A karácsonyt mindenütt a keresztény világban hosszas várakozás, az Advent előzi meg. A hazai kormánypárt azonban - ahogy az elmúlt években - az idén sem tudott megfelelni a keresztény kultúrkör szellemiségének, azaz az elcsendesedésnek, a befelé fordulásnak. Bizonyára igyekeztek, de a volt fideszes által vezetett ügyészség ezt nem tette lehetővé.
Nagyot szólt az igazságügyi minisztérium miniszterhelyettesének korrupciós ügye. Ezért még most sem késő: azt javaslom a politikusoknak, vegyék kezükbe Charles Dickens Karácsonyi ének című regényét, vagy legalább nézzék meg az ebben leírt történetet filmen. A történet főszereplője egy gazdag, pénzsóvár uzsorás, csak a saját hasznát hajtó, gonosz ember, akinek egy éjszaka láncait csörgetve megjelenik az elhunyt üzlettársa szelleme. Közli a főszereplő Scrooge-dzsal, hogy gonoszsága miatt a következő három napban három másik szellem fogja meglátogatni.
Így is történik. Először az elmúlt karácsony szelleme jelenik meg és felfedi az uzsorás előtt, hogy milyen gyermekkori események voltak azok, amelyek befolyásolták a jellemét. A második nap a jelen karácsony szelleme jelenik meg és közli vele, hogy egy szegény ember, akit ő is kihasznál, nem tudja finanszírozni fia betegségének a kezelését. A harmadik nap a jövő karácsonyának a szelleme pedig megmutatja neki, hogy milyen borzalmas lesz a jövője, ha nem változtat a magatartásán Ennek alátámasztására egy halottat mutat neki, miközben a tömeg az elhunytat körbe véve tapsol örömében. Scrooge magára ismer és megváltozik.
A karácsony az egyetlen olyan ünnep, amely nem megosztja, hanem ünnepi asztalhoz ülteti a családokat. Ez az önzetlen szeretet ünnepe is, erőforrás a néhány napra rá beköszöntő új esztendőhöz. Van, akinek az Istennel való találkozás, másnak a családdal és a rokonsággal való találkozás ünnepe. Sajnos egymillió honfitársunknak ez sem adatik meg: ők azok, akik magányosan élnek. Nem ünnepelhetnek felhőtlenül - csak emlékezhetnek szeretteikre - abban a több mint 37 ezer családban sem, ahol valaki vagy valakik nem tudták legyőzni a Covidot.
A karácsony a társadalom megosztottságát és kohéziós erejét is megmutató ünnep. Megmutatja, hogy hol mekkora a szegénység, a nélkülözés és a nyomor, no meg ennek ellenkezőjét is, a tobzódást a jólétben. Ne tévesszenek meg bennünket azok az adatok, amelyek a válság ellenére megugró kereskedelmi forgalomra utalnak. A "többet vásároltunk az év utolsó hónapjaiban" jelentések megtévesztőek. Kik azok, akik többet vásárolhattak, és nemcsak többet, hanem minőségit is? Bizonyára nem tartoznak ebbe a társadalmi csoportba azok, akik - egymillióan - a periférián élnek. De nem tartoznak ebbe a körbe a közmunkások, a kisnyugdíjasok, meg a válság miatt munkanélkülivé vált emberek sem. A novemberi 7,4 százalékos fogyasztói áremelkedésnek megfontolttá kellett tennie még az alsó középosztály vásárlóit is. Így az ünnephez közel fel kell tenni azt a kérdést is, hogy a többség tudott-e úgy vásárolni, hogy azt ne csak a szükség diktálja?
Szerencse, hogy a társadalom által szőtt szociális háló, ha itt-ott szakadt is, de igyekszik fenntartani az arra rászorulókat. Sajnos az állami hálót már rég félredobták, az önkormányzati hálókat pedig nem engedi befoltozni a kormány. Az önkormányzatoktól elvont saját adóbevételek is a kormányhoz közel álló embereket gazdagítják, így a települések, kerületek költségvetése alig elég a működtetésre. Ha valamikor, akkor a civil szférának a karácsonyt megelőzően megnő a jelentősége. A karitatív szervezetek már hónapok óta gyűjtik az adományokat, és már dolgoznak az ételosztók is. Az etelosztok.hu oldalra rátekintve látható, hogy a főváros kerületeiben és vidéken hol lehet hozzájutni egy tál ételhez. Ilyenkor nagyon sok szervezet keres „Jó embert”.
Az ünnep közeledtével fel kell tenni azt a kérdést is, hogy tudunk-e még ünnepelni. Megvan-e még bennünk az ünneplés képessége? Sajnos az elmúlt több mint egy évtized állami ünnepségei - a megosztó politikusokkal - megpróbálták kiölni ezt a képességünket is. De sokan vagyunk, akiknél - családi szocializációnknak hála - ez az egy nem sikerült. A karácsony hagyományai, szokásai sokunk kultúrájának a részévé váltak. Remélem, sokaknak megadatik az ünneplés, ha mással nem is, csak egy fenyőággal, egy szál égő gyertyával, egy tál meleg étellel, a Mennyből az angyal eléneklésével, vagy legalább a Karácsonyi ének fellapozásával...