Uraim, akad krónikus, aki még él!

Az egészségügyi beavatkozások várólistái évek óta növekednek. Így volt ez már akkor is, amikor még híre-hamva nem volt a világjárványt okozó vírusnak. A nem sürgősségi beavatkozások elmaradása emberek sokaságát vitte a halálba. Mindez most, a negyedik covid hullámban különösen igaz.

Annál is inkább, mert már a Nemzeti Egészségbiztosítási Alap (NEAK) 2018-as adatai szerint is mindössze 60-80 százalékra sikerült mérsékelni a lemaradást. A gerinc- és a térdprotézis műtétekre legalább egy évet kell várni, a kisebb, egynapos, de életminőséget javító beavatkozásokra (pl. szemműtétek) alig fél évet.

Mi lesz velünk? Kásler miniszter úr azt mondaná: ami Isten akarata. Az összesített várólistán az Európai Unióban nálunk a második leghosszabb a várólista. A félszázezer műtétre váró magyar türelme lekörözi az olasz, a dán, a svéd, a német és az Egyesült Királyság betegeinek belátását. Ők ugyanis fele-egyharmad annyi idő alatt kerülnek orvos elé.

„Ezen a földön mindent emberek csinálnak”, emelte fel mutató ujját évtizedekkel ezelőtt egy vasárnapi ebédnél szeretett apám. Most kezdem érteni az intelmét. A zagyva és felelőtlen járványkezelést megfejeli a szűrővizsgálatok elmaradása. Ami engem illet, ha behívót kapok, mindig elmegyek, most viszont az egészségügy leterheltségre hivatkozva - ami nehezen vitatható érv - nem is fogadnak. Az urológiai szakvizsgálatra például márciusra jegyeztek elő. Pedig egy prosztata, tüdő vagy emlő vizsgálat, egy EKG, anyajegyszűrés vagy cukormérés sokszor lényegesen sürgetőbb annál, mint hogy egy fél év múlva jelentse a hatásos kezelés megalapozását.

Közeli rokonomnak negyedjére sikerült az egyik szemén a szürkehályog műtétet elvégezni. A covid miatt odázódott folytatólagosan az operáció, mindig a halaszthatók közé került, újabb és újabb időpontot kapott. Most viszont? A másik szemén került volna a sor betervezett, alig félórás, ún. egynapos lézeres operációra, de előző nap kapta az értesítést, hogy másnaptól már nem műtenek. Kora tavaszra ígérték a beavatkozás várható újabb időpontját. Csakhogy a páciens, miközben az egyik szeme tökéletesen ép lett, a másikkal már alig lát. Új szemüveg kellene, de egy fél évre csináltasson szemüveget, az ismert, horribilis árakon?

Nem becsülöm le a világjárvány okozta emberi veszteséget, tisztában vagyok azzal, hogy ma is százak halnak meg naponta. Csak óvnám azokat is, akik mindent megtettek a vírus ellen, eddig meg is úszták - így krónikus betegek maradtak. Nem tehetünk úgy, mintha ők nem léteznének, akik járulékos vesztesei lesznek a negyedik hullám - és ki tudja, hány jön még - prioritásainak. Sunyi kormányzati kommunikáció az, ammelyben minderről egy szó sem esik, és a kezelőorvosra hárítják a kellemetlen hírek közlését a műtétek elmaradásáról.