Még két hónap, és 2022. 02. 22. Hetvennégy éves lesz, hét meg négy, az tizenegy, egy meg egy, az kettő, tizenegyszer kettő, az huszonkettő, tökéletes nap a halálra.
Nem, nem bírja ki addig.
Nyomja a csengőt, nem jön senki. A szomszéd ágy üres, Orosházit a múlt héten elszállították. Vagy azelőtt. Nyomja a csengőt, hátha bejön valaki szkafanderben. Hogy csinálja? Fegyver, méreg kizárva. Beül egy forró vízzel teli kádba, a zsilettpengét rányomja a csuklójára, végighúzza az ereken. Erősen kell nyomni, ne remegjen a keze. Nincs zsilettpenge. Kés is jó, ha éles. Legjobb a borotvakés, amit a borbélyok használtak régen. Használják ma is? Az erek meszesek, előtte nagy adag véralvadásgátlót kell bevenni. Nincs véralvadásgátló, csak amennyit a nővér kiadagol. Az Aspirint talán meg lehetne beszélni, nem, nem lehetne. A csengő elromlott megint.
Felnéz, hatszögletű falióra, Magányos cédrus, ruhásszekrény, sárgán villogó égősor a nyitott ajtóra szegezve. A Csontváry-festmény ugyanaz a műanyag keretes, olcsó reprodukció, ami a tanáriban a kávéfőző felett is lógott. Az üveglap homályos, a színek kifakultak.
A kávéfőző itt a közös konyhában van, a folyosó végén, a tetején kell betenni a kapszulát, a kávé keserű, cukor nincs, csak édesítő vagy méz, a gyógytornász hozza a férje méhészetéből. Tej, tejszín sem, tejpor.
Ma jobban van, mozgatja a lábát. Napokig nem tudott egyedül leszállni az ágyról. Az orvos szerint ez teljesen normális az ő állapotában.
Nővérke, kiabál. Kiereszti a hangját, végre kieresztheti, amíg Orosházi itt volt, nem lehetett, Orosházi rosszul viselte a kiabálást. Fülét befogta és visított, majdnem női hangon. Egyébként csendben volt, éjjel levegővételnél szörcsögött a tüdeje, mentőautóval vitték el. Két hete?
A nővér szkafanderben jön. Miért kiabál, Nagy bácsi? Most felelje azt, hogy azért, mert szeretné, ha meghallanák? Felkelhetek ma? Meglátjuk. Ma jobban tetszik lenni, Nagy bácsi?
Nem ismeri fel a nővéreket a szkafanderben. Kettő alacsony, egy magas, a negyedik meg se nem alacsony, se nem magas. Ez a negyedik a legcsinosabb. Nyáron néha nem vesz melltartót a világoskék köpeny alá.
Hogyan lehetne zsilettpengét szerezni?
Ha a nővérek nem egymás mellett állnak, nem tudja megállapítani, melyik a magas, melyik az alacsony. Legjobb volna, ha megtanulná a hangjuk alapján megkülönböztetni őket.
Hogyan lehetne zsilettpengét szerezni, és hogyan jut ki a fürdőszobába egyedül, hogy a nővérek és a többi bentlakó ne vegye észre? Ne vegye észre senki. Orosházitól mehetett volna nappal is, Orosházi egész nap aludt, Orosházi csak a kiabálást nem bírta elviselni.
Ha megvan a zsilettpenge, és kijutott a fürdőszobába, még tele kell engednie a kádat, beleülni, megvárni, amíg átmelegszik a teste. Segítség nélkül a kádba ülni, ez is lehetetlennek látszik.
És még nincs meg a zsilettpenge sem.
Eszébe jut Seneca halála, legalábbis, ahogy Kosztolányi leírta, legalábbis, ahogy ő tanította a negyedikeseknek. Az orvos a térdkalács alatt kereste az eret, hogy a kezében levő élesre köszörült pengével átvágja. Hamar megtalálta. Akkor nagy erővel belecsapott.
Az ér, mely már elmeszesedett, érdes zajjal ropogott, mikor a kés fölnyitotta. Seneca a fájdalomtól sírva fakadt. Ekkor bal lábán is fölvágta a főeret. Valamicske vér szivárgott, feketén. Utána jobb és bal csuklóját nyitotta ki, melyet Seneca a vízbe lógatott.
