Márki-Zay Péter azon van, hogy elűzze a hatalomból nacionalista Orbán Viktort, akit a Halál csillagának nevezett. A Csillagok háborújának negatív hőse úgy került elő az interjú során, hogy az ellenzék miniszterelnökjelöltje szerint vetélytársa is azt csinálja, mint a filmbéli alak: kétségtelenül meglévő tehetségét rosszra használta, és tekintélyelvű rezsimet alakít ki, akárcsak a Halálcsillaga. Azaz elcseszte a dolgot.
A hírügynökség olyan karizmatikus kívülállónak nevezi a hódmezővásárhelyi polgármestert. Ő maga saját bevallása szerint mindazokhoz kíván szólni a politika spektrum összes szegmensében, akik friss levegőre vágynak. Elemzők szerint egyik szokásos kategóriába sem fér bele, ám éppen ez teszi igen veszélyessé a hivatalban lévő kormányfő számára. Mellesleg ő maga is elismeri, hogy nem tipikus.
Magát hagyományos konzervatívként jellemzi. Támogatja a meleg jogokat és olyan országot akar, ahol a szeretet uralkodik, nem pedig az a fajta gyűlölethadjárat, amit Orbán folytat több kisebbség, így LMBT-közösség valamint a migránsok ellen. A hajtókáján lévő kék szalag a korrupció elutasítását jelképezi. Annak idején a Fidesz támogatója volt, de megjegyzi, hogy a párt első kormányzása idején még voltak fékek és ellensúlyok.
Törekvése az, hogy visszacsinálja a demokráciaellenes fordulatot. Jelszava: demokrácia, jogállam, piacgazdaság, európai integráció. Amikor Amerikában dolgozott, sokat tanult Obamától, de jó csodálja Macront is. Ügyesen használja a közösségi médiát a fiatalok megnyerésére.
Azt fejtegeti, hogy szakértelme a marketing területén megvédi a hatalombarát média támadásaitól, viszont segít neki az ellentámadásban. Márpedig az üzenetét úgy kell megfogalmaznia, hogy az erősebb legyen, mint a másik félé. De mindig meg lehet találni a megfelelő választ a propaganda hazugságai ellen. Olyasmit kell mondani, ami kellőképpen radikális, így mindenkihez eljut.
Ilyen volt pl. hogy a fél Orbán-kabinet meleg, amivel vitát igyekezett kiprovokálni. Ezzel a egyben melegeket próbálta megvédeni a hatalom gyűlöletkampányával szemben. Merthogy a homoszexualitásban nincs semmi szégyellnivaló. Megjegyzi ugyanakkor, hogy ha csak szép dolgokat hangoztatna, akkor a tömegek nem hallják meg a hangját.
Magyarország tavalyhoz képest két helyet esett vissza a washingtoni nonprofit agytröszt jogállami indexén, így jelenleg a 69. helyen áll a 139 ország között, de az érték folyamatosan romlik az utóbbi hat évben. A skála 0-tól 1-ig terjed, mind az összesített mutató, mind a részkategóriák esetében. Eszerint mi a már veszélyeztetett sárga övezetbe tartozunk, de utána még van piros, illetve a mélypontot a magenta jelenti.
Mindenesetre a 0,52-es besorolással sereghajtók vagyunk a régión belül. Ami az egyes részterületeket illeti, az első helyen az áll, mennyire fogják vissza korlátok a kormányzatot. Nos, itt 0,39-es értékelést kaptunk, az átlag: 0,55. A nyílt kormányzásnál a két érték: 0,44 – 0,53. Alapvető jogok: 0,56 – 0,57. Rend és biztonság: 0,9 – 0,72. A szabályozók érvényesülése: 0,46 – 0,54. Civil igazságszolgáltatás: 0,45 – 0,55. Büntetőbíráskodás: 0,46 – 0,47.
A luxemburgi külügyminiszter úgy ítéli meg, hogy a Lengyelországgal kialakult jogvita miatt komoly válságba jutott az EU, mert az állam- és kormányfők túl sokáig a szőnyeg alá söpörték a problémát és tétlenkedtek. Asselborn szerint itt nem egyszerűen véleménykülönbségről van szó, az ügy az unió alapelveit érinti. Emlékeztetett arra, hogy a belépéskor mind lengyel, mind a magyar kormány elfogadta a közösségi jog elsőbbségét. Ám aki kétségbe vonja ezt a tételt, az az egész szervezet működését kérdőjelezi meg.
