A Bizottság elnöke most először konkrét büntetéssel fenyegette meg a lengyel kormányt, amiért az ország Alkotmánybírósága és annak nyomán a hatalom kétségbe vonja az uniós jog elsőbbségét. Von der Leyen a biztosok tanácskozásán kifejtette, hogy az első elemzések igen súlyosnak minősítik a problémát, és ha további szakvélemények is alátámasztják ezt az álláspontot, akkor Brüsszel többféle lehetőség közül választhat.
Így, mint mondta, indíthat újabb szerződésszegési eljárást, aminek a vége kemény büntetés lehet az Európai Bíróság részéről. Azon felül kiterjesztheti a 7-es paragrafus alapján zajló eljárást, végállomásként a lengyel szavazati jog megvonásával, bár az ügy évek óta alig halad előre. Továbbá már kéznél van az új jogállami mechanizmus is – sorolta von der Leyen az alternatívákat.
Az unió igazságügyi biztosa azt ígéri, hogy a Bizottság minden lehetséges eszközt mozgósít Lengyelország ellen, mert itt rendszerszintű problémáról van szó, azaz a szokásos egyeztetés már nem segít. Így mindent be kell vetni a lengyel Alkotmánybíróság állásfoglalásának érvénytelenítésére. A döntés ugyanis Reynders szerint az EU alapjait veszélyezteti, mivel a bíróságok függetlensége forog kockán. Továbbá nem lehet megengedni, hogy bármely tagállam figyelmen kívül hagyja, amit az EUB kimond.
A holland politikus úgy számol, hogy a legfelsőbb európai bíróság rövidesen azért is büntetést vet ki Varsóra, amiért az nem hajlandó beszüntetni a bírák megregulázására szolgáló fegyelmi kamara működését. Szerinte a bírság napi 100-500 ezer euró között lesz. Az említett felső határérték pont amennyi, amennyit a Morawiecki-kabinetnek azért kell fizetni, mert a luxemburgi testület határozata ellenére sem csukja be a cseh határ közelében található lignitbányát.
Arra a kérdésre, hogy Lengyelországban politikai alapon már ezer bírát neveztek ki és ők előbb-utóbb konkrét ítéleteket hoznak az uniós jog ellenében, a válasz az, hogy a jogállamiság a Bizottságot is köti. Így pedig akár két évig is eltarthat, amíg pont kerülhet a mostani jogvita végére. De a lengyel igazságszolgáltatás ügyében már benne járnak a folyamatban, így el kell dönteni, hogyan tovább a következő szakaszban.
De az most fordul elő első ízben, hogy egy tagállam megkérdőjelezi az unió alapszerződést. És nem szabad eltűrni, hogy ez az irányzat folytatódjon. Mert különben az lesz, hogy a kormányok tetszésük szerint csemegéznek a közösségi jogból. Pont ezért Lengyelország egyre súlyosabb jogi és anyagi következményekkel fog szembesülni. Azon kívül előreláthatólag fokozódik a nyomás odahaza is, mind a politikai porondon, mind az utcákon.
Erősen közeleg az összecsapás az EU és Lengyelország között, ám közben az EP Jogi Bizottsága ma várhatóan szűken, de megszavazza, hogy induljon per a Bizottság ellen, amiért az halogatja a jogállami mechanizmus bevetését Budapest és Varsó ellen. Brüsszel ezt úgy tudja kivédeni, hogy hamarosan levélben kér további felvilágosítást a két kormánytól. Az EUB ugyanakkor a legkorábban az év végén hozhatja meg a verdiktet az új jogi eszköz ellen benyújtott magyar-lengyel panasz ügyében.
De hogy Luxemburg mennyire fontosnak tartja a kérdést, az kiderül abból, hogy egészen kivételes módon az Európai Bíróság mind a 27 bírája részt vesz a döntéshozatalban. Az is rendkívüli, hogy a védelem oldalán 10 tagállam szállt be a perbe, köztük Németország.
A héten tartott tárgyalás egyrészt akörül forgott, hogy mennyire jogszerű az új szankciós rendszer. Az európai érvelés úgy hangzik, hogy a jogállamiság alapelv, továbbá van jogalap az unió pénzügyi érdekeinek védelmében fellépni. A másik kulcstéma, miként lehet alkalmazni a mechanizmust és mennyire lehet betartani az arányosság követelményét.
