Van terve a sporttal az ellenzéknek

Bevezetné a stadion és politikus stopot, egyúttal felülvizsgálná, de nem szüntetné meg a taót a demokratikus ellenzék, egyebek mellett ez áll abban a sportkoncepcióban, amelyet Tóth Tamás, a DK sportkabinetjének vezetője ismertetett a Népszavával.

Orbán Viktor személyes ügye volt, hogy stratégiai ágazattá minősítse a sportot, és 2010 óta több százmilliárd forintot fordított erre a kormány. Akkora összeget, ami már költségvetési oldalról is látható tétel. Mi a terve az ellenzéknek egy ekkorára duzzasztott területtel? Egyáltalán: a Jobbik is ugyanazt akarja, mint a DK?

Konszenzus született arról, hogy az ellenzéki előválasztás végével a hat párt ne hatféle elgondolás mentén artikulálja koncepcióját, hanem közösen képviseljen egy elfogadott álláspontot. A sportbizottság összesen 27 témára, többek között a labdarúgásra, a taós sportágakra, a sportegészségügyre, az infrastruktúra fejlesztésre, a sportdiplomáciára, a hazai rendezésű nemzetközi versenyek rendezésére fókuszált. A nyolc hónapig tartó munkában az összes párt szakértői szerepet kaptak, akiket a pártelnökök delegáltak a bizottságba. A Jobbik dr. Steinmetz Ádámot ugyanúgy felhatalmazta, mint az MSZP Török Ottót, s az a döntés született, hogy a jövőben mi hárman képviseljük a nyilvánosság előtt az ellenzéki sportkoncepciót.

Mennyire eltérő álláspontok ütköztek a nyolc hónap alatt?

Nem volt harc, hiszen a sport az életünk, ebből a közegből érkeztünk, amit hármunk életpályája igazol: a hangsúlyokban volt különbség. Pontosan és világosan megfogalmaztuk a célkitűzéseket a versenysportban, a létesítmény üzemeltetésben, a szabadidősportban. Ez fogja az alapját képezni a kormányprogramnak, amennyiben a választóktól felhatalmazást kap erre az ellenzék. Ugyanakkor konszenzusos megegyezés született arról is, hogy politikusoknak nincs helye a szakszövetségek élén. Pillanatnyilag 19 szövetséget irányít kormánypárti politikus, ami szerintünk teljesen fals irány. Úgy gondoljuk, az összeférhetetlenség miatt semmiképp nem lehet lehet országgyűlési képviselő vagy tízezer főnél nagyobb lélekszámú városi polgármester sportszövetségi elnök. Határozott álláspontunk, hogy a politikusoknak távozniuk kell ezekről a posztokról! A sporttörvény azonnali módosításával felkérnénk a szövetségeket a tisztújításra. Szakmailag felkészült, munkára alkalmas, sportágát ismerő és szerető elnökökre van szükség, akiket az adott társadalmi csoport elismerése is övez. Nem inaktív országgyűlési képviselők vagy polgármesterek kellenek.

A kormányzati stadionépítési programmal mit kívánnak kezdeni? A lakosság jelentős részének határozott álláspontja van erről.

Nekünk is. Stadionstop! Tornaterem és uszoda rajt! Azonnali hatállyal le kívánjuk állítani a veszprémi és a nyíregyházi labdarúgó-stadionok építését. A jövőben teljes mellszélességgel kizárólag a mindennapos testnevelést segítő tornaterem építő programot, és az országos uszodaprogramot segítő beruházásokat támogatnánk. A mindennapos testnevelés is megmaradna, a személyi és tárgyi feltételek fejlesztése pedig alapvetés.

Az egyik legvitatottabb ügy a vállalatok társasági adókedvezménye, amikor a cégek nem a költségvetésbe, hanem a sportszervezeteknek fizetik adójukat. A rendszer torzulásait mutatja, hogy egy néhány utcás Fejér megyei falu lehet a tao-támogatások sztárja. Marad vagy megszűnik?

Nem szüntetjük meg, 2023. december 31-ig marad, a rendszer bonyolultsága miatt addig tart áttekinteni a tao-finanszírozást, de 2024-től már egy megtisztított tao-rendszert vinnénk tovább.

Mitől tisztítanák meg?

A benne rejlő korrupciós kockázattól. A tao kizárólag az utánpótlást célzó tömegesítést szolgálhatja. Például ebben is komoly vita alakult ki az ellenzéki pártok között, mert a DK határozott álláspontja szerint a korrupció miatt azonnal meg kell szüntetni a taót. A többi párt azonban nem így gondolta, mígnem eljutottunk a konszenzusig. A jó elemeket meg kell tartani belőle, de az nem járja, hogy ilyen-olyan áttételeken keresztül végül a magyar adófizetők állják a külföldi légiósok fizetését. Fájdalmas még a látvány is, amikor egy mérkőzésen nem hogy a pályán, de még a kispadon sincs magyar, miközben köztudott, hogy az adott klub messze túlterjeszkedik a költségvetésén. A tao-támogatás nem a profi sportolók és az infrastruktúra építés vagy fenntartás rejtett finanszírozására való! Az elmúlt tíz évben hatalmas összeg folyt ki: 2011-ben, a tao-támogatások első teljes évében 51,1 milliárdot fordítottak öt, később hat tao-sportág finanszírozására. Ez az összeg a 2017-18-as évre már 123 milliárd forintra nőtt, vagyis csak abban az egy esztendőben ennyi pénz égett el ezekben a sportágakban! Ugyanakkor a rendszer rajtján 220 ezer 631 igazolt sportolót tartottak nyilván, ami a tavalyi év végére felment 590 ezer 831 főre. Bár a szövetségi adatokat hivatalosan problémás ellenőrizni, ugyanis a sportolók elektronikus nyilvántartási rendszere a mai napig nem működik, amit mi egyből bevezetnénk.

Akkor a tömegesítés sikeres volt?

Lényegében megháromszorozta az igazolt versenyzők létszámát, ami egyértelműsíti: a taót és vele a tömegesítést meg kell tartani. De nagyon erős szakmai és pénzügyi kontroll alá kell helyezni a szakszövetségeket, hiszen szakmailag sem hozott semmilyen áttörést a tao, a rendszerből kimaradt az edzőképzés, hiányzik belőle a szoftver. Az ellenőrzés és számonkérés hiánya miatt pedig akadálytalanul folyt ki a pénz. A supervisor rendszer kiépítése megkerülhetetlen feladat.

Ki, vagy milyen szervezet végzi majd?

Az elmúlt tíz év kaotikus sportirányítása odáig fajult, hogy nem tudni, mikor és ki irányít. A MOB? Az EMMI? Szijjártó és a külügy? A Miniszterelnöki Hivatal? Az államtitkárság? Egy nagyon erős, központosított Nemzeti Sporthivatal létrehozása a cél, amelyik önálló költségvetési intézményként a teljes sportági felügyeletet elvégzi. Nem minisztériumi rangban, de az államtitkárságnál nagyobb hatáskörrel.

Akadémiák?

Felül kell vizsgálni az akadémiák garantált, direkt állami támogatását, erre semmi szükség sincs, ebben a formában felesleges. Ugyanakkor kiemelt figyelmet akarunk fordítani az elmúlt tíz évben teljesen elhanyagolt fogyatékkal élők sportjára, és a leszakadt társadalmi rétegek sporton keresztül történő felzárkóztatási rendszerének kiépítésére.