Menet közben jön meg a ritmus
Kagge Erling volt a történelem során az első ember, aki egyedül jutott el a Déli-sarkra, az Északi-sarkra és még a Mount Everestre is, saját lábán megjárva a Föld mindhárom pólusát – így már jobban értjük, Halász Rita írónőnek miért épp a norvég felfedező Menni című regénye jut eszébe a 2021-es évről. A választott metaforának személyes jelentésmezeje is van: „Egyrészt áprilisban a férjemmel elkezdtük a Kéktúrát, másfelől rájöttem, hogy az elmúlt két évben sajnos kihagytam a rendszeres mozgást. A Menni most ezt jelenti számomra. Megmutatja, hogyan leljek rá a ritmusra, ami az írás terén is a legfontosabb. Menni, csinálni, aztán majd meglátjuk” – mondja a szerző, akinek Mély levegő című regénye az év egyik irodalmi bombasikere volt, hamarosan tévésorozat is készül belőle. A Szépművészeti Múzeum művészettörténésze egy kurátor precizitásával rendezte be képzeletbeli időkapszulánkat, kortárs rekvizitektől a dísz- és a talált tárgyakig: „Tennék bele maszkot, negatív Covid-tesztet, védettségi igazolványt, az »alibi« antológiasorozat Ő című számát, egy angyalkás karácsonyfadíszt és Byung-Chul Han A szép megmentése című könyvét. Továbbá pár személyes holmit: az idei jegyzetfüzeteimet és a tökéletes fekete tollamat, amire az év végén találtam rá teljesen véletlenül.” A jövő év csupa fontos dolgot tartogat számára: „Most fog felvételizni a lányom, tehát áprilisban a választási eredmények mellett a ponthatárokat is intenzíven fogjuk lesni. Szintén fontos, hogy apukám hetvenéves lesz, illetve, hogy a férjem (Apáti Ádám zenész – a szerk.) új lemezt készít, én pedig új könyvön dolgozom.”
Gyerekeik egyenlő jogaiért küzdenek
Pál Márton, a Szivárványcsaládokért Alapítvány kurátora azt mondja, az idei év legnagyobb sikere, hogy megmutatták, boldog szivárványcsaládok élnek Magyarországon. „Május végén kiadtuk az első mesekönyvet is, hogy a szülők megmutathassák gyermekeiknek, a család sokféle lehet. A könyv hatása jól mutatja, sok még a dolgunk” – utalt a Meseország mindenkié könyv körül felcsapó indulatcunamira, ami plasztikus metaforája a 2021-es év társadalmi mentális állapotának és az LMBTQ-közösség elleni gyűlöletkampánynak. Szerinte, ha ez a könyv bekerülhetne egy időkapszulába, az utókor 40-50 év múlva rácsodálkozna, hogy egyáltalán indulatokat és ellenállást váltott ki. „Az a célunk, hogy már 10-20 év múlva se kelljen ilyen mesekönyvet írni, akkor már mindenki elfogadja, hogy ugyanolyan család vagyunk, mint bármelyik másik. Mi ma oltásra vittük a kisfiunkat, készülünk a karácsonyra, izgulunk, hogy megszeresse az úszást, és sokszor elgondolkodunk, hogy jó szülők vagyunk-e. Nem így tesz mindenki?” Az aktivista édesapa bár fontosnak tartja a jövő évi választást, azt mondja, lesz ennél fontosabb. Mégpedig az, hogy „lépésről lépésre elérjük, a mi gyerekeinknek ugyanolyan jogai legyenek, mint bármelyik másiknak. Nincs fontosabb annál, hogy ne különböztessék meg őket.”
NO FOMO!