Ezért a politikus azt tartaná jónak, ha a Bizottság beindítaná a jogállami mechanizmust, azaz visszatartaná a támogatások kifizetését a lengyelek esetében. A német Európa-ügyi államtitkár úgy nyilatkozott, hogy Berlin egyetért a Varsóval szembeni fellépés szükségességében. Hozzátette: a pénzek befagyasztása az egyik lehetőség.
Több más ország, így Ausztria is amellett van, hogy nyomást kell gyakorolni Lengyelországra., mert az anyagiak hatékonyan megértetik a másik féllel, hogy a jogállammal nem lehet játszadozni. Edtstadler, aki az EU-s ügyek felelőse Bécsben, úgy értékelte, hogy Varsó szintet lépett a közösségi jogok megsértésében, ám erre az EU-nak minden lehetséges eszközzel reagálnia kell.
Daniel R. Kelemen úgy látja, hogy a lengyel kormány olyan cselt vetett be a jogállam ügyében, amely súlyos csapást mér az egész európai tervre. A Rutgers Egyetem professzora emlékeztet arra, hogy az EU nem állam, alapját a jog, szerződések és kötelezettségek átfogó rendszere képezi, amit minden tag elfogadott. Hozzáfűzi, hogy Brüsszel meg tudja büntetni a multikat, lásd az Amazont vagy a Google-t, de a jelek szerint tehetetlen egy gazdaságilag független tagállam ellen.
A politológus, aki egyben az uniós jog szakértője, arra ösztökélné a Bizottságot, hogy az éljen a kezében lévő eszközökkel. Magyarország és Lengyelország ugyanis hazardírozik, amikor lebontja a demokráciát. Abból indul ki, hogy az unió összecsinálja magát és csak tovább tereli a problémát maga előtt. A szándékuk az, hogy az unió meghitt otthon legyen számukra, és választási autokráciájuk évtizedekig fennmaradhasson.
A lap szerint a hogyan tovább meglehetősen ködös, mert az olyanok, mint von der Leyen és Merkel pártmegfontolásokból pátyolgatták az illiberális magyar és lengyel kormányt. A Fidesz egészen a közelmúltig az EPP tagja volt. De az engedékeny magatartásba az is belejátszott, hogy nyilvánvaló, nem egyszerű frontálisan nekimenni bármelyik tagországnak. Ám Varsó ezúttal létválságba taszította a földrészt.
Lehet, hogy ez lesz a szervezet eddigi legsúlyosabb viszálya. Az igazságügyi biztos úgy értékelte, hogy a lengyel Alkotmánybíróság határozata Európa január 6-áját jelenti, mert ugyanolyan nyílt támadás érte a közösség alapját, mint az amerikai demokráciát a Kapitólium ostroma során.
Ugyanakkor Judy Dempsey a Carnegie Europe-tól azt mondja, hogy a Polexit ha bekövetkezik, nem holnap lesz, hiszen a lengyelek túlnyomó többsége ragaszkodik a tagsághoz. A kemény visszavágás hívei azonban azon vannak, hogy a Bizottság húzza meg a vonalat Varsó számára: eddig és ne tovább. Mert ha az unió nem lép fel határozottan, akkor Magyarország, Szlovénia és Bulgária kihasználja a gyengeséget és meggátolja az integráció elmélyítését. Az ő szemükben a több Európa a nemzeti szuverenitás aláásásával egyenlő. Csakhogy a belépéskor rábólintottak, hogy a földrész az együttműködés bővítése felé halad.
A vezércikk arra figyelmeztet, hogy Magyarország és Lengyelország az alkotmányosság és a jogállam ellen tör, ezzel pedig szétveri az uniót. A probléma persze nem mai keletű, hiszen a két kormány már évek óta építi ki az autoriter uralmat, ami ellentétes az európai értékekkel, illetve intézményekkel. A Fidesz korlátozta a bíróságok hatáskörét, a maga javára módosította a választókerületek határait, civil csoportoknak és egyetemeknek megy neki.
