Az előválasztás előcsalogatta az ellenzéki szavazókból a reményt, hogy szét lehet szerelni a gólemmé cseperedett, egyetlen igazságnak mímelt rendszert. Volt, akinek ez az aprómunka már sikerült. A hétmérföldes nagyurat a végeken (értsd: Hódmezővásárhelyen) 2018-ban megleckéztető Márki-Zay Péterről elhitte az ellenzéki tömeg, hogy országosan is képes megcselekedni, amit megkövetel a haza. Felbukkanása, és az előválasztáson indulók szokatlan szövetségei miatt a korábban nehézkesen mozgó pártpreferenciák módfelett felkavarodtak. Az lett mondva, hogy kelj fel és járj, és az előválasztó szavazó felkelt, és járt. Közvélemény-kutató legyen a talpán, aki mérni tudta a kelését és a járását.
Az ellenzéki erők tíz évig nézegették tanácstalanul az egyre kellemetlenebb fogású, és mindinkább a kormányrúdhoz gravitáló Orbán-rendszert. Becsületükre legyen mondva, ha már nem az utcán töltötték az elmúlt évtizedet, azért a végére felismerték, hogy melyik játékot is játsszák a pályán. Félretették az ellenérzéseiket, és a választókra bízták magukat. Az eredmény tabukat döntött. Az előválasztók mozgékonyabbnak bizonyultak a vártnál, és egy új ígéretet emeltek pajzsra, alapjaiban változtatva meg a status quo-t. Márki-Zay Pétert (pontosabban a mozgalmát) már úgy is parlamenti küszöb környékére mérik, hogy még nincs is pártja. Szavazói aligha a Fidesz békemenetéből botorkáltak át hozzá: az ellenzéki pártok mérsékelt jobboldali szárnyai mozdulhattak felé.
Ellenzéki cserepolgár
Amiatt, hogy egy pártfüggetlen induló lett a miniszterelnök-jelölt, minden pártnak – ha nem is keserű a szájíze, de – van átgondolni valója. Így látja Virág Andrea, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója. Szerinte az előválasztás a Jobbik és a Momentum számára is inkább kudarc volt, de a két párt más helyzetben van. Más a támogatásuk forrása: a Momentum erejét nem elsősorban Fekete-Győr András adta, hanem több ismert, rokonszenves politikusé, akik a pártot építik, és nem annak elnökét. A Jobbik népszerűsége viszont sokkal inkább függ a vezetőjének állapotától. A párt akkor tudott újraéledni a 2018-as választás utáni szétesésből, amikor Jakab Péter megszilárdította a saját pozícióját, és elkezdett egy erős közösségi médiás jelenlétet, parlamenti akciósorozattal. Minden héten akadt egy meghökkentő, olykor pimasz akciója, ami nagy médiafigyelmet generált, és ezt Virág szerint ügyesen csinálta.
„A két párt jelenleg is más irányba tart. Miközben a Momentum gyorsan levonta a következtetéseket az előválasztásból és megvonta a bizalmat Fekete-Győr Andrástól, addig a Jobbiknál ilyet nem láttunk. Jakab Péternek a 2022-es választások utáni időszakig szól a mandátuma, és addig nem terveznek változást. Más irányba mozog a szervezetek támogatottsága is. Friss kutatásunk szerint a Jobbik második hónapja veszít a népszerűségéből, a Momentum bázisa viszont lassan, de erősödni látszik” – értékelt a Republikon politológusa. A Momentumban Orosz Anna az önkormányzati, Donáth Anna az európai parlamenti világból kerülne a párt élére, de óriási különbség nincs a jelöltek között az elemző szerint. Mindketten inkább a párt baloldali szárnyához tartoznak, rendelkeznek elnökségi-pártvezetői tapasztalatokkal, és egyaránt alkalmasak arra, hogy felfrissítsék a szervezetet és új színt, lendületet adjanak neki.
A Jobbikra nézve sokkal nagyobb veszélyt jelent Márki-Zay Péter elszívó hatása Virág Andrea szerint. A párt eddig egyeduralkodó volt a jobboldali-konzervatív ellenzéki mezőben, de ez a kiváltságos helyzet megszűnt az MMM miniszterelnök-jelöltjének megerősödésével. Jakab Péter ezért nehéz helyzetben van. Bár belső viták nem kerültek nyilvánosságra, de meglepő volna, ha nem lennének elégedetlen hangok a párton belül a miniszterelnök-jelölti szereplésével kapcsolatban. A Jobbiknak több éles döntési helyzete volt, mint például a DK-val való széles körű megállapodás és a második fordulós el nem köteleződés – a tagság egy része ráterhelheti ezek felelősségét a pártelnökre.
