A csehek valahogy mindig kilógtak a sorból. Hogy mást ne mondjunk, 1968-ban is a szocializmus demokratikus válfajával próbálkoztak, amit a Varsói Szerződés csapatainak szégyenteljes beavatkozása tört meg. Az ország 2004-ben a többi visegrádi országgal együtt csatlakozott az Európai Unióhoz, de a csehek jóval szkeptikusabbak voltak, mint akár mi, akár a lengyelek vagy a szlovákok. A nemzeti büszkeség mindig áthatotta a gondolkodásukat.
Most azonban fordul a kocka. Csehországnak mától jóval Európa-pártibb kormánya lesz, mint amilyennel Magyarország vagy Lengyelország büszkélkedhet. Nem volt azonban magától értetődő, hogy az eddig ellenzékben lévő öt párt képes lesz a közös kormányzásra. A Petr Fiala által fémjelzett Polgári Demokrata Pártban (ODS) még mindig létezik egy erősen euroszkeptikus szárny, a TOP 09, a Kalózpárt, valamint a Függetlenek és Polgármesterek (STAN) nevű tömörülés ezzel szemben nagyon is Nyugat- és Unió-barát; az ötödik partner, a kereszténydemokraták valahol a kettő között helyezkednek el.
Az nem volt kérdés, hogy az ellenzéki pártoknak elegük van Andrej Babis populizmusából és abból, hogy az orosz- és Kína-barát Milos Zeman elnökhöz dörgölőzik. A gond abból fakadt, hogy ideológiai szempontból nagyon különböznek: ezért volt kérdéses az októberi választás éjszakájáig, hogy képesek lesznek-e a közös koalíciós munkára.
Fiala ugyan korábban maga is euroszkeptikusnak mutatkozott, de a kormányprogram és a tárcák elosztása azt mutatja, háttérbe szorította az ODS Orbánékkal barátkozni óhajtó szárnyát. Az pedig, hogy pártolta a jogállamiságot semmibe vevő államokat bíráló, kalózpárti Jan Lipavsky külügyminiszteri kinevezését - amit Zeman sem tudott megakadályozni -, azt jelzi, Csehország végképp szakít populista barátaival. Lám, Prágából már kiűzték az illiberalizmus szellemét.