- Sokat jártam ide az első szerelmemmel – mondta Mária, akit Vajszló főutcáján, az egykori mozi épülete előtt szólítottam meg. Az 59 esztendős asszony így folytatta: - A legnagyobb siker talán A nyolcadik utas: a Halál volt. De teltház volt a Jézus Krisztus szupersztáron is, a plébánosunk biztatta a híveket, hogy nézzék meg a filmet. Ők jöttek is, de nem erre számítottak, ezért film közben sokan elmentek.
A vajszlói mozit 1990 táján zárták be, később az épület üresen állt, aztán használt cikkeket árultak benne. Majd megvette a megyei önkormányzat, „fűszerház” lett belőle, ahol a közmunkások fűszereket csomagolnak. Az épületet átalakították, ám utcafronti, köríves oromfala karakteresen vall a ház mozi-múltjáról. Emiatt álltam meg előtte, és arról kérdeztem a baranyai falu 50 évesnél idősebb lakóit, mennyire emlékeznek a mozijukra. Ők szívesen idézték meg kedvenc filmjeiket, a mozibajárási szokásaikat.
- Szombaton és vasárnap este hétkor vetítettek, de ha Bud Spencer-film ment, akkor le kellett vetíteni mindkét napon még egyszer, pedig befértek ide vagy százötvenen – mesélte egy 57 éves férfi, aki Jánosként mutatkozott be. – Én mindig kétszer néztem meg az ő filmjeit. De a Csillagok háborúját is kétszer láttam.
Sokak szerint a legjobb az volt a moziban, hogy utána együtt maradtak a baráti társaságok. A válaszadók szóba hozták „Dadogó” Lacit, ő ragasztotta ki a mozi plakátjait. Az iskolázatlan, leszázalékolt férfiről fennmaradt, hogy a Mussolini végnapjai című film plakátját fordítva ragasztotta fel. A poszter egy, a talpa felől felakasztott csizmát ábrázolt – utalva arra, hogy a diktátort fejjel lefelé kötötték föl –, s Laci úgy gondolta, a nyomda hibázott, ezért talpára állította a csizmát. A plakát szövege így fejre állt, de ez Lacit nem zavarta, mivel nem tudott olvasni. Az is fennmaradt Laciról, hogy akinek névnapja volt, azt a háza előtt énekelve köszöntötte fel, a dalt pedig bőgővel kísérte. A férfi hamisan énekelt, hangja nem volt, bőgőzni se tudott, mégis mindig kapott pénzt a hangulatos köszöntésért, igaz, volt, aki azért fizetett, hogy hagyja már abba.
Hogy Lacinak mi volt a „böcsületes” neve, az valszínű, hogy mára már elfelejtődött, ám az elmondottakból egyértelmű, hogy a vajszlóiak nagyon kedvelték a fura plakátragasztót, és kevés ember született a faluban, akinek lényét ennyire megőrizte a közösség. Ezt erősítette Horváth István, a települést 2013 óta irányító független polgármester is. A 64 esztendős faluvezető ugyanakkor elmondta, hogy Vajszlón a nyolcvanas években filmklub is volt, s ő ott nézte végig például Fellini teljes életművét.
A mozi bezárását ma is sokan sajnálják Vajszlón. S nincs ez másképp más falvakban sem. A nyolcvanas évek végétől azonban egyre több külföldi adást lehetett fogni a tévén, s emiatt nagyon visszaesett a falusi mozik forgalma. A kilencvenes évek elején felszámolták a megyei moziüzemi vállalatokat, és nem volt olyan vállalkozás, ami fantáziát és nyereséget látott az elavulttá vált falusi vetítőtermek feltámasztásában. A moziépületek új funkciót kaptak, formájuk viszont néha ma is árulkodó.
Így van ez egy másik baranyai faluban, a 780 lelkes Szajkon is. Ez az épület azonban kívülről sosem volt moziformájú. A szajki mozi egy udvarról nyíló, kívülről jellegtelen épület volt, ami mögött a téesz istállói sorakoztak. Ma egy áruházlánc raktárnak használja a volt mozit, ám belülről az épület megőrizte korábbi arcát. A padlat ma is lépcsőzetes – ez adott emelkedést a széksoroknak -, a plafon visszhangot elnyelő vakolata őrzi a régi funkciót, hátul megvan a vetítőgép ablaka, s a textiltapétás-falikaros oldalfalak is moziszerűek.
- Vasárnap és hétfőn volt vetítés, Szajkon szinte mindenki szeretett moziba járni – tudtam meg az 54 éves Torma Zoltánnétól, aki a raktárban dolgozik, ám tiniként ki nem hagyta a menő filmeket. – A Ben-Hur nekem felejthetetlen volt. A hétfői vetítések népszerűek voltak, mert akkor még ezen a napon nem volt tévéadás.
Szajkon él a falu mozijának utolsó gépésze, Berecz Gyula. A 70 esztendős férfi a bólyi állami gazdaságnál dolgozott, és mellékállásban vetített, tíz éven át.
- Szajk őslakosai mélyen hívő svábok, ők szerették a vallásos témájú filmeket – kezdte az ex-mozigépész. – A Ben-Hur mellett hatalmas siker volt A lator című film is. A híradót viszont nem bírták a szajkiak, fújoltak. Azokat le se vetítettem.
- S mi volt a szovjet filmekkel? – vetettem közbe.
- Nem vettek rájuk jegyet. Ezért gyakran megváltoztattuk a műsort, és helyettük nyugati filmet vetítettünk. A moziüzemi vállalatnál úgy tudták, hogy szovjet film ment, elégedettek voltak, hogy milyen sok jegy fogyott. A nézőknek akartam jót, igaz, én is jól jártam, mert ha szovjet film volt, minden jegyre kaptam egy forintot. Így leesett nekem is valamennyi.
A szajki moziban egy vetítőgép volt, s mivel a filmek 3-4 tekercsre fértek rá, ha lejárt az egyik, várni kellett egy-két percig a befűzésre. A gépésztől azt kérték a helyiek, hogy legyen a szünet 5-6 perc, ez idő alatt elszívtak egy szál cigit az udvaron. Berecz Gyula megjegyezte: - Amikor véget ért egy rész, villanyt gyújtottam, és mindig lebukott néhány csókolózó pár. Volt ám nevetés! Nagy hangulat volt a moziban. Utána a fiatalok elmentek a közeli sörözőbe, és elbeszélgettek. Amikor bezárt a mozi, egy kicsit a közösségi élet is odalett. Voltak ugyan a kultúrházban szakkörök, de azokra olyanok jártak, akiket egy közös téma érdekelt, a moziban viszont együtt volt az egész falu. Remek volt ott lenni.