Nagyon lényeges, hogy a testület elnöke igen fontos jelzést küldött Lengyelországnak, amikor jelezte, hogy itt nem jogelméleti nézetkülönbségről, hanem kiemelkedő gyakorlati bibiről van szó, miután Varsóban hatályban lépett az Alkotmánybíróság döntése a nemzeti jog elsőbbségéről.
A lapnak adott interjúban Varga Judit megerősíti, hogy Magyarország teljes mértékben kiáll Lengyelország mellett a Brüsszellel folyó jogállami vitában. Az igazságügyi miniszter szerint Varsó politikai boszorkányüldözés áldozata és az EU nem avatkozhat bele abba, a tagállamok miként ellenőrzik az igazságszolgáltatást. A politikus a maga részéről teljesen normálisnak tartja, hogy egy demokráciában meg akarják fegyelmezni a bírákat.Az alapszerződésekből pedig szerinte az következik, hogy Brüsszelnek nincs beleszólása a lengyel Fegyelmi Kamara működésébe.
Nem ért egyet azzal, hogy az ügy a „Polexit”-be torkollhat, ugyanakkor hozzátette, hogy a szervezet saját szabályait ássa alá, amikor olyan területeken követeli meg a nemzeti és a közösségi jog összehangolását, amelyek fölött nincs joghatósága.
Úgy vélte, hogy a következő ütközési pont a migráció lehet, mert a magyar kormány a saját Alkotmánybíróságától kért véleményt, miután az EU szerint törvénysértő az illegális határátlépők őrizetbe vétele és kiutasítása – minden menedékeljárás nélkül.
Azt hangoztatta, hogy Magyarország és Lengyelország nem óhajtja megfordítani az integráció folyamatát, csupán azt szeretné, ha Brüsszel nem halmozna fel még több hatalmat a kezében. Ugyanakkor, hogy kilépnek-e, annak eldöntése a lengyelekre tartozik. A magyar vezetés a maga részéről ragaszkodik ahhoz, amit az alapszerződések előírnak. Lehet, hogy ez nem tetszik a liberálisoknak, mert nekik kedvükre való a bevándorlók beilleszkedése, de ez nem jogi kategória.
Közép-Európa egyértelműen mutatja, hogy a jogállam jelenti az unió központi problémáját. Viszont ha az EU engedi, hogy beomoljon a demokrácia a térségben, az az egész szervezetet fenyegeti és várhatóan nehéz lesz elkerülni a végzetet. A régióban a lengyel Alkotmánybíróság határozata, valamint Babis kudarca és Kurz kényszerű lemondása politikai földrengéssel ér fel.
Az osztrák kancellár távozása azt igazolja, hogy Ausztriában működik a jogállam, viszont hasonló lépést nehéz elképzelni Lengyelországban. A cseh miniszterelnök folyamatosan lesöpörte az asztalról a korrupciós vádakat, de a hazai főügyész és az európai számvevők által támogatott nyomozók folyamatosan napirenden tartották a kérdést. Így most várhatóan ellenzékbe kényszerül.
Az igazságszolgáltatásra a lengyeleknél összehasonlíthatatlanul nagyobb nyomás nehezedik, mint a cseheknél vagy az osztrákoknál. Hegedűs Dániel a Német Marshall-alapítványtól azonban ezzel együtt azt mondja: mindhárom ország azt tanúsítja, hogy jogállam nélkül nincs demokrácia, és nem lehet harcolni a korrupció ellen sem. Viszont ha a lengyel bírák fokozatosan lemondanak az uniós jog alkalmazásáról, akkor az ország hiába marad formálisan bent, lépésről lépésre kilép.
A hatalommal való visszaélésben persze nincs semmi új, de a jelenség idáig egyes nemzetekre korlátozódott. Heather Grabbe, a brüsszeli Nyílt Társadalom Alapítvány igazgatója úgy véli: az EU még afölött is könnyen szemet hunyhatott, hogy Orbán Viktor 10 éve hozzálátott a fékek és ellensúlyok lebontásához és szép lassan elhallgattatta a szabad sajtót. Ám a rothadás átterjedt Lengyelországra is.