„NO FOMO, vagyis ne félj, hogy bármiről lemaradsz: számomra ez a mondat írja le legjobban a 2021-es évet, az egyik idei kiállításom címének is ezt adtam – mondja Fajgerné
Dudás Andrea kortárs festőművész. – Miután 2020-ban megannyi kiállítás, esemény elmaradt, az idén mindent be akartunk pótolni. Ahelyett, hogy nyugodt ritmusban tértünk volna vissza az életbe, háromszoros energiával vetettük bele magunkat, ami mindenkit leszívott. Ez rám is igaz, párhuzamosan kettő, aztán három kiállításom is futott. Senki se tudta, mikor zárhatnak le megint mindent, ezért általánossá vált az »amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra« gondolkodás. Az időkapszulába ezért azt sűríteném bele, hogy hallgass a szívedre vagy a belső hangodra, és ne akarj megfelelni minden elvárásnak, külső nyomásnak!” – tanácsolja nekünk, és ezt megfogadhatjuk tőle, hiszen feleségként, kétgyermekes édesanyaként és termékeny festőművészként számos feladatot egyensúlyoz. Performatív aktusként még a NO FOMO megnyitója alatt is dolgozott, kék festékbe mártott felmosóval „takarította fel” a Godot Galéria padlóját. „A jövő évi választásoknál számomra sok fontosabb dolog van: a menstruációs szegénység, a családon belüli erőszak problémája, Földünk jövője... Ezekre persze kihat a politika, de engem az érdekel a legkevésbé. Szavazok, de nem fűzök sok reményt ahhoz, hogy ezzel változást érhetek el. A szabadságnál semmi nem lehet fontosabb, de aggasztó, milyen sok az esélytelenség, a társadalom minden szintjén” – mondja az alkotó, aki maga is tesz a változásért. Képein is megfesti a menstruációs szegénységet és anonim egészségügyi csomagokat juttat el átmeneti és anyaotthonokba, iskolákba.
Metaforapasszok
„Csak közhelyek jutnak eszembe, de talán a Karinthy-gyűrű körüli tragikomédia minden elemében pontos metaforája annak, amitől kudarcnak érezzük az elmúlt harminc évünket” – véli Kiss Tibor Noé író, akinek Beláthatatlan táj című új regénye idén Artisjus-díjat és Libri-díj-jelölést is kapott.
A korábban a Ferencvárosi TC igazolt focistájaként sportolói karrierre készülő szépíró a kérdésre, hogy mit tenne bele egy 2021-es időkapszulába, a következőt válaszolta: „Azt, ahogy az olasz válogatott az Európa-bajnokságon (és azelőtt) futballozott. Azt az érzést, amikor Schäfer belebólintott a labdába a németek ellen. A Treha Sektori nevű francia ambient-zenei projektet, amelyet idén fedeztem fel (a kapott link közlésétől most megkímélnénk az olvasókat, de érdemes rákeresni – a szerk). Jó beszélgetéseket, futócipőt, makrélakonzervet” – sorolja töményen, de aki olvasta már az írásait, olvasni tud beszédes metaforáiból is. Végül feltettük neki azt a kérdést is, lesz-e jövőre fontosabb, mint az áprilisi választások? „Ennek az évnek, azt hiszem, ez a kérdés a legjobb metaforája” – felelte, visszaívelve a labdát a beszélgetésünk elejére.
