– Miért lett vlogger?
– Több évig dolgoztam az RTL Klubnál szerkesztőként. Műsorvezető szerettem volna lenni, de világossá vált számomra, hogy ott ez nem fog sikerülni. Aztán arra is rájöttem, hogy műsorvezetőként elég szűk a mozgásterem, márpedig szerettem volna a gondolataimat, önmagamat is megosztani az emberekkel. És végül leesett a tantusz, hogy akkor az én terepem a YouTube. Belevágtam, és úgy érzem, sikerült olyan műsorokat csinálnom, amelyek némelyik kereskedelmi programmal is felvehetnék a versenyt.
– És ha lehetett volna műsorvezető?
– Valószínűleg párhuzamosan csináltam volna a kettőt. Ez még most sincs kizárva. Ha hívnának, mennék. Egy televízió mégiscsak professzionális környezet: nyílik a LED-fal, nagy a füst, nagy a tűz, százan dolgoznak egy produkción. Mi itthon ketten a párommal, Patrikkal állítjuk be a kamerát, a hangot, mi találjuk ki a „díszletet”, mi vágjuk meg az anyagot. Azért jobb lenne úgy, hogy valahol levezetem a műsort, aztán eljövök.
– Semmilyen kapcsolatot, technikai hátteret nem tud mozgósítani az RTL-től?
– Csak a tudást, ami nem kevés. Ott tanultam meg a műsorszerkesztést, a vágást, konyítok hozzá, hogyan kell megírni egy forgatókönyvet, adásmenetet. Nem véletlenül mondják, hogy a videóim hasonlítanak a kereskedelmi műsorokra. Csak hát nem milliókból, hanem pár tízezer forintból készülnek. Mi nem tudnánk egy Partizán-stábot sem fenntartani. YouTube-bevételünk van, meg a nemrég nyílt Unicorn Bistro éttermünkből jön pénz. Ennyi. Ezért forgatok itthon, a nappaliban.
– Már gyerekkorában jelentkezett a Mónika-show-ba, öt éve a ValóVilágba. Mi a varázsa a kereskedelmi tévés világnak?
– Mónikát azért kerestem meg, hogy az édesapám magához vegyen. De a televíziózás Hollywood, vagyis varázslat. Magába ránt, akár egy szekta. Imádom a kulisszatitkokat, tudni akartam, hogyan készül ez az egész. Amit mások nem szeretnek a kereskedelmi tévében, például a bulvárt, engem vonz. Azt is lehet ízlésesen csinálni, a lényeg, hogy ne okozzunk vele lelki sérülést. Az emberek kihasználása persze nem tetszik, láttam munkatársakat, szereplőket a mélybe zuhanni.
– A csatornáját mintha önismeretre is használná.
– Sokan azt gondolják, a vloggerkedést mindenki csak a pénzért csinálja. Az igazság az, hogy sok mindent segít feldolgozni. Rengeteg támogatást kapsz. Nekem is van puttonyom, amit a YouTube-on tudok letenni. Itt kezdek el beszélni egyes problémáimról, amelyekről kiderül, hogy példaértékűek a nézőim számára.
– Nekik beszél vagy inkább magának?
– Ebbe még nem gondoltam bele. Már csak azért sem, mert kamera nélkül is szoktam magamban beszélni. Főleg zsörtölődöm, de előfordul, hogy önmagammal próbálom meggyőzni önmagam bizonyos dolgokról. Előjönnek érvek, ellenérvek, ütköztetem őket. Takarítás közben igyekszem megváltani a világot. Ilyenkor születik például egy-egy jó videós ötlet.
– Milyen problémákkal küzd leginkább?
– Vannak például önértékelési problémáim. A mai napig sem tudom, mit esznek rajtam az emberek. Mert amit én csinálok, arra bárki képes. Nem tudok énekelni, táncolni, bűvészkedni, nem találok fel vakcinát, és a szülinapomon mégis rengeteg ember skandálta a nevem. A YouTube a visszajelzéseken keresztül ebben is segít. Legtöbben talán az őszinteségemet értékelik. Ha tudom is, hogy rákoppintanak majd a fejemre, és valami ökörség sül ki belőle, akkor is kimondom, ami eszembe jut. Meg aztán úgy látom, sokak számára reményt jelent az életutam. Azt példázom, hogy bárhonnan messze lehet eljutni.
– Amit tudunk az életéről, már önmagában egy fantasztikus filmsorozat vagy Dickens-regény.
