Újabb világpremier készül Romániában, ezúttal a jobboldalon

Ma szavaz a Citu-kormány sorsáról a parlament. A miniszterelnök valószínűleg bukik és marad.

Hacsak valami csoda nem történik e sorok hétfői megírása és a keddre kitűzött bizalmatlansági indítvány szavazása között, akkor minden bizonnyal megbukik a tavaly karácsonykor beiktatott Citu-kormány Romániában. Elméletileg ezzel véget is érhetne a szeptember elsején kirobbant kormányválság, hiszen egy kormányt általában akkor buktatnak meg, ha van működőképes alternatíva, ha a bizalmatlansági indítvány kezdeményezője fel tud mutatni egy új miniszterelnököt és egy új kormányt, koalíciót. Ez esetben azonban semmiféle új többség nem körvonalazódik, de mégha lenne is, akkor sem jelentené azt, hogy az automatikusan a Citu-kormány helyére léphetne, hiszen a végső döntés, az új miniszterelnök felkérése a kormányalakításra az államfő privilégiuma.

A rendszerváltás utáni román kormányválságok történetében pedig nem lenne az sem példátlan, ha Klaus Johannis államfő egyszerűen megtagadná a parlamenti többséget maga mögött tudó új miniszterelnök kinevezését és átverné saját akaratát a parlamenten. (Első körben nem kérheti fel a megbuktatott miniszterelnököt, de ez könnyen kijátszható egy súlytalan, senki által nem támogatott kamujelölttel, másodjára már jöhet újra Citu.) Ezt egyszer már, 2009-ben eljátszotta Traian Basescu, aki az első Boc-kormány bizalmatlansági indítvánnyal történt megbuktatása után épp az akkor még függetlennek számító szebeni polgármester, Klaus Johannis kinevezését utasította el. A parlamenti többség az elnök jelöltjeit gáncsolta el, míg végül a hercehurcába belefáradt pártok rábólintottak a megbuktatott, de ügyvivőként hivatalban maradt, a Basescu által kompromisszumként újra felkínált Bocra. Történt mindez a gazdasági-pénzügyi világválság közepette – az ügyvivő kormány béna kacsaként vergődött, a gazdaság az összeomlás szélére sodródott.

Most újra nagy a baj, sőt nagyobb, mint 2009-ben. Romániát épp telibe találta a koronavírus járvány negyedik hulláma, a kórházak intenzív osztályain – ahol már szép számmal kiskorúak is fekszenek - vasárnapra országosan mindösszesen nyolc szabad ágy maradt, a bukaresti, iasi-i kórházakban a folyosókon is covidos betegek fekszenek, a gazdaság még nem tudta kiheverni a járvány okozta károkat, az infláció elszabadult és az energiaárak az egekbe ugrottak. Az oltási kampány szervezői jelezték, nyolcpercenként meghalt egy koronavírusos beteg a hétvégén is, miközben ezrek tüntettek a kabinet kilátásba helyezett szigorításai, mindenekelőtt az egészségügyi dolgozók és pedagógusok kötelező oltása vagy önköltséges tesztelése ellen. Egyre több kórházigazgató jelzi, ideje lenne már nemzetközi segítséget kérni, mielőtt teljesen összeroppan az egészségügyi ellátórendszer, de a politikának egyelőre nincs ideje a járvánnyal vagy az európai utolsó előtti helyen kullogó, amúgy példásan megszervezett oltási kampány felpörgetésével foglalkozni.