Ugyanakkor a nyugati adófizetők már nem hajlandóak pénzelni az ilyen rendszereket, ahol a hatalom oligarchái húznak hasznot az unió nagyvonalúságából, miközben a kapott forrásokból finanszírozzák a médiát, amely azután Brüsszelt ostorozza. A Bizottságra ezzel párhuzamosan nagy nyomást gyakorol az Európai Parlament, hogy álljon a sarkára, és fogja vissza a közösségi támogatásokat.
Von der Leyennek fel van adva a lecke, mert vagy megvédi az igazságszolgáltatás autonómiáját vagy kompromisszummal próbálja elkerülni az összecsapást, ám az belezavar a brüsszeli döntéshozatalba. Hogy a lengyel kormány immár jogerőre emelte az Alkotmánybíróság határozatát, az csökkenti a megállapodás esélyét. Ily módon aligha lehet elkerülni a leszámolást a jogállam kapcsán.
A cseh populista kormányfő kudarca mutatja az utat, miként lehet megbuktatni az erős embereket. Merthogy egy sor ellenzéki párt félretette az ellentéteit és összefogott. A magyar ellenzék abban bízik, hogy meg tudja ismételni ezt a teljesítményt.
A Babishoz hasonló demagógok az eltelt 10 évben gyakran legyőzhetetlennek tűntek, egész Közép- és Kelet-Európában hatalomra jutottak, ami beleilleszkedett a nemzetközi trendbe, mármint hogy jönnek fel a demokratikus normákra fittyet hányó erős emberek. Ám a cseheknél a hét végén megszakadt ez a folyamat.
A héten a hat magyar ellenzéki párt befejezi a korszakos előválasztást, amelynek során minden egyéni választókörzetben eldönti, ki lesz az egyetlen induló a Fidesz képviselőjével szemben. A platform a nacionalista konzervatívoktól a baloldalig terjed, az köti össze őket, hogy mindenképpen szabadulni kívánnak Orbán Viktortól.
Az ellenzéki egység igénye nyilvánvaló Oroszországban is, ahol a legutóbbi választás nem volt sem szabad, sem tisztességes. Csakhogy a bebörtönzött Navalnij hívei hiába szólítottak fel okos szavazásra, tehát hogy mindenütt egyetlen valakire voksoljanak az emberek a kormánypárt ellenében, az ellenzéki megbízottak vagy el sem indulhattak, vagy az említett felhívásokat a hatalom nyomására eltávolították a közösségi oldalalakról. Így lehetetlenné vált az összehangolás.
Putyinhoz hasonlóan az európai populista vezetők is azt hirdetik, hogy a hagyományos, keresztény értékeket védik a dekadens liberálisokkal szemben, de ők legalább tartanak igazi választásokat. Idáig jól jött nekik az ellenzék megosztottsága, valamint az, hogy a magyaroknál és a cseheknél Babis és Orbán kezében van a sajtó jó része.
Krekó Péter úgy látja, hogy a régióban Magyarország számít a leginkább foglyul ejtett államnak, a médiát sehol másutt nem központosították ilyen mértékben. De az ellenzéki erők közös fellépése megváltoztathatja a politikai mozgást. Az üzenet az, hogy a populizmus ellen küzdve lehetséges a változás.
Babisnak ugyan nincs olyan szélsőséges híre, mint magyar kollégájának, de így sokakat elidegenített magától. Úgy tekintik, hogy erőszakos, aki a gazdagsága és üzleti kapcsolatai révén mértéktelen hatalomhoz birtokába jutott. Egy kereszténydemokrata politikus szerint azonban a miniszterelnök nem talált olyan témát, amivel megijeszthette volna a lakosságot, majd úgy jelenhetett volna meg, hogy ő az egyetlen, aki meg tudja védeni őket.
A legutóbbi lengyel, osztrák és cseh fejlemények jól rávilágítanak arra, miért kellenek független ügyészek és bírák, és egyáltalán: miért fontos a jogállam. Ha ugyanis nincs világos jogrend és annak nem szereznek érvényt, akkor nem lehet felelősségre vonni a kormányokat, illetve a hatalmas üzleti csoportokat és a polgárok nem érzékelik, hogy a törvény mindenkire egyaránt vonatkozik, mind odahaza, mind Európában.
