Amália nevű tíz hónapos, házasságon kívül született gyermekét szándékosan, de nem előre megfontoltan 1945. március 22-én megölte, úgy, hogy egy pokróccal a fejét erősen leszorította. Erzsébet a front ideje alatt esett teherbe. Nyomozati anyaga gyűrött, gépelt, vékony papírok. Indigós másolatok, sok a rózsaszín, alig olvasható irata. A másolt lapokról a betűk alig vagy csak nagyon nehezen olvashatók, elmosódnak. Száz oldalt végiglapozok, mire eljutok a vallomásához. Nehezen, sok elcsuklással olvasom, mint ahogy feltehetőleg ő is beszélt. Megszakítva mondanivalóját, újabb és újabb kiegészítéseket kért. Többször belekezdett a történetébe, de talán sosem tudta kétszer ugyanúgy elmondani. Nem, ő egyáltalán nem akart gyereket, ő ezt a gyereket se kihordani, se megszülni, pláne felnevelni semmi körülmények között nem akarta. Terhességét végig titkolta, nehogy elküldjék háztartási kisegítő munkájából.
Jelentés Gazsó Erzsébet ügyében
Foglalkozása: háztartási alkalmazott
Tulajdon viszonyai: háromnegyed hold szántó
Szellemi műveltsége: ír és olvas, két polgári
Anyanyelve: magyar
Előző büntetések: büntetve nem volt
Gyanúsítottnál netán felismerhető testi vagy szellemi fogyatkozás: nincs
Vallomás
A gyanúsítást megértettem, magamat bűnösnek nem érzem, a bűncselekmény elkövetését tagadom. Elmúlt év július havában estem teherbe, amit a Csengery utcában lévő OTI rendelőintézetben állapítottak meg, miután a menstruációm minden hónapban jelentkezett, így eleinte nem is tudtam róla. A teherbeesés idejét úgy tudtam kiszámítani, hogy Orsolyát József 1944 júliusában vagy augusztusában kiment a frontra, így vele többet nem közösültem. Ezt megelőzőleg ugyanis három ízben és csak vele közösültem.
A szülés ideje körülbelül március végére, illetve április elejére volt esedékes. A szülés előtti időkben fájdalmakat nem éreztem, sőt még a szülés napján sem. Március 12-én vízért voltam a Stoczek utcában, ahonnan hazatérve a pincébe kellett mennem szénért. Amikor a konyhába felvittem a szenet, a magzatvíz elkezdett folyni tőlem.
A háziasszonyom, Somogyi Gézáné ekkor azt kérdezte tőlem, hogy mi bajom van. Én erre azt válaszoltam, hogy valószínűleg abortálok. Ő anélkül, hogy én szóltam volna, már hívott is orvost. Én, ahogy kiment a szobából, röviddel utána meg is szültem a gyermeket. A köldökzsinór magától szakadt el.
A háziasszonyom korábban nekem azt mondta, hogy más állapotban vagy, ezt én tagadtam, mert haza akartam utazni Csepelre a szüleimhez. Háziasszonyom ekkorra a házban lakó Preisz István orvost hívatta hozzám. Az orvos át is jött hozzám, megvizsgált, és azt mondotta, le kell feküdnöm. Én ekkor lefeküdtem. És nemsokára meg is született a gyermek. Ezután Markovicsné orvosnő jött ki hozzám. Ekkorra én már a gyermeket becsomagoltam egy sárga vászonba. Letettem a ruháskosárba és ráterítettem egy paplant. Markovics doktornő kérdezte, hogy hol van a gyerek, mire én a kosárra mutattam, és azt mondtam, hogy nagyon kevés élet van benne. Markovics doktornő kivette a kosárból és élesztgetni kezdte, a gyermek nemsokára sírni is kezdett, a doktornő azzal a figyelmeztetéssel hagyott ott, hogy a gyermeket rendesen három óránként szoptassam meg, mert ha nem, fel fog jelenteni engem. Ezzel el is távozott.
Babakelengyét én nem készítettem előre, mert arra gondoltam, hogy a sógornőmtől fogok kapni, mert nekik volt egy kisfiuk, aki nemrégen meghalt. Február közepén tudtam meg, hogy a bátyám is és a sógornőm is meghaltak. Ez volt az első szülésem.
A gyermekem március 20-ig rendesen szopott, tejem bőségesen volt, és nem volt egyéb panasz rá, mint hogy egész éjjel sírt. A halálát megelőző két napon azonban nem evett. Orvost nem hívtam, mert arra gondoltam, hogy a hasa fáj. Március 22-re virradó éjszaka a gyermekem meghalt. Akkor a házparancsnokhoz mentem megkérdezni, hogy most már mit csináljak vele. Ő akkor orvosért ment. Előadom még, hogy Stifft Alfonzné, aki a házunkban lakott, vállalta a gyerek felnevelését. Én ugyan nem is gondoltam arra, hogy neki átadjam.
Nem is tudom elképzelni, hogyan halt meg a gyermekem. Valószínűnek tartom, hogy valahogy az éjszaka rosszul lett március 12-re virradó reggel és fulladás okozhatta a halálát. A vádat megértettem, magamat bűnösnek azonban nem érzem, tagadom, hogy március hó 12-én született Amália nevű kisgyermekemet szándékosan megöltem volna, olyanképpen, hogy a fejét pokróccal leszorítva okoztam volna a halálát, ahogy az orvos szakértő állítja.
Alulírott Gazsó Erzsébet
Orvosi szakvélemény
Gazsó Erzsébet Amália 10 napos leánycsecsemője halálának közvetlen oka elhúzódó fulladás. Ami a tüdők egyenetlen elosztódása, a szív hártyája, a tüdők mellékhártyája alatti, valamint a csecsemőmirigy érzékenysége és az ingerek visszaeső folyékony volta, továbbá a körmök szederjes állapota igazol.
Az elhunyt nyakán, légzőnyílása körül, a légzőutak olyan nagy elváltozása, amely megfojtásra vagy zsinegelésre engednek következtetni, nem volt megállapítható. Arra lehet következtetni, hogy a csecsemő halála a légzőnyílásoknak lágy tárggyal történt elfedése útján következett be. Ezt a felvetést igazolja még az a körülmény is, hogy a nyaki csigolyák nyúlványai felett és azok két oldalán olyan felületes vérbeszűrődéseket észleltek, amelyek azt igazolják, hogy az elhunyt csecsemő nyakának hátsó részét egy kemény laphoz szoríthatták. A rendelkezésre álló nyomozati adatok szerint Gazsó Erzsébet március 12-én szült, a szülés után szitkozódott. Azt állította, hogy csecsemője halva született. Markovicsné a tetszhalott csecsemőt magához térítette. A körülményből, hogy Erzsébet állapotos voltát tagadta, segítség nélkül szült, a csecsemőjéről nem gondoskodott, és a csecsemőjéhez orvost nem hívott, legalábbis arra lehet következtetni, hogy nagy fokban gondatlan volt. A fulladásos halál jelenségén kívül egyéb, a halállal vonatkozásba hozható hátrányos, kóros elváltozás, illetve rendellenesség nem volt kimutatható.
Dr. Vitrai Endre királyi törvényszéki orvos