Valahogy így. Seneca nem volt egyedül, vele voltak a tanítványai, feljegyezték a szavait. Előbb gyengeséget érzett, mintha álmos volna, később nehéz lett minden és rossz. Így mondta, rossz. Émelygett a gyomra, az orvos szerint a vérveszteség miatt. Feketén látott, mintha fekete posztóból lenne minden. Ne haljatok meg, ezt mondta. Élni kell mindenkinek, sokáig. Egyik tanítványa közel hajolt az arcához. Milyen most, kérdezte. Nem olyan, ahogy képzeltem, felelte Seneca. Más. Egészen más.
A szkafanderes nővér levetkőzteti, szivaccsal mosdatni kezdi. Várja, hogy beindul valami, amikor a faszát dörzsöli, a seggéről törli a szart, de semmi. Biztos a szkafander miatt, így még a nővér illatát sem érzi.
Felnéz, hatszögletű falióra, Magányos cédrus, ruhásszekrény, sárgán villogó égősor a nyitott ajtóra szegezve. Ma talán lábra tud állni.
A tanáriban nem a Magányos cédrus volt, egy másik Csontváry-reprodukció. Ugyanolyan műanyag keretes, olcsó, de az is cédrusos. Meglazult a szög a falban, a képet az asztalra tették, a kávéfőző mellé, rátenyerelt, betört az üveg, felsebezte a tenyerét, erősen vérzett. Akkor még nem kellett véralvadásgátlót szednie. Zuhanyozás közben észrevette, hogy csillog a tenyere közepe. Csipesszel szedte ki a bőre alá fúródott másfél centis üvegszilánkot.
Az arca elé tartja a kezét, még mindig ott a heg.
Baj van, Nagy bácsi, fáj valami? Tessék szólni, ha fáj valami.
Ha bekapcsolják a karácsonyi zenét, üvölteni fog.
Mondtam már, angyalom, hogy ne szólítson bácsinak. Jobb szeretek tegeződni, a tanulókkal is mindig pertuban voltam az érettségi után. Tudom, Nagy bácsi, tetszett már mesélni. De nem tegeződhetünk, ez a szabály, nem tehetek róla.
Hogyan lehetne zsilettpengét szerezni?
A folyosón nyüzsgés, az ápolónő kirohan, csattanás, kiáltások, szkafanderesek húznak el az ajtó előtt, átgurul egy kerekesszék, megint meghalt valaki.
A délutánok a legnehezebbek, legszívesebben átaludná az összes délutánt.
Hajnalban ébred, végre nem zúg a füle, kinéz az ablakon, sötétkék az ég. Lebetonozott udvar, a végében női bicikli. A kerítésen túl négyemeletes panelházak.
A kínainál lesz borotvapenge, csak addig kell eljutnia, három sarok. Felül az ágyon, lábát papucsba dugja. Feláll, inog, remeg a térde, de bírja. Kibírja a kínaiig.
A szekrényből előveszi a télikabátot, a sapkát, a sálat.
A kabát a térdéig leér.
A portásfülke üres, kilép a kapun, óvatosan behúzza maga után. Csoszog az utcán a puha bélésű papucsban, nem érzi a hideget. Kapaszkodik a kerítésbe. Három hete volt kint utoljára, az udvaron sétáltak körbe-körbe, a se nem alacsony, se nem magas ápolónő szorította a karját, hogy el ne essen.
A második saroknál megáll pihenni. A járda mellett havas a fű. Elhúz egy busz, megérzi a dízel szagát.
A kanyaron túlról kiabálás. Mi a fasz van, mi a fasz? Homályosan látja, barna bőrdzsekis, hosszú hajú, szemüveges férfi, teljes hangerővel üvölt, egyre hangosabb, ahogy közeledik. Mi a fasz van, mi a fasz? Dülöngélve jár, egyszerre érnek a kínai elé. Mi a fasz, hogy jutok innen Újbudára? Bepárásodott a szemüvege. Itt a buszmegálló, ne üvölts. Újbudára megyek, hogy jutok innen Újbudára? Az Allee-hoz? Igen, Újbuda-központba megyek. Mi a fasz? Gyere, elkísérlek a megállóig. Elindul, a hosszú hajú szuszogva követi.
Röhög magában, ki fog összeesni előbb?
Felszállsz a buszra, a BAH-csomópontnál leszállsz, ott lesz a villamos. A villamost megismered, ugye? Mi a fasz? Megismerem, persze. Suttogva mondja. Nyújtja a kezét. Köszönöm, testvér, jó éjszakát.
Jön a busz, a hosszú hajú felszáll, arcára húzza a maszkot, leül a sofőr mögötti ülésre.
Néz a busz után, beszívja a dízel szagát.
A kínainál nem volt borotvapenge.
