Akinek nincs sem nemzeti, sem vallási, sem pedig nemi identitása, az beteg és senki. Nyomorult földönfutó vagy gátlástalan gazember - írta nemrég Bayer Zsolt. Vagyis mindenki, aki ateista, aki nem magyarkodó (németeskedő, stb.), és aki nem tartja a heteroszexualitást kizárólagosnak honfitársaink, illetve uniós polgártársaink közül, az beteg és senki, földönfutó és gazember.
A kirekesztésnek ez a parttalan megnyilvánulása sajnos követésre talál, ha szó nélkül hagyjuk. Segíteni kell azoknak is, akik érzik, hogy ez gazemberség, de nem rendelkeznek érvekkel ellene.
Hogyan is állunk ezekkel a Bayer szerinti fő identitásokkal?
Első a felsorolásban a vallási identitás. Nyilván az ellenpár a vallástalanság, vagyis az ateizmus. Sokan úgy gondolják, hogy ebben a vonatkozásban a hit áll szemben a hitetlenséggel, pedig a valóság a másban hívés. A vallásos ember hitének lényege a megismerhetetlen és ésszel felfoghatatlan szellemi létezőhöz (Istenhez) kötődő örökkévalóság, az ateista pedig – tudatosan, vagy ösztönösen – a társadalmi lét mint önálló entitás emberi léptékkel mért örökkévalóságában hisz.
A vallásos ember a tradicionális felfogás szerint istenfélelemből (az elkárhozás lehetőségétől félve) él Istennek tetszően, a saját üdvösségéért. Az ateista számára egyszerre van jelen a biológiai léte mint egyszeri és véges létforma, és a társadalmi léte, ami minden valaha élt és eztán élő ember közös szellemi és anyagi terméke, amihez az egyén hozzáteszi élete produktumát, hogy az emberi társadalom fennmaradjon és gyarapodjon. Így a legegyszerűbb biológiai lét is értelmet nyer, mert szaporodásával fenntartja a társadalom lélekszámát, és termelésével működteti azt.
Természetesen a társadalmi lét szempontjából az örökkévalóság lehet névtelen, mint a tömegeké, és lehet nevében is megőrzött, mint például Einstein vagy Munkácsy esetében. Az, hogy egy tanár a tudása átadásakor az örökkévalóságért „mesél”, így nyer értelmet. Madách Imre szerint „Az ember célja e küzdés maga”. Tamási Áron szerint „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” Ezek a gondolatok a társadalmi lét igenlései, az egyéni célok alárendelései a közösség gazdagításának és fejlődésének. Utóbbinak határozott iránya van: a biológiai lét és kiszolgáltatottság visszaszorulása, és a közösségi lét térnyerése és kiteljesedése.
Ebből a felfogásból következik, hogy az ateista ember szemében a vallásos ember is ezt a társadalmi létezőt építi évezredek óta. Az első kőbalta készítéséhez szükséges tudás átadása egyidős a félelmet keltő jelenségek istenként való imádatának továbbadásával. Az eredmény szempontjából másodlagos, hogy a hívő miben hisz, ha hite megélése közben gazdagítja és fenntartja a közösséget. De jó lenne, ha ez a gondolkodás kölcsönös lenne….!
Második a felsorolásban a nemzeti identitás.
Itt a retorikában nemzeti (dohánybolt, kukaholding, útdíj stb.) áll szemben a nemzetietlennel (globalizált, világpolgár, soros ügynök, lipsi stb.). Az erőszakos szembeállítás oda vezetett például, hogy mára az ország egyik fele nem veszi fel a kokárdát nemzeti ünnepen, mert fél, hogy az ország másik feléhez tartozónak nézik. Az is tragikus, hogy korábbi focirajongók nem tudnak örülni a válogatott egy-egy jobb szereplésének, mert tudják, hogy politikai sikerpropaganda következik. A sort lehetne folytatni, de a lényegét tekintve másról van szó, mint amit a retorika sugall. A nemzetek szerepének XIX.-XX., illetve XXI. századi értelmezéséről.
A nemzetállami lét progressziója vitathatatlan a dinasztikus kor lebontásakor, a XIX. és XX. században, de múltba révedő hiba a XXI.-ben, amikor minden folyamat a világban globálissá vált. Az információ, az áru, a pénz és a munkaerő mozgása szétfeszíti a nemzetállami kereteket. A világjárványok vagy a föld egészét veszélyeztető változások elleni védekezés esélytelen együttműködő tömbök vagy világméretű közös tevékenység nélkül. A nemzetállam a társadalmi lét fejlődésének egy állomása és nem végállapota. A technikai civilizáció jelenlegi fokán a legtöbb jellemzője feloldódik az egységesülő emberiség globális tevékenységében. Ez nem akarom–nem akarom, szeretem–nem szeretem kérdés, mert a túlélés a tét. Az emberi civilizáció megmaradása pedig fontosabb a nemzetállami kivagyiságnál.
Harmadik a felsorolásban a nemi identitás.
Az előzőktől eltérően ez egy kisebbség ellen indított gyűlöletkampány. Ha lehet, még gyalázatosabb, mert a célpont relatíve védtelen, a másságát nem döntés alapján választó, hanem a biológiai létből kapó embertársaink ellen irányul. Itt nem a heteroszexuális felfogás áll szemben a nem heteroszexuálissal, hanem egy szexuálbiológiai alapú elítélő megkülönböztetés történik. Olyan ez, mintha az alacsony testalkatúak elítélnék a magasakat, vagy a kék szeműek alacsonyabb rendűnek kiáltanák ki a barnákat (mintha ilyen már lett volna a történelemben!).
Nem, Bayer urak, nem és nem!
A nem heteroszexuális identitás is nemi identitás. Az emberi történelem során végig a népesség 6-10 százalékának eddig legtöbbször elnyomott, megnyomorított identitása. A XXI. század társadalmi fejlődése kellett ahhoz, hogy az ősközösségi társadalmak nemi toleranciája tudatos jogi egyenlőségi garanciaként térhessen vissza, ahol a civilizált világban az alapvető emberi jogok érvényesülése lassan megszünteti az ilyen macsó, heteroszexuális gyűlölködők társadalmat mérgező és megosztó hatásait.