„Világsztárok akartunk lenni. A korunkat megelőző, itthon addig teljesen egyedinek számító zenei stílust honosítottunk meg” – mondta a hetvenes évek második feléről Horváth Charlie, aki akkoriban a Generál énekese volt.
A csapat a maga képére írt funkyt nyomta, kiváló erőkkel, hiszen Tátrai Tibor gitározott, Várkonyi Mátyás billentyűzött, Novai Gábor basszusozott, Solti János dobolt. Charlie önbizalmát az turbózhatta, hogy az együttes a Warral koncertezett Nyugat-Berlinben, márpedig a kaliforniai banda a funky legnagyobbjai közé tartozott, hetvenháromban naponta úgy hússzor szólt a különböző csatornákon a "Cisco Kid was a friend of mine”. (A címszereplő egy vadnyugati tévésorozat főhőse volt az ötvenes években.) Hetvenhatban pedig télen is nyár melengetett a Summer révén. A szám most sincs nagyon elfeledve: a napokban, amikor meghallgattam, 3 millió 439 ezer 291 megtekintés volt a nóta alatt a YouTube-on.
A Generál-álmok nem váltak valóra. A Képes Újság „Tátrai Gábornak” keresztelte el a híres húros virtuózt, és akadt olyan sajtótermék, amely ezt írta az új formációban játszó zenekar első albumáról, A zenegépről: „Ezzel a lemezzel a Generál aligha írja be nevét az örökkévalóság nagy piros könyvébe. De még a jelenébe sem.”
Az új felállás annyit tett, hogy az együttes megváltoztatta korábbi önmagát, amelyet kiegészített a Mikrolied vokál, és olyan gyöngyszemekkel jelentkezett, mint a Mit tehet az ember? Ebben hangzott fel a múlhatatlan lelemény: „Ha a csap letörik, hamar egybe szerelik, ha kiég a vasaló, egyszerű a javítás...”
Tátrai Charlie-nál rezignáltabban vonta meg a mérleget évtizedekkel később: „Idehaza sosem ment igazán a zenekar, alapvetően a keleti piacból, az NDK-ból meg Lengyelországból éltünk, de a hetvenes évek végén már az is pangott.”
Lengyelországban, ahol az együttesnek nagylemeze is jelent meg Rockin' and rollin' címmel, a Muddal lépett fel az együttes. A londoni glam rock banda 1974-ben három dallal is vezette a brit slágerlistát: a Dinamyte-tal, a Tigerfeettel, majd az ünnepek idején a több mint 750 ezer példányban elkelt Lonely This Christmasszel. (Ennek megtekintési száma ma: 25 millió 505 ezer 868.)
A Generál 1979-ben a hatodik-hetedik helyen állt a hazai együttesek versenyében a Magyar Ifjúság című hetilap év végi összesítése szerint. A pozíciót nem kellett szégyellni, mivel a holtverseny másik érintettje az LGT volt. Vezetett a Piramis az Omega, az Expressz, a Neoton Família és az Universal előtt. Az utóbbi társulat azt a feldolgozást nyomta a Vigadó térről induló koktélhajón: „Jön már a bika, fú az orra lika, ez a bika az igazi bika...”
Ami a szólistákat illette, Kovács Kati és Korda György állt az élen, mögöttük Koncz Zsuzsa, Máté Péter, Zorán, Szűcs Judit és Ihász Gábor következett. A sorrend 53 előadó 520 rangsorolt felvétele alapján alakult ki.
A Különös szilveszter negyedik volt 1977 szeptemberében. Azért a kilencedik hónapban, mert a dal a Metronóm fesztiválon hangzott fel, amely július 9-től augusztus 6-ig tartott. A szám még az év végén is tartotta magát – az ötvenkettedik héten a kilencedik helyen állt –, miközben szövegével felidézte a hazai beat-rock néhány momentumát: „Egy rozoga házban, rózsaszín kádban, kék asszony énekel, / százéves kútnál vidéki kislány kéri, hogy vegyük fel...”
Odakinn hetvenhétben Debby Boone, illetve Paul McCartney és a Wings nem akart lekerülni a listáról. Amerikában a You Light Up My Life tíz, a Beatles-fiúkért örökké bolonduló Nagy-Britanniában a Mull of Kintyre kilenc hétig volt első. Az utóbbi karácsonykor és szilveszterkor is a topon maradt, míg a tengerentúli ünnepen a Bee Gees vitte a prímet a How Deep Is Your Love-val.
Szilveszterkor minálunk Ihász Gábor virított a tetőn a Múlnak a gyermekévekkel. Az is hónapokon át hasított, hiszen szintén a Metronómon mutatta be a szerző-énekes. Sőt a „gyermekévek” máig élnek. Nem mondható el ugyanez Fényes Szabolcs és Szenes Iván Én neked adnám azt is, ami nincsen című táncdaláról, amely a nyolcadik helyen ragyogott az Apostol előadásában.
Charlie akkortájt fanyarul énekelte: „Kacag a hóember.”