Enyhe lobotómia mélyaltatásban
„Csipkerózsika mélyaltatásban munkába és diszkóba jár, felmos és olvas, közben elvégeznek rajta egy súlyos vakbélműtétet és egy enyhe lobotómiát, de félő, hogy sem ő, sem a sebész nem vállal majd felelősséget semmiért, amikor száz év múlva a szakács befejezi azt a bizonyos pofont, amit a kuktának ad” – jellemezte nekünk a rejtői 2021-es évet Upor László dramaturg, műfordító, a korábbi SZFE rektorhelyettese, ma a Freeszfe tanára. Az időkapszulás kérdésünkre kérdéssel felelt: „Lehet két kapszula? Az egyikbe beletenném a 2020-as és 2021-es évet nagyjából mindenestől, és kilőném jó messzire, egy téridőn kívüli galaxisba, hogy soha meg ne találjuk. A másik kapszulába azoknak a kitartását és odaadását zárnám, akiknek köszönhetően nem haltak és betegedtek meg még többen, akik miatt mégis volt mit enni, mibe felöltözni, mit nézni a színházban, mivel eljutni a munkahelyünkre. Ezt az emberi erőt – a megmagyarázhatatlan, mindennek ellentmondó tisztességet – őrizném a jövő számára.” Az áprilisi választásoknál szerinte sok fontosabb ügy van: „Csupa-csupa stratégiai kérdés: szembenézés a klímaválsággal, a szétzilált oktatás és egészségügy rendbe tétele, a lakhatás megoldása, a jelenlegi és jövőbeni járványok kezelése, a rossz társadalmi beidegződések megváltoztatása, a hétköznapi szolidaritás fel- és újraélesztése, az egyenlőtlenségek radikális csökkentése (és a mindennapi derűszint jelentős emelése) satöbbi, satöbbi. Csakhogy jön egy választás, aminek a kimenetelén ennek a sok-sok stratégiai kérdésnek a kezelése és sorsa múlik. Vagyis…”
Lötyit és lélegeztetőt
Mucsi Zoltán színművész szerint ezt az évet is a Covid határozta meg, sok zűrzavart, nehézséget okozott a színházi életben is. „Lehangol, semmi frappáns nem jut róla eszembe. Legfeljebb a Vírus című amerikai film, amelyben Dustin Hoffman virológust játszva azt mondja fertőzött szerelmének: Minden rendben lesz. »Salt már kotyvasztja a lötyit.« Annak idején jót röhögtem ezen a szövegen. Most reményt ad.” Hogy mit küldhetünk ilyen helyzetben a jövőnek? „Lötyit, maszkot (leginkább SZFE-st), én beletennék az időkapszulába egy lélegeztetőgépet is, ha már olyan sok van belőle. Meg streamelt színházi felvételeket, az úgyis konzerv forma, száz év múlva is fogyasztható, főleg színháztudósoknak – mondja zsigeri szarkazmussal a színész, mintha épp Kapát alakítaná. – A jövő évi választás élvezet lesz, hiszen látszik, hogy igen barátságos hangulatú kampány elé nézünk. Főleg, ha távolról figyeljük. A foci-vb vetélkedhetne a választással, de nem leszünk ott, hacsak a kormány nem éri el a FIFA-nál, hogy Magyarország nélkül ne lehessen világbajnokságot rendezni. Én amúgy titkon számítok még Amerika, Kína és Oroszország összeborulására is: rá fognak jönni, hogy a fegyverkezésnél jobb üzlet az egészségügy, az oktatás meg a kultúra.”
Kormányalakítás szerencsekeréken
„2021 a Covid éve lett volna, sokáig a Laokoón-csoport jutott róla eszembe, a kétségbeesett küzdelem a kígyóval, amin nem lehet fogást találni, de azt hallottam, Orbán Viktor már májusban két vállra fektette a vírust. És hiába tért magához szeptemberben, már nem foglalkoznak vele, ott az oltás. Megoldották. Bezzeg a dánok, az angolok, az amerikaiak vagy a németek még mindig pánikolnak – mondja Kéri László. – Az év időkapszulájába beletenném a miniszterelnök beszédeit, amelyek mintájára ő is egy ilyen küldeményben, az 1920-as évek kapszulájában talált rá. Önsajnáltatás, a külvilág mint bűnbak, a kritikai szemlélet hiánya. A csomagban a helye a 13. havi nyugdíjnak is, így egyszer talán megkapják a nyugdíjasok, meg az inflációnak, hiszen minden növekedés jó eredmény. Benne lenne egy albán mez is, mert nagy tett volt kikapni tőlük itthon, amivel egyben Albánia EU-s csatlakozásának támogatását is jeleztük” – véli a Heti Hetes egykori szereplője, akinek kíváncsiak voltunk a politológusi véleményére is. Inkább ő mondja meg, mire számíthatunk jövőre, mint egy Tippmix-jós polip. „A választás nem lesz érdekes, mert Gattyán György a még meg nem nevezett pártjával simán megnyeri. De ez még nem jelenti azt, hogy kormányozni is akar. Lesz hát egy nagy buli, egy szerencsekerekes rendezvény, amelyen kiöregedett rocksztárok énekelnek, és ott szépen kisorsolják, ki kormányozzon.”
