Felforrósodott a vita a rekkenő hőségben, a király egy pohár vizet kért. Ez volt a jel: testőrei revolvert rántottak, őrizetbe vették a miniszterelnököt. Ion Antonescu kíséretét lefegyverezték a palota udvarán, a páncélozott Mercedes (Hitler ajándéka) körül. Az uralkodó új kormány alakításával bízott meg egy hozzá hű tábornokot, beavatott katonai alakulatok megszállták Bukarest stratégiai pontjait.
Mihály román király (1921–2017) huszonhárom éves sem volt aznap, 1944. augusztus 23-án. Antonescu, akit külügyminiszterével együtt elvezettek, döbbenten átkozódott. Hidegzuhanyként érte a hatalomátvétel a náci vezérkart is: röviddel azelőtt a német nagykövet magabiztosan jelentette Berlinbe, a románok hűségére garancia a király Hohenzollern származása.
Rejtély, hogyan maradhatott titok a puccs, amelyet hónapokig közösen szerveztek monarchista katonatisztek, demokraták, kommunisták. Közben a keleti front összeomlott, az oroszok már a spájzban voltak. Három nappal előre kellett hozni a vakmerő akciót. Mihály fegyverszüneti tárgyalásokra akarta rávenni a kormányfőt, de volt B terve is.
Antonescu, a Conducator (vezér) késett az audienciáról, szokása szerint demonstratívan megvárakoztatta a királyt. Bábként kezelte, hiszen ő maga ültette (vissza) a trónra, miután a háború kitörésekor magához ragadta a hatalmat, és lemondatta népszerűtlen apját, II. Károlyt (1940). Hitler vazallusaként hatalmas sereget küldött a Szovjetunió ellen, csapatai Odesszáig meneteltek.
A száz éve született Mihály engedelmesen, ékesszóló üzenetekben méltatta a hadi sikereket, még a sztálingrádi fordulat után is. Igaz, a repülésért rajongó ifjú barátságosan kezet rázott hadifogoly szövetséges pilótákkal. Kisgyerekként már volt király: apja házasságtörő viszonyt folytatott a vörös hajú, zöld szemű Elena Lupescuval, egy zsidó patikus lányával, ezért kizárták a trónöröklésből, ám három évre rá megpuccsolta a saját fiát és a ténylegesen kormányzó régenstanácsot (1930).
Antonescu letartóztatását Mihály már nem nézte végig, hűvös eleganciával távozott a helyszínről. (Sugár András interjúkötetében úgy meséli, a jelszó a „betelt a pohár” volt – És mit mond a román király?, Új Idő, 1990.) A megbuktatott diktátort eleinte a bukaresti Casa Noua páncéltermében őrizték, a híres királyi bélyeggyűjtemény mellett; utóbb háborús bűneiért halálra ítélték és kivégezték.
A kiugrás fontos fejlemény volt: Malinovszkij és Tolbuhin erői ellenállás nélkül nyomultak nyugat felé, megtámogatva 28 román hadosztállyal. Mihályt Sztálin kitüntette a Győzelem-érdemrenddel, de barátságuk nem tartott soká: hatalomra kerülve a kommunisták elűzték 1947 végén. Csak évtizedekkel később, Ceaușescu bukása után térhetett haza az emigrációból, de annyira féltek tőle, hogy ismét kiutasították (1991).
A sorsdöntő kánikulai nap lépéskényszerbe hozta Horthy kormányzót is, ám ő további 53 napot késlekedett, amíg a szomszéd példájára szabadulni próbált a végzetes szövetségből. Nem volt olyan rátermett összeesküvő, mint az ifjú román király.