Oltás az ország szélén

Civilek küzdenek azért, hogy az ország legszegényebb részein segítsék eloszlatni az álhíreket és legyűrni vakcinától való félelmet. Elkísértük őket a fügödi romatelepre.

„Voltak szólni, feliratkoztunk, most meg eljöttem” – add tömör választ a fiatal nő, hogy miért csak most érezte szükségét a vakcinának. Az asszony egyike annak az 58 jelentkezőnek, akiket alig egy hete sikerült regisztrálni Encs elhíresült cigánytelepén, Fügödön. Vele jöttek a gyerekei is. Amíg anyjuk várakozik az oltást igazoló papírokra, ők sem járnak rosszul: szemezgethetnek a tanoda udvarán elvadult szőlőtőkékről.

A telepen nincs orvosi rendelő, az oltópont az InDaHouse Egyesület hétvégenként tanodaként üzemelő egykori parasztháza. Az épületbe most csak az léphet be, aki nem lázas. A testhőmérsékletet szigorúan mérik az ajtóban. Az előtérben a civil szervezet munkatársa, Tóth Júlia ellenőrzi a regisztráltak adatait, aláíratja az oltáshoz szükséges nyilatkozatokat. Csak aztán mehetnek tovább az oltóorvoshoz, Farkas Mártához, aki az encsi járás egy másik körzetében háziorvos. Ő most szívességből vállalta, hogy eljön a telepre oltani.

A családokat a főleg gyerekek oktatásával foglalkozó InDaHouse Egyesület munkatársai járták végig szeptember elején. Először tavasszal volt egy hasonló akciójuk. Akkor 30-40-en jelentkeztek. Most nagyobb volt siker.

– Itt Borsodban a legrosszabbak az átoltottsági mutatók – mondja az egyesület alapítója, Benkő Fruzsina. Azután kezdtek felvilágosító kampányba, hogy megértették: ha ők nem lépnek, akkor nem történik semmi sem, mert nincs más, aki segítene az itt élőknek. Encsen ugyan volt szervezett oltás, de oda legalább három-négy kilométert kell egy úttest szélén gyalogolni, mivel nincs járda. Apró gyerekkel ez az út veszélyes. Ahhoz pedig, hogy valaki eljusson a miskolci oltópontra csak az oda-vissza útra 1500 forint a jegy. Az állomásról pedig még villamosra, vagy buszra is kellene szállni, ennyi pénzük pedig nincs az ittenieknek. Volt oltóbusz, de az is csak azokon segített, akik korábban túl jutottak az online regisztráción. Pedig akkor az encsi polgármester még azt is szervezte, hogy Fügödre menjen a regisztráltakért külön busz. De arra csak azok szállhattak fel, akiknek a neve szerepelt az online regisztráltak között.

Internet híján a családok nemigen tudtak regisztrálni. Az egyesület munkatársai ugyan próbáltak segíteni a saját laptopjaikkal, de sok volt az akadály. Gyakran nem jött válasz email. Amikor ezekben az esetekben újra próbálták volna a folyamatot, akkor a rendszer nem engedte, mert a tajszám már rögzítettként szerepelt. A kormányzati központot telefonon sem sikerült elérni. Kiderült: egy olyan településen, ahol tíz embernek van egy telefonja, gyakran megoldhatatlan feladat egy ilyen online regisztrálás. Most, hogy augusztustól már lehetett papíron is jelentkezni, egyszerűbb lett a segítők dolga is. A helyiek bizalmát az is növelte, hogy vakcinát is választhattak. A legtöbben a Pfizert kérték, néhányan a Janssent. Az utóbbit ismerték, a tavasszal Encsre is eljutott oltóbuszon ezt a vakcinát adták. Növelte a népszerűségét, hogy abból elég egy adag, ráadásul voltak már ismerőseik, akik ezt kapták, és így közvetlenül is megtapasztalhatták, hogy senki nem halt bele.

A helyi tanodába az is könnyen eljuthatott akinek nem volt pénze buszra, vonatra. Az egyesület munkatársai napokig „talpaltak”, kopogtak házról-házra: kinek van szüksége segítségre a papírok kitöltésében, s ki jönne el az oltásra?

– Mi nem akartunk meggyőzni senkit, csak az információt vittük házhoz – mesél munkájukról Benkő Fruzsina. – Válaszoltunk a kérdésekre, próbáltuk oldani a félelmeket. A mostani, őszi kampányunk azért is lehetett sikeresebb a tavaszinál, mert az egyik önkéntesünk édesapja, Rékassy Balázs, aki orvos, eljött velünk a családokhoz. Válaszolt mindenkinek, aki csak kérdezte, átnézte orvosi papírjaikat, a házipatikáikat. Elmagyarázta, melyik betegség mivel járhat, melyik orvosság, mit gyógyít, hogyan használják. És orvosként tudott válaszolni az oltással kapcsolatos aggályaikra is.