Könnyen elfelejtett drámáink
„Dickenstől a Szép remények jut az elmúlt évről az eszembe. Részben a regényhez hasonló keserű iróniával” – mondja Mundruczó Kornél színházi rendező, filmes, akinek idén a Cannes-i Filmfesztivál legújabb szekciójába meghívták Evolúció című filmdrámáját. „Azért lehet, hogy sok minden tényleg megérett a változásra. A Covid nagy tanítómester, és remélem, utána felelősebben fogjuk alakítani az életünket, sok minden másképp lesz, jobb irányba rendeződik. Nem véletlenül tudott épp most politikai síkon is teret kapni a klímaváltozás problémaköre. Ugyanakkor félek, hogy a vírus hosszú időre velünk marad, generációk számára változtatva meg az együttélés szokásait, előtérbe tolva a virtuális kapcsolatokat, a zoom-bulikat. Ha üzenni akarnék a jövő embereinek, a kórházainkat küldeném el nekik. Nemcsak azért, hogy tisztában legyenek vele, milyen egy járvány, hanem, hogy lássák, mekkora hősök az orvosaink meg a nővéreink, akik ott állnak a vártán, az intenzív osztályokon. Hiszen olyan könnyen elfelejtjük a drámáinkat. Remélem, jövőre lesznek fontosabb események a választásoknál. Hogy a politikai hitvallásnál mélyebb emberi kötelékek fognak összekötni minket. Bízom benne, hogy megint lesznek nagy családi vacsorák, jó hangulatban, véres politikai viták nélkül. Mert a családon belüli megosztottság súlyos probléma. Talán ehhez is kell politikai változás, egyfajta külső mozgatóerő, de nem zárom ki a lehetőségét, hogy a társadalom magától is ráérez a konszolidáció szükségességére. A Covid elleni küzdelem is elvezethet ide. Szép remények?”
Alaptörvényt a föld alá
Dés László zeneszerző egy Milan Kundera-idézettel lepett meg bennünket, ami szerinte nem csak az elmúlt egy, de legalább az utóbbi tizenkét évre vonatkozik: „A művészet nem zenekar, amely a menetelő történelem nyomában kullog. Azért van, hogy a maga történetét teremtse meg. Európából nem az ismétlődő történelme marad majd meg, önmagában nem visel az semmi értéket. Az egyetlen dolog, aminek esélye van a megmaradásra, az Európa művészetének a története.” Hogy mit tenne bele egy 2021-es időkapszulába? „A jelenlegi úgynevezett alaptörvényt. De nem azért, hogy megmaradjon, hanem, hogy örökre a föld alá kerüljön” – mondta az ellenérzéseit finoman kifejezve. A jövő évi választásoknál szerinte igenis van fontosabb: „Magam és szeretteim egészsége, és a munka!”
