Oltatlanok kíméljenek! – szakadnak a kapcsolatok: bármit beáldoznak a vakcinaszkeptikusok

Két táborra szakadt az ország: oltottakra és nem oltottakra. Családi, baráti, szerelmi, munkahelyi kapcsolatokat sodor veszélybe az eltérő gondolkodás, ami már-már hitvallássá vált. Az oltottak szerint ők gondolkodnak felelősen, csakhogy az oltatlanok is ezt gondolják magukról. Az oltottak a járványtól, az oltatlanok a vakcinától félnek. Középút nincs, és a feszültség egyre nő.

Férgek bújnak meg a maszk kis szálacskái között; sugárzó anyagot bocsátanak ki az oltottak; csak el kell hinni, hogy az ember nem lesz beteg, vagy ha igen, akkor meggyógyítja magát a teste. Ez a néhány mondat csak a jéghegy csúcsa azoktól, akik elutasítják a koronavírus elleni oltást. Aggódó családtagok, barátok meséltek arról, hogyan nem sikerült meggyőzniük oltástagadó szeretteiket, ismerőseiket a védekezésnek erről a formájáról.

Testvérviszály

Márta jogász, és már a harmadik oltáson is túl van. Nővére középiskolai tanárnő, megrögzött oltástagadó. „Egyelőre nem harcolunk egymással, még csak a nézeteltérésnél tartunk, de a bomba bármikor robbanhat.” Testvére hosszú évek után áprilisban ment vissza dolgozni, mert a családnak már az ő fizetésére is szüksége van. Most viszont, hogy a pedagógusok számára kötelezővé tették az oltást, úgy döntött, ha kell, inkább elveszíti a munkáját, de semmiképpen nem oltat. Azzal érvel, hogy neki gondolnia kell a gyerekeire, akiket fel kell nevelni. „A nővérem és a férje nem vírustagadó, csak oltásellenes. Szerintük mindegyik oltóanyag kísérleti gyógyszer, és igazából ezekkel csak manipulálják az embereket” – meséli Márta. Más gyógyszerrel kapcsolatban nem ilyen szkeptikus a házaspár, sőt: testvére inzulinrezisztens, és a magas vérnyomására is tablettákat szed. „Mi nem félünk, hogy elkapjuk tőlük a vírust, nálunk az egész család be van oltva, de a 72 éves anyukánk autoimmun beteg. Kínait kapott tavasszal, ami szerintem semmit nem ért, most összesen egy Pfizer védi. Érte komolyan aggódom.

Anyuhoz egyébként a tesómék laknak közel, a nővérem segít neki a mindennapokban. És még mindig nem érzi, hogy az egész családban miattuk van feszültség” – aggódik Márta. Merthogy most – ahogy fogalmaz – a járványhelyzet durvulásával ő is pánikol. „Nemrég volt az a borzasztó eset, amikor egy oltástagadó családban az apuka meghalt, a gyerekek meg az anyuka lélegeztetőgépre kerültek – említi a hírekbe került történetet. – Na, ez egy kicsit sokkolt. Mi lesz, ha a nővéremék is így járnak? Ott a két gyerek. Ha súlyosabb állapotba kerülnek a szüleik, rám marad az ellátásuk. De a tesóm és a férje szerint mi vagyunk az önzők, és ők azok, akik felelősen gondolkodnak. Esküszöm, ez már valami hitrendszer. Egymás között, ha csak lehet, kerüljük a témát. De a 14 éves gyerekemnek azon szörnyülködött a testvérem, hogy mennyi oltott gyerek jár a fiam gimijébe, és nem érti, a felelőtlen szülők hogyan tehetik ki ilyen veszélynek a gyerekeiket.”

