. Itt a klasszikus viszonteladói modell helyett a fiatal tervezők azért fizetnek a tulajdonosnak, Marillai Évának, hogy kiállíthassák a tárgyaikat, melyeknek ők maguk határozzák meg az árait. Mindez azért fontos, mert egy feltörekvő designernek első körben nem feltétlenül a meggazdagodás, hanem a minél nagyobb ismeretség, és persze a vevőkör kialakítása a cél. – Közel harminc márkánk és ötszáz terméktípusunk van, tehát van miből válogatni – mondja Marillai Éva, aki nemcsak marketingtanácsokkal látja el az ifjú tervezőket, de saját INQ concept ruhamárkájával is arra törekszik, hogy minél inkább kielégítse az egyéni igényeket. – Marketing–közgazdász szakon végeztem, majd aranyművesként tanultam, így tudok pár ötletet adni a fiataloknak – mondja Éva, aki szerint fontos, hogy egy pályakezdő már az induláskor erős márkát építsen, elvégre akkor fog igazán fogyni a termék.