A szeretet civilizációja
Az Amire nincs bocsánat – Szexuális ragadozók az egyházban című könyve megírása volt az óesztendő legmeghatározóbb élménye Perintfalvi Rita katolikus teológus, hittanár számára. Tíz, papok által bántalmazott áldozat történetét dolgozta fel. „Már az is traumatizál, ha valaki végighallgatja e borzalmakat, s ehhez jön a tehetetlenség dühítő érzése, hogy ismered a bűnt, tudod, ki az elkövető, mégsem tudsz tenni ellene semmit a jog eszközével, mert a legtöbb ügy elévült” – mondja a teológus. Jóllehet az egyházi média elhallgatta a könyv létezését, de Hodász András katolikus pap beszállt a küzdelembe, „gyomorforgató önfényezésnek” nevezve az írást. A Grazi Egyetem tanárát össztűz alá vette a jobboldali sajtó. „A támadások nyolc hónapja tartanak, nemrég Bayer Zsolt nemes egyszerűséggel »szerencsétlen szörnyetegnek« és »látens homokosnak« titulált a Magyar Nemzetben. Mindez komoly lélektani próba elé állított, nem is voltam benne biztos, hogy ezt ki lehet bírni. A megszállottságom és az ügy melletti elköteleződésem segített túlélni ezt az évet.” Ő az áldozatok példaszerű bátorságát tenné bele a 2021-es időkapszulába. „Hozzájárultak, hogy a társadalom sokkal érzékenyebbé váljon a gyermekeket, serdülőket, sőt az alárendelt helyzetben levő felnőtteket is fenyegető érzelmi-szexuális erőszakra, és nem csupán egyházi berkekben.” A jövő évről így vélekedik: „Nem a választás a fontos, hanem az, hogy mi lesz utána. Az, hogy mit lehet kezdeni a polgárháborús hangulatig feszített, súlyosan polarizáló, egyre több kisebbségi csoportot céltáblára szegező és a demokráciát lábbal tipró politikának a hosszú távú hatásaival. Mert a szeretet civilizációját kell újraépíteni, mégpedig a nulláról.”
Nem vagyok én sötétzöld
A Mátrixhoz hasonlította az idei évet Bárdosi Sándor olimpiai ezüst-
érmes és Európa-bajnok birkózó, edző. „Bezártunk, kinyitottunk, nem tudtuk, mi a jó, mi a rossz, melyik világ valós és melyik hamis. Az edzőtermünket nem működtethettük, de végül nem kellett lehúzni a rolót, túléltük, átvészeltük.” Sok helyre hívták, stúdiókban, irodákban járt, mindenhol tesztelték. „Ezekből a kis szerkezetekből egy marékkal betennék egy időkapszulába. Azt remélem, 40-50 év múlva már senki nem tudja majd, mik is ezek.” A jövővel kapcsolatban is vannak tervei. Fontosnak tartja a parlamenti választást, de – ahogy fogalmaz – nincs sok hatása rá, illetve pont annyi, mint mindenki másnak. „Új helyre költöztünk, fogalmam sincs, hova kell menni szavazni. De majd megtanuljuk ezt is.” Ennél fontosabbnak tartja, hogy legyen majd az új házon napelem. „Nálunk nincs gáz, minden árammal megy. Nem vészes a költség, mert mindenből a leghatékonyabb eszközt vásároltuk. Nem nagy a fogyasztásunk, de jó lenne, ha még többet tehetnék a környezetért. Nem vagyok én sötétzöld, de azért annyira zöld vagyok, hogy miattam ne vágjanak ki fát, termeljenek gázt.”
Amikor a tudás szexi lett
Az izgalmak extrém tobzódásában kellene élnie Boros Mártonnak ahhoz, hogy a Géniusz című televíziós kvízműsornál meghatározóbb élményt tudjon említeni az idei esztendő jellemzésére. A vegyészvégzettségű, óraadó tanárként dolgozó, határon túli fiatalokat egyetemi kémiafelvételire felkészítő kvízjátékos nem is próbálkozott ennél erősebb tartalom felidézésével. Szakmányban aratta a sikereket, és csak a kilencedik versenyző tudta megállítani A géniusz cím elnyerése felé menetelve (n. b., mindketten Mensa-tagok). „Az első nap kettő, utána napi három párbajom volt, egyenként akár 60-70 kérdéssel, folyamatos koncentrációval: a végére eléggé elfáradtam” – emlékszik vissza, de nem gyötrik az elrontott vagy kihagyott válaszok. Jól alszik. A népszerűség hízelgő számára, és örül, hogy a tudás egyre népszerűbb, hovatovább szexi az áradó bulvártartalmak között. A 2021-es időkapszulába vitán felül a koronavírust tenné, mégpedig hermetikusan lezárva. A jövő évre ráfordulva azt mondja: „Az áprilisi választás egyértelműen a legfontosabb esemény lesz idehaza: órási különbség van a két lehetőség között – mondja, állásfoglalás nélkül. – Aki ismer, tudja a véleményemet, és ez jól van így.” A jövő év izgalmait az idei észtországi túrája után élete sokadik izlandi utazásával fejelné meg. Olyan kihívások várhatnak itt rá, mint a választás Vatnajökulsþjóðgarður, Svalbarðsstrandarhreppur és Valþjófsstaðakirkja között. Géniusz legyen a talpán, aki ezeket a szavakat gond nélkül kiejti.
