A Svéd Királyi Tudományos Akadémia nem kis meglepetést okozva az irodalmi Nobel-díjat Abdulrazak Gurnah tanzániai származású írónak ítélte. Az indoklás szerint a szerző regényeiben „megalkuvást nem ismerve, együttérző módon tárja fel a gyarmatosítás hatásait, valamint a kultúrák és kontinensek közti szakadékban élő menekültek sorsát”.
Abdulrazak Gurnah 1948-ban született Kelet-Afrikában, Zanzibár szigetén, ám 1968-ban diákként Nagy-Britanniába költözött, azóta ott él, jelenleg a Kenti Egyetemen tanít, műveit angol nyelven írja. Első regényeiben – Memory of Departure (Az Indulás emléke, 1987), Pilgrims Way (Zarándokok útja, 1988), Dottie (1990) – eltérő nézőpontokból dokumentálta a bevándorlók tapasztalatait a mai Nagy-Britanniában. Az első világháború alatt a gyarmati Kelet-Afrikában játszódó, 1994-ben megjelent Paradise (Paradicsom) című negyedik regényével a Booker- és a Whitbread-díjra is jelölték. Szintén szerepelt előbbi hosszúlistáján 2001-es By the Sea (A tenger mellett) című regényével, amelynek elbeszélője Saleh Omar, egy angol tengerparti városban élő idős menedékkérő. Legutóbbi regényei, a 2005-ben megjelent Desertion (Dezertálás), amelyet jelöltek a 2006-os Nemzetközösségi Írók Díjára, a 2011-es The Last Gift (Az utolsó ajándék), és a 2020-ban kiadott Afterlives (Utóéletek). Magyarul mostanáig nem jelent meg könyve.
Az irodalmi Nobel-díjat október 7-én az akadémia online felületein jelentették be, majd Anders Olsson a díjról döntő bizottság elnöke méltatta a szerzőt, aki „már jóval a globalizáció előtt is kozmopolita volt”. Az indoklás szerint az írót az 1994-es Paradise (Paradicsom) című történelmi regénye óta a posztkolonialista tapasztalat egyik legjelentősebb írójának tartják, aki élénk képekben beszél egy olyan Afrikáról, amelyet a kontinensen kívül csak kevesen ismernek. Ez a könyve és a tavaly megjelent Afterlives (Utóéletek) is a XX. század elején, Kelet-Afrika német gyarmatosítása idején játszódik, fő témái közt az előítéletek, a rasszizmus, valamint a kultúrák és kontinensek között vándorló menekültek szerepelnek.
– Gurnah azokról az etnikai problémákról ír, melyek Zanzibárban ütköztek ki, miután függetlenné vált Nagy-Britanniától 1963-ban – mondta lapunknak Kármán Marianna afrikanista, az Óbudai Egyetem oktatója. Ekkortól ugyanis az őslakosok és az arab felmenőkkel rendelkező etnikumok között erőszakba forduló konfliktusok alakultak ki. – A szerző sikerében természetesen szerepet játszik, hogy a nyolcvanas évek óta megjelenő regényeit szuahéli helyett angol nyelven írta – mondta a kutató, hozzátéve, Gurnah a könyveiben élete egy-egy szakaszáról mesél, és azon keresztül mutatja be a menekültek helyzetét, az etnikai konfliktusokat, és azt a látásmódot, ahogy egy afrikai szemléli a nyugati társadalmat. – Valójában ezek mindig is témák volt az irodalomban, de most a politikai aktualitásuk miatt nagyobb figyelmet kapnak – mondta Kármán Marianna. A kutató szerint míg Európában a migráció témájára az elmúlt évtizedben újszerűen tekintünk, addig az Afrikában a második világháború vége óta visszatérő probléma.
A díjat – amellyel 10 millió svéd korona (közel 352 millió forint) jár – hagyományosan december 10-én, az elismerést alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján adják át, a világjárvány miatt idén is rendhagyó keretek között.
