Nem jellemezte ünnepi hangulat Ferenc pápának a Kúria tagjai előtt december 23-án elhangzott beszédét. Sokkal inkább az a komorság, amely mostanság gyakran jellemző a katolikus egyházra is. Igaz, a pápa, aki megválasztása óta kilencedik alkalommal adott iránymutatást karácsony előtt a Szentszék munkatársainak, más hasonló alkalmakkor is egyértelműen fogalmazott, amint áttekintette a katolikus hierarchiát sújtó gondokat. Ezúttal egységre szólította fel a jelenlévőket és arra kérte őket, ne engedjenek a megosztás kísértésének, ne alakítsanak frakciókat, ne legyenek ellenségesek egymással szemben. „Ha az evangélium igazságosságot hirdet, nekünk kell elsőként megpróbálnunk átláthatóan élni, kivételezés és a mások befolyásolására törekvő csoportok nélkül” – mutatott rá beszédében.
Jól tudni, mi áll a felhívás hátterében. A gond ugyanaz, mint amit már jó pár éve tapasztalhatunk nem csak a világegyházban, hanem a Szentszék falain belül is. Egyfajta ideológiai háborúnak lehetünk tanúi, amelyet a különböző irányzatok képviselői folytatnak egymással. A leghevesebbek azok a pápát támadó ultrakonzervatívok, akik közül néhányan „eretnekséggel” is vádolják. Egyes európai, de legfőképpen észak-amerikai ultrakonzervatívok nyíltan megkérdőjelezték a pápa reformjait, teológiai gondolkodását vagy az ökumenizmus érdekében tett kezdeményezéseit. Megkísérlik megakadályozni a nyitásra tett lépéseit, ha rajtuk múlik, elfojtják a II. vatikáni zsinat szellemiségét. A feszültség már akkora, hogy Ferenc ellenfelei, kivált a jobboldaliak, skizmával (egyházszakadással) riogatnak.
A pápa beszédében ezzel kapcsolatban rámutatott: „A cinkosság megosztottságot, frakciókat és ellenségeket teremt; az együttműködés viszont megköveteli a nyitottságot, még azok irányában is, akik nem úgy gondolkodnak, mint mi.” Sürgette az egyházi vezetőket, hogy építsenek ki a puszta munkán túlmutató kapcsolatokat és „erősítsék a jó kötelékeket azáltal, hogy segítik egymást”, mert „e nélkül fennáll a veszélye annak, hogy csak idegenek vagyunk, akik együtt dolgoznak, riválisok, akik megpróbálják magukat jobban pozícionálni, vagy ami még rosszabb, ahol kapcsolatok jönnek létre, ott úgy tűnik, hogy a személyes érdekeket szolgáló cinkosság aspektusát veszik fel, elfelejtve a közös ügyet, amely összetart bennünket”.
Felszólította a tradicionalista papságot, hogy ne éljenek továbbra is a múltban. Mint rámutatott, a régi tanításhoz és liturgiához való ragaszkodásuk „lelki világiasságot” rejt, amely megrontja az egyházat.
A pápa idén nagy lépést tett azzal, hogy korlátozta a régi latin rítus szerinti misézést, amelyet eddig a konzervatív és ultrajobboldali csoportok követtek. Ez igen jelenős változás doktrinális és ideológiai szempontból, amit a tradicionalisták éles bírálattal fogadtak. Válaszul két hete a pápa tovább szigorított a korlátozásokon, és még az ilyen misék időpontjának közzétételét is megtiltotta a plébániai értesítőkben.
Ferenc fellázadt a tradicionalisták által hirdetett mítosz ellen, miszerint ők lennének az egyház lényegének őrzői. A pápa számára a hagyományok őrzésének egyetlen módja az egység, és az ősi rítusokhoz való ragaszkodásban a megosztottság veszélyét látja. „Emlékezni nem ismétlés, hanem kincs, újjáélesztés. Ha nem akarjuk, hogy az emlékezés a múlt börtönévé váljon, akkor egy másik igére van szükségünk: teremteni” – hangsúlyozta. „Arra vagyunk hivatottak, hogy újra felfedezzük a gyökerekkel és az ágakkal való helyes kapcsolatot; ezek nélkül betegek vagyunk és eltűnésre vagyunk ítélve” - figyelmeztetett.
A pápa szerint azoknak, akik megragadnak a múltban és bezárkóznak saját kis világukba, nincs többé múltjuk vagy jövőjük, gyökereik vagy ágaik, és „a szomorúság keserű ízével élnek, amely úgy szállja meg a szívüket, mint az ördög legdrágább elixírje”. Mint fogalmazott, „az alázatos újratermel, vállalja az ismeretlent; a rátarti viszont megkeményíti és bezárja magát az ismétlésbe, abban érzi magát biztonságban, amit ismer és fél az újtól”.