Kilátások komfortos kapszulából
Dolák-Saly Róbertet villáminterjúra (rázósra, becsapósra) sikerült elérnünk.
– Hogyan, mivel jellemezné az elmúlt évét? Lehet film, könyv, meghatározó élmény.
– Bátran, őszintén, és megfontoltan jellemezném, ha megkérnének rá – felelte a veszély legkisebb előérzete nélkül pongyolának bizonyult kérdésünkre, a L’art pour L’art Társulat tagja. – Lehet, hogy egy filmmel, vagy könyvvel, vagy egy meghatározó élménnyel, ez nálam hangulatfüggő.
– Tegyünk egy kísérletet: kérem, jellemezze az elmúlt évét! A bátor, őszinte és megfontolt jellemzésre két perc áll rendelkezésére (egyebekre egy), máskülönben lekési a következő kérdést.
– Semmiképpen sem szeretném kockáztatni, hogy lekésem a következő kérdést, úgyhogy inkább megfontolás nélkül vágom rá, hogy jó volt.
– Mit tenne bele egy 2021-es időkapszulába?
– Ha ez a kapszula nagy, be van rendezve és jó a kilátás, akkor magamat.
– Milyen várakozásokkal tekint a következő évre: lesz-e jövőre fontosabb, mint az áprilisi választások?
– A kérdés első felére a válaszom: nagy. A másodikra: lesz.
A válaszok kimerítő taglalását a 2022-es esztendő zárásakor közöljük olvasóinkkal. Vagy nem. Részeredmények a színpadról vagy a képernyőről várhatók, esetleg könyvből, de bizonyosan meghatározó élményként.
Zombi apokalipszis Szomszédok-kiadásban
„Mintha a Z világháborút Horváth Ádám rendezte volna, zombi apokalipszis Szomszédok kiadásban” – ez a negédesen vérfagyasztó kép rémlett fel Litkai Gergely humoristának, a Dumaszínház alapítójának. Tőle is megkérdeztük, mit tenne bele egy 2021-es időkapszulába? „Egy 2019-es időkapszulát, hogy eszembe ne jusson még egyszer ez az év – felelte ellentmondást nem tűrően.”
S hogy lesz-e fontosabb 2022-ben, mint az áprilisi választások? „Igen, maga az élet.”
Litkai Gergely kapta összeállításunk egyetlen bónuszkérdését, tekintettel egyik előadásának hiánypótló felvetésére, miszerint ideje volna a politikus konzultációnak, amikor az emberek kérdezhetik a döntéshelyzetben lévőket. Például: Megmarad-e a garancia a telefonomon a Pegasus telepítése után? Vagy: Végre akarjuk hajtani a Soros-tervet. Tudnának küldeni egy példányt?
Megkérdeztük tehát, mennyi esélyt lát egy olyan kormányra idehaza, amelyet időről időre konzultációs kérdésekkel bombázhat a nép? „Annyi esélyt látok, mint hogy Áder János interveniál a Fertő tavi gigaberuházás ügyében, vagy Mészáros Lőrinc veszi meg a Városházát, esetleg a Polgármesteri Hivatal a Biodómba költözik. Nem kizárt, de azért kicsi az esélye.”