Tóth Júlia szerint az itt élők rengeteg kamu hírt olvastak, viszont megtapasztalták azt is, hogy akik a környéken kaptak vakcinát, nem haltak meg. Végül 58-an írták alá a regisztrációs nyomtatványt. Az oltást megelőző napokban aztán Tóth Júlia megint kopogtatott a családoknál: ugye nem feledkeztek meg róla, hogy hol és mikor kell megjelenniük a vakcináért?

Az ország más részeihez képest Fügödre és környékére viszonylag későn, tavaly decemberben ért a vírus. A szomszédos Hernádszentandrásra egy kollégista diák jött haza fertőzötten. Aztán az ináncsi iskolát, később a szentandrási óvodást is be kellett zárni két hétre. A fügödi telepen még később, tavasszal fordultak elő megbetegedések.

A 34 éves Horváth Tibor, aki szintén most jött el a vakcinájáért, arról kezd mesélni, hogy neki volt egy férfi rokona, aki kórházba is került. Szorított a mellkasa, nem kapott levegőt, aztán két hétig volt kómában:

– Azt hittük, hogy többet haza se jön. De aztán egyszer csak itthon volt.

Horváth Tibor egyike azoknak a férfiaknak, akik heteléssel keresik a kenyerüket. Hétfőn mennek valamelyik főváros környéki építkezésre, hétvégén megjönnek a fizetéssel. Azt mondja, napi 16 ezer forintot is kaphatnak, de abból vonják a szállást, az étkezést. Túl sok nem marad. De menni kell, mert nincs más. A tűszúrástól nagyon fél, de miután járja az országot, és azt is beszélik, hogy lassan csak az dolgozhat, akinek van védettségi igazolványa, összekapta a bátorságát, jött az oltásért.

A nő, aki csak Ilonkaként mutatkozik be, idegesen járkál fel s alá az ideiglenes oltópont udvarán.

– Félsz? – élcelődnek a többiek.

– Köhögök és félek is – vág vissza. A családjából csak ő vállalta be, hogy eljön.

– Meg vagyok fázva, akkor is beadják? – kérdi, de az oltásra várók közül senki nem tudja a választ, biztatják: menjen csak be, majd az orvos eldönti.

Terebesi Gábor, a helyi közmunkavezető már korábban megkapta a vakcinát, most csak beköszön a várakozóknak. Ő egyetlen mellékhatást tapasztalt, a gyengeséget. De nála ez is csak két órát tartott. Aztán ment vissza dolgozni. Később egy ujja és egy lábujja is megfájdult, ami szerinte csakis az oltástól lehetett. Büszkén meséli, hogy a családjában az asszony, a három fia, és azok feleségei is be vannak oltva. A felesége egy krónikus betegség miatt most is kórházban van, naponta látogatja.

– Ha nem lenne védettségi igazolványom hozzá sem engednék – mond egy újabb érvet az oltás mellett.

Ilona, aki aggódott a köhögése miatt, oltás nélkül jön ki. Tüdőgyulladást állapított meg nála az orvos. Kapott gyógyszert, meg egy másik időpontot az oltásra.

– Fél az ember, hogyne félne! Meg is halhat az ember az oltástól, és ki ne akarna még élni? – magyarázza a még a várakozó 57 éves Toldi Miklósné. Aztán gyors váltással afelől érdeklődik, hogy aki szoptat, az megkaphatja-e, mert a lánya is eljönne.

Végül az 58 jelentkezőből 35 embert sikerült beoltani. Három olyan vakcinája maradt meg Farkas Márta doktornőnek, amit néhány órán belül el kell használnia. Az orvos szerint nem lesz gond, Felsődobszán háziorvosként dolgozik, a délutáni rendelésére már jönnek is hárman, akiknek odaadhatja ezeket. Három megbontatlan csomag is megmaradt, ezeket még a héten megpróbálja azoknak beadni, akik ugyan jelentkeztek, de most nem jöttek el. Az InDaHouse munkatársai megint körbejárják majd a családokat. A korábban jelentkezők többen jelezték, hogy betegek, a férfiak közül pedig sokakat elvittek hetelni.

Az utcán itt-ott kisebb csoportokban is az oltás a téma. Egy férfi azt mondja: ő be nem oltatná magát, ki tudja, hogy ez a vírus honnan ered? Nem szándékosan engedte-e el valaki? Aztán arról kezd mesélni, hogy a telepen élők nagyon is tartottak, tartanak az oltástól. Van aki szerint vírus van benne, és éppen a vakcina hozzá rájuk a betegséget. Mások meg azt hallották, hogy meg lehet halni tőle.

– De nem tudom, hogy van ez – mondja a férfi, és búcsúzóul még megjegyzi: – De az oltás rossz hírre itt valahogy jobban megragad.