„Inkább gyógyítok, mint ölök”
Lekapcsolt fényszórókkal, csendben parkol be a busz az épület elé, már amennyire egy 55 férőhelyes jármű képes erre. Csak az épülethez egészen közel érve látszik, hogy az elhúzott függönyök szélein keskeny csíkban világít a szobákban a villany. Nem sokkal azután, hogy a busz leállítja a motorját, kinyílik egy ajtó a földszinten, és a résen kifolyó sárga fény papucsos-mankós, kezükben szatyrot cipelő alakok sorát világítja meg hátulról. Némelyik fején kötésből készült turbán, másoknak mintha a keze hiányozna, pedig csak a póló alatt van begipszelve. Csendben kicsoszognak, és fegyelmezetten várakozva a busz mellett beszélgetnek, cigiznek.