És jelen állás szerint egyhamar nem is várható változás e téren. Bár a kormányválságot kirobbantó USR-Plus rendszerkritikus-zöld-liberális szövetség is bizalmatlansági indítványt kezdeményezett a Citu-kormány ellen, az elakadt az alkotmánybíróságon, így a legnagyobb ellenzéki párt, a szociáldemokrata PSD indítványáról szavaznak a törvényhozók. A kormánybuktatáshoz 234 voks szükséges, de mivel az USR-Plus és a vasgárdista, szélsőjobb AUR egyaránt jelezte, hogy meg fogja szavazni a szociáldemokraták indítványát, máris 280 kormánybuktató igenre lehet számítani. Sőt, az sem zárható ki, hogy a Nemzeti Liberális Pártból (PNL) is egyesek saját kormányuk ellen szavaznak. A többhónapos vérre menő belső harc után, a szeptember 24-i tisztújító kongresszuson Citu a korábbi pártelnökkel, Ludovic Orbannal szemben diadalmaskodott Johannis segítségével, ami miatt Orban és tábora annyira megsértődött, hogy már a PNL szakadását is kilátásba helyezték.

Több lehetséges forgatókönyv létezik, minden bizonnyal folynak a háttéralkuk is, mégis teljes a bizonytalanság. Minden potenciális forgatókönyv valószínűtlen, mert csakis nagyon komoly presztízsvesztesség árán valósítható meg. Az USR-Plus „tiszta, modern, demokratikus” párt imidzse máris romokban hever, miután saját bizalmatlansági indítványuk sikeréért a vasgárdista, obskurus, Európa és oltásellenes szélsőjobb AUR-al összeálltak. Ezt még a hétvégén leváltott volt elnök, Dan Barna rovására írhatja az új sztárelnök, az EP liberális frakciójának vezetője, Dacian Ciolos, azt viszont már magának kellene vállalnia, ha szavát szegné miután leszögezte, pártja csak Citu menesztése árán térne vissza az RMDSZ-t is magába foglaló jobboldali koalícióba.

A bizalmatlansági indítványt kezdeményező PSD sem igazán engedheti meg magának a szélsőjobbal való kormányzást, de a két párt nem is elegendő a többségi kormányalakításhoz. A nemzeti egységkormány, a PSD-PNL nagykoalíció borítékolhatóan nem működne, ezzel már próbálkoztak a Basescu érában, akkor is sikertelenül. Johannis vélhetően nem azért állt ki Citu mellett a pártelnökségért folyó küzdelemben Orbannal szemben, hogy most elengedje a kezét és kinevezzen egy szociáldemokrata kormányfőt. Johannis már első mandátuma idején, amikor még a baloldali kabinetekkel hadakozott szépítgetés nélkül kimondta, hogy „saját” kormányt akar. Ami pechjére a tavalyi választáson sem jött össze, az USR-Plus királycsináló helyzetbe került és Johannisnak egyre nagyobb púppá kezdett lenni a hátán az Emmanuel Macron nevével fémjelzett európai liberálisokhoz tartozó, kormányzási tapasztalat nélküli, már-már ellenzékként akadékoskodó koalíciós partner.

A PSD-USR-Plus új kormány is szinte teljes bizonyossággal kizárható, hacsak a liberális zöldek nem politikai öngyilkosságra hajtanak-létrejöttük óta a szociáldemokraták ellenében pozicionálták magukat, szavazótáboruk a PSD leghevesebb ellenzője.

Ha Johannis nem ragaszkodik Citu személyéhez még helyreállíthatja a jobboldali koalíciót új kormányfő kinevezésével. Akár úgy, hogy még a szavazás előtt ráveszi Citut a lemondásra, de akkor azt kockáztatja, hogy a duzzogó Orban-tábor helyett a duzzogó Citu-tábor lép ki a PNL-ből, ami ugyancsak akár kisebbségi kormányzáshoz vezethet.

Legnyilvánvalóbb és talán legtisztességesebb az előrehozott választás lenne, csakhogy az jelenleg a pandémia okozta nehézségek miatt senkinek sem érdeke. 2017-ben a PSD fél év után saját miniszterelnökét buktatta meg, de tudott új, saját kormányt alakítani. 2021-ben a jobboldali koalíció csak a buktatás erejéig tudta ezt lekoppintani.