Bea és testvére a szüleik miatt aggódnak. Mindketten közel vannak a hatvanhoz. „Apu tavasszal megfertőződött, intenzív osztályon is feküdt, légzésrásegítésre volt szüksége. Anyu is elkapta tőle, de ő könnyebben átvészelte” – meséli Bea, akinek a szülei ennek ellenére sem oltatják be magukat, mert szerintük a betegséget túl lehet élni, az oltást nem biztos. Azzal érvelnek, hogy a környezetükben sok rosszat hallottak, van olyan ismerősük, aki meghalt, más különböző szövődményektől szenved. Szerintük ez mind az oltás miatt van.” Emiatt egyre több és nagyobb a félelem a családban. Bea kisbabát vár, és attól tart, ha a szülei újra megfertőződnek, az újszülött érkezésének örömét a betegség vagy egy még rosszabb esemény árnyékolhatja be. De a szülők álláspontja egyelőre, az unoka érkezése ellenére sem változott.

Hinni kell, és kész

Orsi az édesanyja miatt aggódik, aki – szerinte – a háztartási segítője miatt van veszélyben. „Anyukám egy korábbi stroke miatt vérhígítót szed, féloldalára bénult. A Covid ellen nem lenne sok esélye. A takarítónője, aki évek óta hetente több órát tölt vele, viszont vad oltástagadó. Szerinte fejben dől el, ki lesz beteg, és elhiszi azt is, hogy Bill Gates mikrocsipet ültet az oltottakba” – meséli. Próbálja meggyőzni az édesanyját, hogy keressen mást, de az anyuka egyelőre ragaszkodik a már jól megszokott segítőhöz. „Én már a tudattól is rosszul vagyok, hogy bármikor beviheti anyuhoz a vírust, miközben mi iszonyatosan vigyázunk. Tavaly fél évig a gyerekeket se vittük hozzá, én pedig csak maszkban léptem a lakásába, amíg mind meg nem kaptuk az oltást. De a legdurvább, hogy anyukám egyszer félve megkérte őt, hogy legalább maszkot vegyen fel, ha nála takarít. Ő meg bezsarolta, hogy akkor inkább többet nem jön, ha anyu nem bízik benne. De mi köze a vírusnak a bizalomhoz?”

A vírustól való félelem az online társkereső oldalakon is tapintható. Magasság, hajszín, érdeklődési kör, oltottság – ma már a védettség is párválasztási szempont lehet, és kizáró ok a hiánya. Szilvi sem kerülte el az ellentétes virológiai pólust. „Nagyon sokan kiírják, hogy kaptak-e oltást vagy sem, meg azt, hogy a védettség elvárás a randipartnerrel szemben vagy nem. De nem mindenki posztol erről – idézi fel egy élményét. – Egyszer találkoztam egy fiúval, akivel minden szuperül alakult az első randin, egészen addig, míg szóba nem kerültek a vakcinák. Kérdeztem, hogy ő beoltatta-e a magát. Nekem természetes volt, hogy igen. Ő meg rávágta, hogy dehogy, az egész családja oltásellenes, ugyanis a betegség csak azon múlik, te mit hiszel el.” A fiú arról győzködte Szilvit, hogy a rákból is kigyógyul, aki mentálisan, pszichésen összeszedett. A szervezet csak arra reagál, amit az ember gondol. Nem kell a kezelés, a kemoterápia, ahogy a vírussal szemben az oltás sem. Egyszerűen hinni kell, hogy az ember nem lesz beteg, vagy ha igen, akkor meggyógyítja magát a teste. Szilvi – aki járatos az egészségügyben – ellenérveivel és a tudományos tényekkel süket fülekre talált. „Soha többet nem láttam ezt a fiút. Aki egyébként arról is beszélt, milyen sok cikket olvasott arról, hogy nem működnek az oltások, de arról, hogy működnek, nincs egyértelmű adat.”