A nemzeti jog elsőbbsége kapcsán a tét sokkal nagyobb, és az EU nem teheti meg, hogy a homokba dugja a fejét, mert alapelvek kerültek veszélybe. Csakhogy jól meg kell fontolnia, miként reagál. Másfelől a lengyelek nem mondhatják, hogy itt egy nemzetek feletti intézmény túllép a saját hatáskörén és simán semmibe veszi Varsó állami önállóságát.
Kemény dió, hogy mi lehet a kiút, de Brüsszel nem mehet bele abba az utcába, amit a magyar és a lengyel fél hangoztat, hogy ti. ez esetben kulturkampf zajlik, és meg kell védeni a hagyományos értékeket, miközben az unió túlságosan is engedékeny a bevándorlás, az LMBT-jogok és a művi terhesség megszakítás kapcsán.
Ám itt a lényeg az, hogy merre vezet ez az út. Egy szabad társadalomban egyetlen kormány sem tehet az utcára bírákat és nem vegzálhat újságírókat, csupáncsak politikai okokból. Márpedig az ilyen esetek mindennaposak a Fidesz, valamint a PiS uralma alatt. Következésképpen az EU-nak meg kell követelnie az alkotmányos elvek alkalmazását.
És minden lehetséges eszközzel rá kell vennie a magyar, illetve lengyel vezetést, hogy azok álljanak vissza a liberális nyugati pályára.
A markánsan jobboldali lap úgy látja, hogy a lengyelek sokkal okosabban készítik elő a kilépést, mint ahogy a britek csinálták. Eszük ágában sincs bejelenteni, hogy kiválnak, mert úgy egy csomó pénzt vesztenének és le kellene mondaniuk egy sor más előnyről is. Ehelyett pontosan tudják, hogy kirakni nem lehet őket, no meg azzal is tisztában vannak, hogy a belépés óta eltelt jó 15 évben 195 millárd eurót kaptak Brüsszelből, viszont csak 62 milliárdot fizettek be a közös kasszába és további nagy pénzek esnek le az új költségvetésből, valamint a gazdasági segélyalapból is.
Nem csoda, hogy álhírnek nevezik a kilépés szándékát. Morawieckit a hazai közvélemény sem revolverezi, mert a lakosság szinte egy emberként áll ki a tagság mellett. Úgy hogy Varsó simán figyelmen kívül hagyja a közös szabályokat, miközben továbbra is szépen kasszíroz. Az EU visszatarthatja az alapokat, aminek van politikai kockázata, de a többi eszköz hosszadalmas és egyáltalán nem biztos, hogy eléri a kívánt célt.
A Jog és Igazságosság nem szabadságharcosok gyülekezete. Homofób, nacionalista és tekintélyelvű párt, amely teletömködte saját embereivel a bíróságokat. De a klub tagjaként fontos európai döntéseket tud megvétózni, és megzavarhatja az egész brüsszeli gépezet működését. Ez az egyik oka, hogy Merkel azt szeretné, ha a kérdés nem szerepelne a ma kezdődő uniós csúcs napirendjén. Csakhogy aligha teljesül a vágya.
A határozatlanság és a megosztottság megbénítja az európai fővárosokat. Valószínűleg borítékolják a kérdést, és tovább halogatják a megoldást. Szóval nagyon úgy néz ki, hogy Lengyelország egy fenékkel két lovat is megülhet.
A jobboldali újság szerint a kelet-nyugati törésvonal mentén teljesen megfeneklett Lengyelország és az unió viszonya. A lengyel miniszterelnök azzal vádolja Brüsszelt, hogy az megsérti az ország szuverenitását, Morawiecki egyben meghirdette a nemzeti jog primátusát. Az EU azzal riposztozik, hogy itt a jogi Polexit, szerinte Varsó aláaknázta a közösség alapjait, ezért azonban szankciókkal kell szembenéznie.