„Jakab Péter az első forduló után kis túlzással eltűnt a politikai színpadról, átadva a szereplési lehetőséget a többi politikusnak – ez nem tud jót tenni egy pártnak, mondta a Republikon igazgatója. – A következő időszak kérdése az, hogy milyen arculatot tud adni a Jobbiknak, ami megkülönbözteti a többi ellenzéki szereplőtől. Többnek kell lenniük annál, minthogy konzervatív jobboldaliak vagy harcosan Orbán-ellenesek: előbbiben Márki-Zay, utóbbiban a DK jelenik meg alternatívaként. Stratégiát kell találniuk: mi az, amit csak a Jobbik tud hozni az együttműködésbe. Az a lehető legrosszabb, amit ilyen helyzetben egy párt csinálhat, ha eltűnik.”
Összefogás-szavazók
„Nem igazán érdekel, mi lesz a Jobbikkal: ha ügyesek, megmaradnak. Jakab Péter parlamenti jobbegyenesei persze nagyon hiányoznának, remélem, sokat látok még belőlük tavaszig. De igazából csak azt nézem, hogyan tudok hozzájárulni a tavaszi kormányváltáshoz” – vall színt egy magát nemzeti-konzervatívnak nevező jobbikos fiatalember, aki gondolkodás nélkül szavazott a DK-s egyéni jelöltre az előválasztás első fordulójában. A kormányfő-jelöltek közül a legesélyesebbnek vélt MZP-t húzta be.
A jobboldali párt egyik aktivistája is hasonlóan döntött. „Olyan mérhetetlen károkat okozott már az országnak az elmúlt tizenkét év, annyi gyűlöletet lapátolt már ki a »békemeneten« tobzódó emberekből, ami egészen elképesztő. Nem éltem még erőszak-monopóliumával visszaélő diktatúrában, de ez itt tényleg csak annyival jobb, hogy nem ütlegelik az ellenzékieket. Legalábbis fizikálisan. De hazudnak, lopnak és csalnak. Miközben százmilliárdokért hirdetik magukat kereszténynek és magyar hazafinak. Szerintem a fideszesek közül is sokan undorodnak már a szenvtelen lopástól és a nyomorult propagandától, de azért azt simán elhiszik, hogy másnaptól tényleg a patás ördög tapodna Orbán Viktor lába nyomában. Megveszekedett őrület ez, végre véget kellene vetni neki, és mindegy, hogy milyen ellenzéki pártstruktúrával ébredünk a szabadság hajnalán.”
A jobbikos fiatalember elszántságával a Jobbik vezetői nem feltétlenül érthetnek egyet, hiszen szép szép a demokrácia, de még jobb lenne megélni a virágzását. Más jobbikos forrásaink biztosak benne, hogy a „párt előválasztási szereplése, a 29 elhozott körzet” feledteti Jakab Péter kudarcát, aki mindinkább magára talál majd a kormányfő-jelöltségi fiaskó után. Momentumos forrásaink pedig azt nem kétlik, hogy Fekete-Győr lépése rokonszenves volt a választók számára, és az „Annák csatájából” – amiben a leköszönt pártelnök Annának drukkol – csak jól jöhetnek ki.
„Mi nem vagyunk a rendszer részei, van időnk bőven, de persze annak örülnénk a legjobban, ha a Momentum erősen kerülne ki az összefogásból, aminek kormányváltás lenne a vége” – mondta a párt egy külföldön élő szavazója.
Hátország-határok
„Érthető, hogy Márki-Zay Péter hátországot akar magának építeni, és szinte mindegy, hogy ezt névleg az Új Világ Néppárttal vagy az MMM-mel teszi-e meg” – véli Virág Andrea. A frakció fontos számára, de a pártalkuk realitásait figyelembe véve ez továbbra is a lehetséges kormánykoalíció egyik legkisebb képviselőcsoportja lehet. Ettől még ugyanúgy szüksége lesz a többi pártra és frakcióra, hiszen az együttműködési kényszer nem szűnik meg. A pártoknak ez persze érdeksérelem, merthogy egy új frakció legkevesebb négy helyet foglal el a többiek elől a listán. Mindeközben legkésőbb az év végéig meg kell állapodniuk a listaállításnak legalább az elveiről, köztük arról, hogy a kormányfő-jelöltnek lesz-e vétójoga a személyeket illetően.
Pulai András, a Publicus Intézet stratégiai igazgatója is legitim igény a miniszterelnök-jelölt részéről, hogy saját frakciója, saját politikai hátországa, és mindemellett saját pártja is legyen. A legvalószínűbb hátország az Új Világ Néppárt lehet, és az is valószínű, hogy egy új politikai szereplő vonzásában más pártok szavazói is megjelenhetnek.
A Publicus az előválasztás két fordulója között mérték először 4 százalékra a Mindenki Magyarországa Mozgalmat. Ez az arány tartja magát az intézet még nem közölt, friss kutatásában is. „A mozgalom térnyerésének a Jobbik és a Momentum lehet a kárvallottja, ezek a pártok hosszú idő óta a legrosszabb köreiket futják a mérések szerint” – mondta a stratégiai igazgató.