Az önálló igazságszolgáltatás kényszerítette lemondásra az osztrák kancellárt, akit pedig sokan követendő példának tartottak a földrészen a konzervatívok közül. Lehet, hogy a 35 éves populista politikus még tisztázni tudja nevét a korrupciós botrányban, de egy érett demokráciában nem volt más választása, mint hogy lemondjon. Viszont a történtek aligha kerültek volna nyilvánosságra, ha a hatalom ellenőrzi a vádhatóságot és a bíróságokat.
Ám pont ez a helyzet Lengyelországban, ahol hamis váddal illetik az igazságszolgáltatást, de hogy ebbe az Európai Bíróság ne szólhasson bele, a lengyel Alkotmánybíróság kimondta, hogy a nemzeti jog az irányadó, nem pedig a közösségi szabályozás. Csakhogy az európai jogrend jelenti a legjobb védelmet a polgárok és a külföldi befektetők számára az önkényes döntésekkel, a korrupcióval és a tulajdon elkobzásával szemben. Úgy hogy itt nem szabad semmiféle eltérő precedenst megengedni.
A cseheknél Babis kikapott a választáson, miután az érdekütközései folytán folyamatosan vitában állt az EU-val, amit csak tetéztek a Pegazus-iratok leleplezései. Itt megint csak a független újságírás ásott a dolgok mélyére.
Napjainkban Közép-Európa jól illusztrálja, miért kell harcolni a jogállamért. A Varsó és Brüsszel közötti erőpróba rávilágít, mi is forog kockán. Az uniónak keményen fel kell lépnie, ha bármely tag aláássa a közösségi jogot.
EUobserver
A portál jelképesnek nevezi az Európai Bíróság előtt zajló pert, amelynek tétje a jogállami mechanizmus, és amelyben a két kezdeményező: Magyarország és Lengyelország a jelek szerint az időre játszik. Velük szemben sorakozott fel 10 tagállam, köztük Németország és Franciaország. A holland jogászprofesszor, John Morijn lenyűgözőnek tartja, hogy ennyi kormány támogatja az európai intézményeket a vitában.
A groningeni egyetem tanára (aki a nemrégiben két társával, Daniel R. Kelemennel és Kim Lane Scheppelével együtt tanulmányban mutatta ki, hogy az új szankciós rendszerrel nem kell bevárni a legfelső európai bíróság ítéletét – a szerk. megj.) nagyon fontosnak nevezi, hogy az EUB elnöke jelezte a héten tartott kétnapos tárgyalás során: a luxemburgi testület ítéleteit egyetlen tagállam sem bírálhatja felül.
A professzor ugyanakkor a magyar és lengyel érveket hallva azt mondja, olyan mintha a két ország egy másik bolygóról csöppent volna a tárgyalóterembe. Az viszont aggasztja, hogy a két felperes meg sem próbálkozott a konstruktív magatartással, egyetlen célja van csupán: megakadályozni a mechanizmus alkalmazását.
FAZ
Egyre nagyobb gondban van a lengyel kormány, mert tavasz végén, a járvány után nagy gazdasági csomagot jelentett be, hogy lelkesítse az országot, ám most a jogállam körüli ellentétek miatt veszélybe kerül az egész alapja: az uniós forrás. Mindenesetre a „Lengyel rend” jelszava jelenleg is ott virít a hivatalos honlapokon, benne különféle adókönnyítésekkel és az ígérettel, hogy a GDP 7 %-ára emelik a fertőzés hatására megroggyant egészségügy költségvetését.
Az adókönnyítések nyomán a 26 millió foglalkoztatott közül több maradt volna annak a 18 milliónak a zsebében, aki az alacsonyabb keresetűek közé tartozik, miközben az elmúlt években folyamatosan nőttek a bérek. Fontos elképzelés volt, hogy kötvényekből finanszírozott közberuházások révén 500 ezer munkahelyet teremtenek. Továbbá a kormány segíti a magánlakásépítést, valamint a digitalizálást.
Ily módon azt sugallták, hogy az emberek zöme hamarabb jut el az európai életszínvonalra. Nem sajnálták rá reklámköltségeket. A pénzt az EU adná hozzá, a gazdasági segélyalapból, illetve a hosszú távú költségvetésből. De Varsó és Budapest is megszavazta, hogy a segítség csak akkor jön, ha nincs gond a jogállammal. Csakhogy pont ilyen okokból a Bizottság idáig nem hagyta jóvá a benyújtott két nemzeti tervet.
Viszont odahaza egyre több kifogás érte a „Lengyel rendet”, így a Parlament csak pár napja fogadta el első olvasatban. Az ellenzék kezén lévő Szenátus azonban még nem döntött róla. De közben már egyre több társadalmi csoport fordul ellene. Arról nem beszélve, hogy az egész program partra vetett hal, ha nem lesz meg hozzá az európai anyagi háttér. A kormány ugyan azt terjeszti, hogy boldogul a maga erejéből is, de ezt azért nagyon sok közgazdász kétli.
Az újság azt kérdezi, hová fog vezetni a magyar futballhuligánok randalírozása, miközben a Carpathian Brigade, amely egykor a Fidesz gyámkodásával jött létre, ma már szinte megfékezhetetlen, és rettenetes hírnévnek örvend a kontinensen. Soraiban ott vannak igencsak szélsőséges elemek, a kormány azonban csak ímmel-ámmal bírálja őket. Ennek pedig az a magyarázata, hogy szoros viszony fűzi össze a hatalmat és az ultrákat.
A tegnapelőtti verekedés a magyar tábor és az angol rendőrök között szinte törvényszerű volt. A magyar válogatott előző hat mérkőzéséből négy büntetést vont maga után a rajongók megnyilvánulásai miatt. Hol homofób feliratot tartalmazó óriásvásznat tartottak a fejük fölé, hol majomhuhogással inzultálták az ellenfél fekete bőrű labdarúgóit.
Ennek ellenére Magyarországon jogtalannak tartják a vádakat, lásd a külügyminiszter idevágó üzenetét, miután az EB-n tapasztalt visszásságok miatt az EUFA utasítására egy meccset zárt kapuk mögött kellett megtartani.
A Fidesz annak idején, még ellenzékben, azért hívta életre a Carpathian Brigade-ot, mert elviselhetetlenné vált a stadionokban a neonáci vircsaft. Ám a szervezet egyre csak nőtt és lassan olyanok is beléptek, akik szélsőségesek, neonácik. Így a normális focirajongók szép csendben kikoptak a stadionokból, az átlag nézőszám 3 ezer alatt marad, de aki elmegy, az jórészt a balhé kedvéért teszi. Kiderül ez abból, hogy az ultrákon a legtöbbször megtalálni a fehér hatalmat jelképező tetoválást. Sokszor újfasiszta zászlókat lengetnek.
Szíjjártó Péterrel ellentétben a londoni rendőrség nem egy, hanem hat őrizetbe vett magyar szurkolóról tud a két nappal ezelőtti mérkőzés kapcsán. Az első az volt, akit mindjárt a legelején ki akartak kapni a tömegből, mert rasszista gesztusokat tett az egyik rendezőre. Miatta tört ki verekedés a magyar szektorban az ultrákkal, akik a felvételek tanúsága szerint rugdalták és ütötték a benyomuló, nagyjából 30 rendőrt. Utóbbiak válaszul lecsaptak a gumibotokkal.
A túlerő láttán a karhatalom visszavonult, de később fülön csípte a delikvenst, majd még két másik embert a Wembleyben, mert a felvételek alapján beazonosították, hogy közreműködtek a verekedésben.
A hivatalos közlemény úgy reagál a bírálatokra, miszerint túl kevés embert mozgósított, tekintve a várható incidenst, hogy az ütközet során a gyanúsítottat akarták elkapni, és amikor ez megvolt, akkor elhagyták a helyszínt. A többiek pedig akkor kerültek rendőrkézre, amikor arra taktikailag alkalmasnak bizonyult a helyzet. A lap ugyanakkor megjegyzi, hogy a továbbiak során valószínűleg felmerül: minek kellett beengedni a magyar szurkolókat a stadionba, amikor ott pl. kibontottak egy transzparenst a rasszizmus elleni tiltakozás jeleként fél térdre ereszkedő angol játékosok ellen.
