Születésnapos búcsúzás

Mester és tanítvány. Vitray és Friderikusz. Utóbbi podcast műsorának a vendége a születésnapos mester volt, aki pénteken ünnepelte a 89. születésnapját.

A tanítvány azt kérdezte Vitraytól, hogy miért ment ki a legendás, az utóbbi időben mégis méltatlanul elfeledett televíziós, a nemrég elhunyt Balogh Mária temetésére. A válaszban Vitray Tamás elmondta, hogy bár nem mindig voltak jóban az elhunyttal, de a Magyar Televíziót egy céhnek tartja és a céh szabályai azt követelték tőle, hogy menjen ki a temetésre. Ezt egyébként Vitray elmondása szerint mindössze három televíziós érezte hasonlóan.

És itt essék néhány szó a beszélgetés előzményéről. Az elmúlt hetekben Friderikusz Sándor számomra teljesen érthetetlen módon egy nagyon kínos botrányba keveredett. Arról szólt a polémia, hogy ki a szóvivője a műsorának és ez a személy, hol, mit mondott. Az ügybe belekeveredett egy már elhunyt televíziórendező nő neve. Friderikuszt a történtekért elmarasztalta a MÚOSZ etikai bizottsága, ő pedig épp a Vitray-beszélgetés előtt, bár külön videóban, vállalta, hogy hibázott, bocsánatot kért és közölte, hogy felvette a kapcsolatot az elhunyt televíziós családjával.

Történt mindez épp a Vitray Tamással folytatott beszélgetés környékén. Lehet, hogy a műsorvezető elgondolkodott a mestere által használt kifejezésen? Vagyis, azon, hogy milyen etikai normákat követel, ha valaki egy céhbe tartozik, vagy legalábbis évtizedeken át odatartozott. Rájött arra, hogy mit kell tennie ahhoz, hogy hitelesen végigbeszélgessen csaknem másfél órát egy igazi, a szakmai hitelét végig megtartó televízióssal? Úgy tűnik, próbált korrigálni. De ez az írás a továbbiakban szóljon inkább a születésnapos Vitray Tamásról, aki végig önmagát adta. Nem akart másmilyennek látszani, mint amilyen.

A beszélgetésben sok szó esett a szakmáról, a televíziózásról. Arról például, hogy Vitray megteremtett egy iskolát, azt például, hogy egy riporter ebben a szerepében is maradjon meg civilnek, innen legyen kíváncsi, ebből a szemszögből kérdezzen. A podcast moderátora, mint hű tanítvány igyekezett ezt az attitűdjét megtartani, de mivel mégis a közös szakmájukról beszéltek, olykor túlszakmázták, belterjesebb vizekre eveztek. Vitray akkor tudott ebből kilépni, amikor a civil énjéről kapott kérdést. Az esendőségéről, arról, hogy még ő sem hibátlan. Szó volt szerencséről, ösztönösségről, rivalizálásáról, betartásról, arról hogy miként él, mit reggelezik, és hogyan osztja be a napját.Azt mondta, hogy leginkább a főzős, vagy ahogy ő mondta, a séfes műsorok kötik le, mert azok igaziak. Nem annyira művi a kiborulás, az öröm, vagy a sírás.

Aztán a születésnapos közölte, hogy ez a beszélgetés volt számára az utolsó, amelyik kamera előtt történt. Elbúcsúzott, még integetett is. Hozzátette, a századik születésnapján két csinos hölgy kíséretében azért lehet, hogy megszegi a fogadalmát. Vitrayt látva, mondhatjuk nyugodtan tegye ezt meg előbb! A leendő műsorvezető pedig ne szerkesszen majd hozzá a mostanihoz hasonló előjátékot.

Infó:

Vitray / a Friderikusz Podcast 28. adása