Demeter Szilárd elhatárolódik önmagától

A NER kultúrkommiszárja unja a „szekértáborosdit” és vitát szeretne.

A kultúrpolitikai tételmondat, amely mentén három éve dolgozom, a következő: létezik magyar nemzeti kultúra, ezen belül magyar irodalom, és a mi dolgunk ennek erősítése – meglepő módon a kormánykritikus Válasz Online-on szerdán megjelent írásában szögezte ezt le Demeter Szilárd alig másfél hete megjelent, a magyar kortárs irodalom 80 százalékának kikukázásáról szóló Telex-videóban elhangzott – nagy felháborodást kiváltó – nyilatkozata után. A Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója mostani állításáról azt is kijelentette:

Feltette a kérdést: Miért van szükség kortárs magyar íróra? A válasz előtt, megjegyezte, hogy „eléggé unom a szekértáborosdit”. Szerinte, ha van értelme a kultúrpolitikának, „akkor nem abban áll, hogy egyik vagy másik konjunktúra többletforrásokhoz juttatja a holdudvarát”. Mint hangsúlyozta, azért írt a Válasz Online-nak, mert ki szeretné mozdítani az alapvető kérdést az aktuálpolitikai kontextusból.

Fejtegetésében megállapítja, hogy létezik, még van kortárs magyar irodalom, és ők – mármint Demeter Szilárdék – azért dolgoznak, hogy legyen száz év múlva is.

A kortárs íróknak azt üzente:

A kortárs magyar irodalmi szcéna – mint fogalmazott – két fontosabb vektor szerint szerveződik: az egyik a külföldi megmutatkozás, a másik az anyanyelvi olvasó megszólítása.

Demeter Szilárd a teljesség igénye nélkül összeszedett pár előkészített programot, amelyek szerinte már működnek, vagy elindulnak, ha végre elmúlik a pandémia. Ezek között felsorolta, hogy könyvtárak, közművelődési intézmények, más kulturális intézmények számára támogatást adnka író-olvasó találkozók megszervezésére, irodalmi karavánokat szerveznek, rendhagyó irodalomórákon pedig élményszerűvé teszik a kortárs irodalmat. Sorolja még egyebek mellett a hangoskönyvgyártás, a magyar ifjúsági- és gyermekirodalom támogatását,

Végül a múzeumigazgató utóiratban „határolódik el önmagától”, s azt állítja: már a kezdet kezdetén belátta, hogy az ő ízlésítélete nem befolyásolhatja azt, hogy a kortárs magyar irodalom és könyvkultúra terén kik részesüljenek támogatásban. Hangoztatta: