Amióta a kormány a fejébe vette, hogy az egyetemek helyett a szakmunkásképzők létszámát tornázza fel, egyre-másra jelennek meg az e törekvést alátámasztó rendeletek. Reform reformot követett, ennek ellenére a legutóbbi egyetemi felvételik azt mutatták, hogy az előző évinél mintegy tízezerrel többen tanulnának felsőbb szinten, és az elmúlt tanév adatai szerint a szakképző iskolák nem vonzzák annyira a diákokat.
A területért felelős innovációs minisztérium - úgy tetszik - elégedetlen a szakmunkásmennyiséggel. Szeptember 1-től életbe léptetett egy rendeletet, amiben az "egyes ipari és kereskedelmi tevékenységek gyakorlásához szükséges képesítések" című táblázatban részletezte, hogy mit milyen végzettséggel, bizonyítvánnyal lehet csinálni. Volt már ilyen korábban is, de azt most kidobták. Erre mondják, hogy a fürdővízzel a gyereket is. Legalábbis így éreznek azok a vendéglősök, akik hirtelen szembesültek azzal, hogy már nem elég egy jól képzett szakács, cukrász a csapatban, az utolsó embernek is, aki részt vesz az ételkészítésben, képzett szakácsnak, cukrásznak kell lennie. No, megengedő módon van arra is lehetőség, hogy egy szakiránynak megfelelő más szakmáról papírral rendelkező beugorjon. De eszerint a balatoni lángosos is csak a szakács szakmunkásképzőt, vagy vendéglátó főiskolát végzettek közül toborozhat idénymunkást.
Lehet, hogy simán átment volna ez a rendelet (is) a gyakorlatba, ha nem épp a pandémiás időszakban ötlik ki az egészet. Akkor, amikor teljesen leépült a vendéglátós szakma, a cégek szélnek eresztették a személyzetet, s örülnek, ha a csapatot felügyelő hozzáértő, szakképesítéssel rendelkező embert meg tudják szerezni. Innen nézve nem is az az elgondolkodtató, hogy a felháborodás láttán a szaktárca hamut szórt a fejére és módosítani akarja a rendeletet, hanem az, hogy egyáltalán hogyan jutott eszükbe a szigorítás?