Tandori 2019-es halála megrázta a magyar irodalmi életet. Még mindig zajlik a gyász feldolgozása – mondta Tóth Ákos, a Tandori-hagyaték kutatója pénteken, Tandori Dezső Felplusztulás, leplusztulás című kötetének bemutatóján az I. kerületi Virág Benedek Házban. A Tiszatáj Könyvek sorozatban idén ősszel megjelent kötet a szerző 2018-ban és 2019-ben alkotott műveiből készített bő válogatás, melyben található versciklus, rajzciklus, ideogramma és Ottlik-tanulmány is.
Tóth Ákos főleg arról kérdezte a résztvevőket, hogy Tandori halála után miként olvassák a szövegeit, és milyen a viszonyuk a posztumusz megjelent művekhez. Fried István irodalomtörténész szerint az új könyvet olvasva mintha újra lejátszódna előttünk Tandori addigi költészete, mely betűkből, szavakból, kötőszavakból, költők és írók neveiből, valamint rajzokból épül fel, miközben ugyanúgy fontosak benne a kihagyások. – Tandori esetében a legképtelenebb és a legváratlanabb összefüggések bukkannak fel. Ő sosem volt kibékülve a nyelv állapotával, arra úgy tekintett mint a variációk összességére – mondta a kutató, aki a huszadik századi magyar költészetből négy zsenit emelne ki: Ady Endrét, József Attilát, Weöres Sándort és Tandori Dezsőt.
– Tandori élete során megpróbálta megfogni, megragadni a nyelvet, de az folyamatosan kicsúszott a keze közül – mondta Szabó Marcell költő, műfordító, hozzátéve, aki elolvassa a mostani kötetet, még a nyelvhez való viszonya is megváltozik. – Ahogy fokozatosan épülnek a versek, úgy minden egyes elem sokszorosítja, bonyolítja a létező elemek közti kapcsolatokat – emelte ki a költő. Hozzátette, Tandori esetében a nyelvben rendre mélyebbre hatolunk, a mondatszerkezetek töredezettebbé válnak, miközben annak egyre kisebb alkotórészei bukkannak fel, míg végül maga a világ bomlik ki a névelőkből és a kötőszavakból.
– Egyedül Bach esetében érzek hasonlót, mint Tandorinál. Mindkettejük művészetében multiplikálódnak a szintek – emelte ki Harcos Bálint. A költő szerint Tandori rengeteg oldalról tekint a versek mátrixára, szerkezetére, mellyel felszabadította a költészetét, „meztelenné” téve azt. – Az egész életműve egy kombinatorikus, permutációs őrület, amelyben egyetlen elem sem marad lényegtelen – mondta Harcos. Szerinte Tandori esetében a fő kérdés az, hogy egyáltalán felfoghatjuk-e, végére érhetünk-e az emberi életnek. Tandori azt demonstrálja, hogy nincsen halál, a szövegen keresztül tovább él a szerző, aki számára a létezés egy végtelen történet.
Infó:
Tandori Dezső
Felplusztulás, leplusztulás (Előzetességek és utólagosságok [2018 - 2019])
Kiadó: Tiszatáj Alapítvány