Világvége-hangulat

A gyógytornász Vera is a sok utánaolvasás miatt veszítette el egyik páciensét. „Helga ezer éve heti rendszerességgel járt be hozzám a rendelőbe, egészen a járványhelyzet beköszöntéig. Tavaly tavasszal ment nyugdíjba, úgy tervezte, néhány évet még dolgozik, de a vírus közbeszólt” – mesélte róla Vera. A diplomás, több felsőfokú nyelvvizsgával rendelkező nő először nem mert bemenni a munkahelyére, végül a lakásból sem mozdult ki. Először megkérte Verát, hogy havonta egyszer menjen el hozzá, és a lakásában kezelje. A rendelőbe nem szívesen megy, mert ott sok ember megfordul. „Elvállaltam. Amikor ráértem, hívtam és mentem. Helga mindig nagyon örült a lehetőségnek. Eleinte maszkban tornázott, majd egyik alkalommal azzal fogadott, hogy ő nem vesz fel maszkot, mert olvasta, hogy férgek bújnak meg a kis szálacskák között.” Szabadidejét ugyanis Helga arra használta, hogy amerikai cikkeket olvasott a vírussal kapcsolatban. Azokat kereste, amit nem nagyon szemléztek vagy osztottak meg mások. Persze nem ismert és elismert szaklapokban megjelent írásokról volt szó. „Minden alkalommal, amikor mentem hozzá, elmesélte, mit derített ki, én pedig teljesen letörve, világvége hangulatban távoztam tőle.” A helyzet egyre csak durvult. „Azt mondta, hogy a Pfizer oltást azért fejlesztették ki, hogy az emberiség sorsát befolyásolják. Ezeket a rémelméleteket soha nem fejtette ki, mindig azt mondta, hogy nem akar teljesen letaglózni, olvasgassak én is utána. Durva, de annyira meggyőzően mesélte az egészet, hogy néha már engem is elbizonytalanított.”

Vera júliusig havonta járt Helgához. A nyári szabadságok után, szeptemberben újra jelentkezett nála, de nem érezte a korábban jellemző lelkesedést. „Megbeszéltünk egy időpontot, majd lefújta. Azt mondta, nem találkozhatunk, velem is nagy baj van, mert engem már háromszor oltottak Pfizerrel. Olyan anyagokat sugárzok az oltás révén, ami az oltatlanokra nézve majdnem olyan káros, mint maga az oltás. Kérte, ha ráérek, hívjam fel, elmesél mindent. Nem hívtam.”

Érvek helyett hitviták

Egyre kevésbé hisz a meggyőzés erejében Dávid is. Ugyan már nyolc éve nem él együtt gyereke anyukájával, Eszterrel, kapcsolatuk kifejezetten jónak mondható. A közös fiukat érintő kérdéseket megbeszélték, és általában sikerült is mindenben megegyezniük. Eddig. „Eszter valószínűleg átesett a betegségen, ezért úgy gondolja, nem oltatja magát. Nem oltásellenes, de azt mondja, bízik az immunrendszerében, és nem érzi magát veszélyben. A 11 éves fiunk oltásával kapcsolatban korábban már beszélgettünk, ő határozottan ellenzi. Azt mondja, nem tudja, mi az oltóanyagok összetétele, ezért nem bízik egyikben sem. Azzal érveltem, amit valahol én is olvastam: gondolkodás nélkül berakod a gyerekedet egy 50 méter hosszú vascsőbe, amire két bazi nagy szárnyat ragasztottak meg két motorral szerelték fel, és nem kérdőjelezed meg a felhajtóerővel, áramlástudománnyal, repüléssel foglalkozó tudósok munkáját.”

Dávid ezzel sem győzte meg őt. „Úgy látom, nincsenek érvek, hitvitát folytat mindenki. Nem tudom, hogyan oldjuk fel ezt a helyzetet. Ráadásul a jelenlegi feleségemmel és az ő két gyerekével mozaikcsaládban élünk, ezért ebben a vitában nekem az ő érdekeiket is képviselnem kell.” Most abban bízik, hogy kötelező lesz az oltás, és végre helyreáll a családi béke.

A rendszeres megszokott baráti vacsorák vannak veszélyben Sanyi társaságában. Eddig az agglegény Feri biztosította a helyszínt, az ő lakásában senkihez nem kell alkalmazkodni, és nem mellékesen jól is főz. A baráti körből először Miki szorult ki, aki határozottan elutasítja az oltást. „Belém ne nyomjanak idegen anyagot!” – mondogatta. Feri viszont nem enged be a lakásába oltatlanokat. Nemrég emelte a tétet: a jövő hét végére tervezett összejövetelre már „csak az mehet, aki elintézte a harmadik oltást. Aki nem, kimarad a buliból.”