„Csak a szolidaritás egyházának van értelme” - jelentette ki a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség vezetője (MET), az Oltalom Karitatív Egyesület vezetője a Klubrádió Reggeli személy című műsorában.
Iványi Gábortól a műsorban megkérdezték egyebek mellett, hogy az előző rendszerrel is küzdött és a mostanival is, de érdemes-e a kettőt összehasonlítani. A lelkész erre úgy felelt, mindkettő egyeduralomra tör, annak a bűvöletében él, nagyon sok hasonlóság van köztük. Viszont a jelenlegi cinikusabb, arcátlanabb.
Emlékeztetett, hogy negyven éve kapták meg a bevett egyházi státuszt, amelyet a Fidesz-kormány elvett tőlük. Megjegyezte, akinek egyébként sem erős a humorérzéke, attól a hatalom még a maradékot is elveszi. Ezek nem tréfálnak, és mindig ellenzéki oldalra csúszik a jó humor, gondoljunk a Hofi-időszakra, és most is vannak jó humoristák. Vannak olyanok is, akik hülyéskednek, jópofáskodnak, és ezt megengedi magának a kormányfő is, de ez idétlenül néz ki, legfeljebb ő élvezi. A hatalmasokon ér nevetni, de a kiszolgáltatottak kárára alávaló dolog - tette hozzá.
Kitért arra is, hogy 81-ben az akkori katolikus egyház megszólalt mellettük, és érdekességként hozzátette, hogy az akkori egyházügyi hivatalban a Fidesz székháza van. Várszegi Asztrikkal jó kapcsolatban vannak, de különösen Beer Miklóssal, aki teljes mellszélességgel küzdött értük. Ugyanakkor az elképeszti, hogy hallgat az egyház, amikor Bayer Zsolt demens vénembernek nevezte Ferenc pápát. Pedig Ferenc pápa evangéliumi ember, aki emberiességgel, gyöngédséggel fordul az elesettek felé, ez új arc, ezzel rátalált arra a formára, amiben az egyházak megtalálhatják a küldetésüket, létjogosultságukat.
A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség iskoláinak támogatásainak megvonásával kapcsolatban azt mondta, talán annál cinikusabb indokot nem is mondhatott volna Maruzsa Zoltán államtitkár, miszerint „nem megtérülő befektetésről“ van szó, ezért veszik el az állami pénzeket. Úgy véli, az már éppen elég megtérülés, hogy leérettségiznek, szakmát szereznek olyan gyerekek, akiknek erre nagyon kevés lehetőségük lenne egyébként. Példaként említett egy hatgyerekes családot, ahol hat gyerekre jut egy okostelefon, ha van térerő. Ezért el is kezdtek nekik gyűjteni okos eszközöket. Ugyanannyi tehetséges gyerek születik a cigánytelepen is, mint a Rózsadombon, de ami miatt lemaradnak, az az alultápláltság és az ingerszegény környezet.
Iványi Gábor a hajléktalanokkal kapcsolatban megjegyezte: nem nagyon van még egy olyan ország, amely kereszténynek nevezi magát, és a legfontosabb törvényébe, az alaptörvénybe rejtette bele azt az akaratát, hogy a hajléktalanok büntethetők legyenek akkor, ha olyan közterületen vannak, amely a turistáknak vagy a jobban öltözött embereknek van fenntartva. Azt mondják, akik ezzel foglalkoznak, hogy több mint 300 ilyen per van, és a lelkész két bíróról tudja, hogy nem hajlandó részt venni ebben. Rendőröktől is hallotta, nem intézkednek ilyen esetben, mert a szegénység nem bűn. Úgy véli, egy kormányváltás szemléletváltást is kell hozzon ebben a kérdésben.
Arról is beszélt, talán a rendszer működéséhez tartozik, hogy azokat keresi, akik nem merik elhárítani, hogy őket megalázzák, mert azt hiszik, hogy akkor nem kapnak munkát, vagy ferde szemmel néz rájuk a hatalom. „Pedig az élet sokkal érdekesebben folytatódik, ha az ember nemet tud mondani” - fogalmazott. Az kellene, hogy öntudatra ébredjen minden polgár, ebben kell őket segíteni.
- fogalmazott.