A hutából ezeregyszázötven fokos lángnyelvek csapnak ki. Odabenn, az izzó vörösben olvadt kvarchomok. Akárha a napba próbálnánk nézni, amikor a kemence gyomrában várakozó folyékony üveg után fürkészünk. De csak a vadul világló lángvörös van, az univerzum pusztító és újrateremtő tüze. Ennek az üvegfújásra táguló világegyetemnek a somogyi Bárdibükk a közepe, a kortárs magyar üvegművészet – minden támogatásra érdemes, de mecenatúrában mégis alig-alig részesülő – fellegvára.
Hosszú pipát húz ki az izzó kemencéből Kanál József szájperemkészítő-mester. A kétméteres, üreges acélrúd végén mozgékony üvegcsomó. Színes morzsalékba mártogatja-tekergeti, majd ismét a huta jön, aztán az új színek, Smetana Ágnes üvegművész előre kiosztott instrukciói alapján. A kemencefűtés monoton robajával már nehezebb megbirkózni a méretes pajtában – a mestereknek fél szavakból kell érteniük egymást. Ferenczi Károly üvegfúvómester egy másik pipával formázza a lassan kihűlő üvegedényt. A pipák úgy járnak-forognak a kezükben, mintha a kortárs üvegművészet nindzsái lennének, és mintha nem is sérülékeny anyaggal dolgoznának. A raklapokkal leterített munkaterület mellé söpört színes töredékek alapján az üveg nem mindig akarja az igazságot – illetve nagyon is azt akarja, de leginkább a sajátját, amitől csak emberi alázattal és isteni koncentrációval tántorítható el. Ágnes, aki az égiekkel élénk munkakapcsolatban van, időről időre átveszi a pipát, farkasszemet néz a hutában lobogó tűzzel, és tervei szerinti formálja-alakítja a anyagot, vagy éppen spinolja, a folyékony üvegszálat a madzag rugalmasságával tekerve az alkotásra. A hűlésével párhuzamosan mindegyre színesedő üvegedény esetenként savgőzbe, később hűtőkemencébe kerül, ahol egy álló napig is tarthat, amíg megtér e világra. A művész közben folyamatosan mesél, sztorizik, mestere, Horváth Márton visszatérő alakja e történeteknek, jeles mondásait igyekszik szóról szóra idézni.
„Smetana Ágnes női üvegszabó” – mutatkozik be munkavédelmi kesztyűjétől megszabadulva a Ferenczy Noémi-díjas művész. Foglalkozásának első hallásra prózainak tetsző megfogalmazása nagyon is emelkedett: az üvegszabászat elképesztő ügyességet kíván. És összpontosítást, hiszen az üvegművészeknek nem adatott egyszerű pálya, ritkán jutnak kemencéhez. Ágnes évente kétszer három napot tud dolgozni, akkor kell megteremtenie a művészetét és a megélhetését. A munka költségei a huták üzemeltetésén át a mesterek közreműködéséig sok százezresek. De a beszélgetés az üvegművésszel korántsem anyagi természetű: az interjúiban visszafogott és csendes alkotó szinte kivirágzik a bárdibükki alkotás adrenalindózisától. Árad belőle a szeretet és a tanítás, amihez érdekesmód katedrával még nem kínálta az élet, bár a fiatal alkotók közül sokan járnak hozzá így is tanulni. „Filantróp vagyok, szeretem az embereket” – mondja a feszes ebédszünetben, hozzátéve: „Az üveg gyönyörűséges, de nem tud megölelni.”
Smetana Ágnest gyerekként az élettan érdekelte, a titok és a megismerés –: „addig vagyok fiatal, amíg vannak kérdéseim”. Orvosnak készült. Rajzkészségét látva egy tanára javaslatára jelentkezett a Kisképzőbe, vagyis a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolába, ahová üveggyári rajzoló szakra vették fel. Talán a későbbi természetszeretetét vetítette előre – szecessziós forma- és színvilágú üvegedényekkel tette le a névjegyét, alkotásain a természet ezerszínű virágai láthatók –, hogy a bizonyítványába üvegházi rajzoló képesítést írtak. Amikor egy kis sötét, szoba-konyhás lakásban élt, és hiányoztak neki növények, üvegből készített magának természetet.
A természet uralja a vadregényes bárdibükki ősparkot is, a kortárs magyar üvegművészet otthonát. A hét hektáros területen álló kúria Goszthony Mária festőművész-keramikus hagyatéka, és 1991 óta tartja életben a nemzetközi alkotótelepet. Az üvegszimpozion névadója európai műveltségű alkotó volt. Arisztokrata család sarjaként Münchenben, majd idehaza a Kernstok, Rippl-Rónai, Vedres Márk nevével fémjelzett szabadiskolában tanult. Mivel a szerelmet Szamuely Tiborban, a vörösterror népbiztosában találta meg, menekülnie kellett, Olaszországban élt hosszabb ideig. A dán katolikus író, Johannes Jörgensen hatására Assisi Szent Ferenc eszméit követve a vallásos hitben talált támaszra. Bárdibükkben kápolnát építtetett, amelyet saját freskóival díszített.
A létesítményt harminc éve alapítvány üzemelteti, állami támogatás nélkül. A Goszthony-kúria felújítására tizenhárom éve készült impozáns terv, amely egyszer talán európai színvonalú kultúrkinccsel gyarapíthatja a hazai kulturális kínálatot. Az ENSZ 2022-es Üveg Nemzetközi Évében még nem ünnepelhet a magyar üvegművészet ilyen megbecsülést, de azt mindenképpen szeretnék, ha a Rippl-Rónai Múzeumban őrzött Goszthony-gyűjtemény helyet kapna Bárdibükkön.