Pulai szerint aszimmetria van a pártok között e tekintetben, hogy kit gyengít jobban, és kit kevésbé Márki-Zay megjelenése. Akit kevésbé érint, annak inkább érdeke, hogy az MMM-nek politikai hátországa és frakciója legyen, hiszen ez a többiek számára kihívás. „Ez egy megoldandó feladat. Nem gondolom, hogy probléma, de fejtörésnek azért nevezhető, amit ez a helyzet a pártokban okoz. Az MMM-frakció valójában csak egy bónusz lenne, az ellenzéki megállapodásban nincs olyan, hogy feltétlenül létre kell hozni. De valójában szebb lenne a meccs, ha sikerülne, én azt gondolom” – mondta Pulai András.
Nem annyira meglepetés a politikai elemző szerint, hogy Márki-Zay Péter frakciója a Jobbikot és a Momentumot érintené kellemetlenebbül. Ezek azok a pártok, amelyek kevesebb egyéni képviselővel számolhatnának. A frakcióhoz az egyéni és a listás képviselői helyek köréből lehet tagokat toborozni. A hatpárti megállapodás szerint csak akkor válthat pártot egy képviselőjelölt, ha ebbe mind a hat résztvevő beleegyezik. Például akkor válhatna egy Márki-Zay-féle párt tagjává egy jobbikos, ha ez bírná a Jobbik támogatását – a többiek véleménye nyilván kevésbé volna releváns. A kérdés az, a pártok arányosnak gondolják-e majd a javaslatokat, főként azzal együtt, hogy Márki-Zay számára őt fősnél nagyobb frakció volna optimális. Pulai András számításai szerint az ellenzéki közös lista az egyéni választókerületi eredmények függvényében 38-48 helyre számíthat, ebből fog lefaragni „a többi párt kárára” egy esetleges MZP-frakció.
A bűvös lista
A frakcióalapítás szabályait akár még ezután is módosíthatja a kormánytöbbség. Pulai András szerint erre a szándékra utalhat Székely Sándor független képviselő (korábban DK-s, azóta ISZOMM-tag) házszabály-módosító indítványa, miszerint a választáson közösen induló pártok közös frakcióban politizálhassanak a Parlamentben. Szerinte azonban a Fidesznek nem volna érdeke, hogy egy frakcióba tolja be az összefogás pártjait, mert ezzel az ellenzéki szegmens töredezettségének a konszolidációját gyorsítaná. „Ez nem érdeke kormánypártoknak, a zavarkeltés viszont igen” – véli a stratégiai igazgató.
A közös listát még idén szeretnék tető alá hozni a pártok. Pulai András szerint a tárgyalásokhoz a pártpreferencia-kutatások mellett az előválasztáson leadott szavazatok aránya adhat támpontokat. Ez sok szempontból pontosabb képet ad egy közvélemény-kutatásnál, hiszen a két fordulóban 852 ezer ember szavazott, ami kirajzolta a 106 egyéni körzetet. Ez – illetve ebből az áprilisi győztesek – valamennyire konzerválják a erőviszonyokat az elkövetkező négy évre. Az előválasztáson egyébként a DK és a Jobbik kevesebb, az MSZP és a Momentum több szavazatot kapott, mint amekkora a támogatottságuk volt az előválasztás idején.
A tárgyalásokon szempont lehet az is, hogy – legalábbis a Publicus októberi számai szerint – Márki-Zay megjelenése nem növelte sem az ellenzéki bázist, sem az aktív szavazók arányát. A helyzet akkor lesz érdekes Pulai András szerint, ha a miniszterelnök-jelölt új szavazókat lesz képes behozni, és nemcsak újraosztja az ellenzéki térfelet. Az a kérdés, erre képes lesz-e. Ezt több kutatás fogja tudni alátámasztani vagy cáfolni a következő hetekben, az idősorhoz és a trendekhez is több mérés kell.
Az elmúlt évtized legbonyolultabb kampánystratégiáját kell összeraknia az ellenzéknek Virág Andrea szerint. Márki-Zay Péternek meg kell találnia a szerepében az egyensúlyi állapotot, és azt a jobboldali-konzervatív hangvételt, amely alkalmas új választói csoportok megszólítására, de nem sérti meg a baloldali-liberális szavazókat. Ellenzéki elit- és establishment-ellenes attitűdje segítség lehet a bizonytalan, 2010 előtti világgal kritikus szavazók megszólításában, de vigyáznia kell, hogy ne ijessze el a DK-s vagy akár a szocialista szavazókat. Kényes egyensúlyt kell találnia, mert széles és heterogén bázist kell elvinnie szavazni 2022 áprilisában.
„Egyensúlyt kell találnia a hat párt vezetőjével is, nem neki kell minden szavazócsoportot megszólítania. Egyedül se Márki-Zay, de az ellenzéki pártok sem boldogulhatnak, együtt kell kitalálniuk az ellenzék stratégiáját és szereposztását. Ezek a következő pár hónap legkonfliktusosabb és legizgalmasabb kérdései, amelyek a leginkább próba elé állítják az ellenzéki együttműködést. Ha a listaállítás kérdésében meg tudnak állapodni, akkor ennél nagyobb konfliktussal vélhetően már nem kell megküzdeniük a választásokig” – mondta a politológus.
