Élet vagy játék – ez itt a kérdés

Társadalomkritika, dráma, reality és sci-fi bombasztikus elegye a jelenleg a világ által legjobban imádott sorozata, a Squid Game.

A dél-koreai filmgyártás évek óta Ázsia egyik legfontosabb vonulatát alkotja, nem véletlen, hogy a legjobb film kategóriában Oscart a történelemben először nem angol nyelvű filmként egy dél-koreai alkotás nyerte meg. Pong Dzsunho Élősködők című filmje szórakoztató, ugyanakkor szívbe markoló társadalomkritikával élesíti ki a kapitalizmus következményeként létrejövő különbséget szegények és gazdagok között.

Hasonló jellegű társadalmi odafigyelés jellemző a – Hvang Donghjok által íróként, rendezőként és producerként jegyzett – Squid game (a senki sem által használt magyar címe: Nyerd meg az életed) című sorozatra is. A kapitalista gazdaság másik velejárója a hitelek és bankkölcsönök világában a teljes mértékű eladósodás, az adósok teljes ellehetetlenülése, a lecsúszás, és hogy semmibe veszik őket. A sorozat szereplői a nagy nyeremény reményében belemennek a játékba, bár nem szabad akaratukból kerülnek annak helyszínére. És amikor meglátják, miről is van szó, már késő, nem lehet menekülni.

Nagy kérdés, miképpen tudott ezzel a társadalmi üzenettel egy nem mindenki által szeretett műfajú (mármint a sci-fi) széria a világ első számú mozgóképe lenni 2021-ben.

A rövid válasz: tökéletesen tettek össze olyan történetet, vizualitást és dramaturgiát, amelyeket már nagyon sokszor láttunk, halottunk. Ha a referenciákat kutatnánk, az eredmény egy disszertációt is kitöltene. A „világégés” utáni polarizált és keményen fogott társadalom már François Truffaut-t is izgatta. A Ray Bradbury regényéből készült Fahrenheit 451 egy olyan jövőt ábrázolt, amelyben be vannak tiltva a könyvek, mert tiltott érzelmeket hoznak a felszínre. Ennek akciófilmesített változata volt az Equilibrium – Gyilkos nyugalom, e filmben Christian Bale kezdetben a rendszer katonája, majd elkezd olvasni és érezni, végül fellázad a rendszer ellen. De eszünkbe juthat George Lucas első nagyfilmje, a THX 1138 is, vagy a 2012-ben bemutatott Az éhezők viadala, a melyet hívjunk csak röviden coming of age (felnőtté válás) verziónak.

Az az orwelli világkép, amelyet ezek a művek közvetítenek, felfedezhető a Squid Game-ben is. Mégpedig hatványozottan. A koreai rendezőknek nem kell a szomszédba menniük, ha a halál, a vér és az erőszak terén a művészi abszurditás eszközével szeretnének élni. De nem csak ez az oka annak, hogy ha belekezdünk a Squid Game-be, akkor nem tudjuk „letenni” – még akkor sem, ha az évad vége felé látványosan elkezd fáradni a széria. Hvang Donghjok ugyanis szemtelenül sokat merít a mostanság igencsak népszerű tévés vetélkedőműsorok stílusából és persze a reality műfajából, ehhez pedig kitalált egy igencsak markáns vizualitást. A mesterien precíz színdramaturgia következtében új értelmet nyer a zöld tréning, a piros overall, meg geometriai jelekkel ellátott maszk.

Mindezeken felül ott van a már említett dráma, a mindennapi megélhetés által generált stressz helyett a – halálos, újrakezdhetetlen – játék lehetőségét vállaló emberek csoportja. A megrendezett valóság most a mese lényege, melyben a napi munkából élő, ám szabadságra vágyó rabszolgákkal nagyon könnyen tudunk azonosulni. Természetesen a végzetesre élesített gyerekjátékok szabályai keményebbek, mint a rögvalóság. Mi, nézők, meg élvezzük, hogy ma nem mi haltunk meg és csendben élvezzük, hogy meglessük a Squid Game-ben a „játék” mögött álló, isteneket játszó gazdagokat. Akik között mintha Donald Trump is feltűnne.

Infó:

Squid Game – Nyerd meg az életed

Bemutatja a Netflix