Ám itt nem jogvitáról van szó, politikai, sőt kulturális csata zajlik Kelet és Nyugat között. A PiS évek óta igyekszik szűkíteni a bíróságok függetlenségét. Több száz bírát elbocsátottak, illetve fegyelmi eljárás alá vontak. A kinevezések politikai szempontoktól függnek, az igazságügyi miniszter, illetve a fő ügyész posztját egyesítették. Az Alkotmánybíróság fölött a hatalom gyámkodik. Álcázott formában a demokrácia visszaszorulása megy végbe.
Akárcsak Magyarország, Lengyelország is afelé tereli Európát, hogy az jelöljön ki demarkációs vonalat, az általa támogatott, tűrt, illetve tiltott értékek között. A gond ott van, amikor az uniós intézmények sérthetetlennek nyilvánítják pl. az abortusz vagy a nemi kisebbségek diszkrimináció-mentességének jogát, miközben egyik sem szerepet az alapszerződésekben.
A keleti tagok úgy vélik, hogy ők jobban védik az európai identitást, mint a nyugaton tapasztalható „progresszizmus” hívei. A pénzügyi szankció mit sem érnek a lengyelek ellen.
Itt filozófiai és politikai megújulás kérdésével szembesülnek a tagok.
Az európai állam- és kormányfők ma kezdődő kétnapos értekezletén elvileg az energia lesz a fő téma, de heves vita várható a jogállam kapcsán is. Ám nem lehet kitérni az elől, hogy megvitassák a lengyel ügyet. Elsősorban Hollandia ragaszkodik hozzá, a svédekkel egyetértésben. Ily módon ugyanolyan dráma alakulhat ki, mint tavaly júniusban, amikor a homofób magyar törvény miatt repkedtek a szilánkok.
Ezúttal a düh nem Magyarország, hanem Lengyelország ellen irányul. Két napja az igazságügyi miniszterek előkészítő tanácskozásán a Benelux-csoport sürgette, hogy a Bizottság, amilyen gyorsan csak lehet, vesse be az új jogállami mechanizmust. A luxemburgi szakminiszter azt mondta: soha nem gondolta volna, hogy egyszer megint olyan helyzet áll elő, amikor Európát pénzzel kell megmenteni. Ezt őrületes!
A lengyelek egyébként máris afelé haladnak, hogy megtorpedózzák a közös klímavédelmi csomag egyik központi elemét. Vagyis nem csupán a jogállam miatt várható igen heves összecsapás ma és holnap Brüsszelben.
Sokáig úgy nézett ki, hogy a lengyel jogállamról nem esik szó az uniós csúcson, mivel az Európai Tanács elnöke tegnap csak az utolsó pillanatban változtatta meg elhatározását, ám emiatt hevesen kifakadt az Európai Néppárt strasbourgi frakcióvezetője. Weber képtelenségnek nevezte, hogy ez a kérdés ne vetődjön fel nagy hangsúllyal, amikor a tét az: elfogadja-e egy tagország az uniós jogot és az igazságszolgáltatás önállóságát. Hogy idáig nem volt terítéken, az szegénységi bizonyítvány az ET számára, jegyezte meg.
Úgy folytatta: itt egyértelmű állásfoglalásra van szükség és nem szabad félni az igazi vitától. Mert ha nem teszik tisztába a kérdést, akkor előfordulhat, hogy a lengyelek minden jobb szándékuk ellenére a végén a hátsó ajtón keresztül távoznak a szervezetből.
Merkel és Macron viszont nem szeretné, ha még jobban elmérgesedne a viszony. A kancellár szerint nagyobb párbeszédkészséget kell mutatni Varsóval szemben, különben az blokkolhatja az uniós döntéseket olyan ügyekben, ahol egyhangú jóváhagyásra van szükség. Diplomaták mindazonáltal nem zárják ki, hogy ugyanolyan kőkemény lesz az összecsapás, mint a nyáron Magyarország esetében. A holland kormányfő akkor vetette fel Orbánnak, hogy ha nem tetszik a rendszer, menjen csak isten hírével.
Idáig ezúttal valószínűleg nem jutnak el a dolgok, hiszen Lengyelország nagyobb, mint Magyarország és súlyos zavarokat tud okozni az EU-ban. Hogy már a mostani csúcson elmerészkedik-e Morawiecki idáig, azt nem tudni, de klíma-ügyben máris hadat üzent von der Leyennek.