– Én is mindig mondom, hogy ennél jobbat forgatókönyvírók sem tudnának kitalálni. És egy csomó mindenről még nem is beszéltem, csak a legközelebbi barátaimnak. Nekem tényleg elképesztő az életem, és ha most, 30 évesen meghalnék, talán a Nemzeti Filmintézet is adna pár milliárdot, hogy film készüljön belőle.
– Mennyire tudta feldolgozni az életének drámai helyzeteit?
– Nekem ezek akkoriban nem tűntek traumának. Nem tűnt traumának látni az anyámat begyógyszerezve, ahogy újraélesztik. Nem tűnt traumának látni, hogy fölvagdossa az ereit, nem tűnt traumának, mikor megvert, mikor intézetbe kerültem, mikor az utcán találtam magam. Megoldásra váró helyzeteknek, új projektek kezdetének éltem meg őket. És ma is így vagyok a csalódásaimmal, kudarcaimmal. Ilyenkor át kell rendeznem az agyamat. De időm se volt soha az azonnali feldolgozásra. Ami valahol jó: munkába menekülhetsz a szenvedés elől, aztán később majd rendbe teszed a dolgot.
– De mikor az ember valami különös dolgot ismer fel magában, kezdenie kell vele valamit.
– Az istenhitemre és a homoszexualitásomra gondol? Nekem egyik se jelentett problémát. 13 éves koromban, a Golgota Keresztény Gyülekezet egyik kóruspróbáján, a Hiszek atyám című dalnál úgy éreztem, betölt a Szentlélek, és azóta úgy próbálok élni, ahogy Isten szeretné. Segíti is az életemet, számíthatok rá, nélküle nem juthattam volna el idáig. Egyszer be akartam szállni egy vállalkozásba, imádkoztam az Úrhoz, mutassa az utat. Nem jött össze, haragudtam Istenre, erre két hétre rá bedőlt a vállalkozás. Ha benne vagyok, magával ránt. Hát ilyen nexusban vagyunk. Bár sokszor magamra hagy, a szabad akaratomra.
– A homoszexualitására hogyan érzett rá?
– Ez ugyanúgy megy, mint a heteroszexuálisoknál. Másnak Julika kezd tetszeni az iskolában, nekem Petike. A különbség az, hogy Julikát nyugodtan elhívhatják randira, legfeljebb nem megy, és kinevet a barátnőivel, míg Petike esetleg bevág egyet. Persze, ha gombnyomásra heteróvá válhattam volna, sokáig éltem volna a lehetőséggel. De aztán fölvállaltam, nem titkolom, és nem bántam meg. A közhiedelemmel ellentétben nem taszít a heteroszexuálisok érintkezése, a filmeken sem, amúgy is a pasit nézem. Én minden szerelmet csodálatosnak látok. A homofóbok legnagyobb tévképzete, hogy mi a heterókkal is mindenáron le akarunk feküdni, mert azt szeretnénk, ha mindenki meleg lenne. Baromság!
– A világi erők közül miben hisz leginkább?
– Talán a saját nemzedékemben. És főleg az utánunk jövőkben. Nem véletlenül fél a Fidesz ezektől a srácoktól, mert egyszer ők lesznek többségben. Nekem ezek a generációk testesítik meg a reményt. Nagy változások lesznek. Az internetnek sok köze van ehhez, mert a fiatalok ott tájékozódnak, és elérhető számukra a világ összes információja. Ettől persze még elhihetnek hülyeségeket, meg elkerülhetik a figyelmüket fontos dolgok, de a lényeg a szemléleti változás: a nagyobb nyitottság, az átfogó rendszerek érzékelése. A felületeimen is látom, hogyan gondolkozik ez a korosztály, közülük kerül ki a legtöbb követőm. Fontos érték számukra az empátia, a tolerancia, az egyenjogúság. Amíg az ötven felettiek hajlamosak elhinni, hogy transzvesztiták mennek be majd az óvodába, hogy a gyerekeket átneveljék, a huszonévesekkel ezt nehezen etetik meg. Kevésbé fogékonyak a manipulatív témákra. Nekünk, vloggereknek, influenszereknek komoly felelősségünk, hogy erősítsük ezt a szemléletet.
– Kicsit mintha az interjúi is magáról szólnának. Előbb-utóbb megszerzi a labdát.
– Az elején én is észrevettem ezt. Valóban rengetegszer használom azt a taktikát, hogy személyes történeteket mesélek el a beszélgetőpartnereimnek, amitől úgy érzik, nem kívülről kérdező űrlény vagyok, és jobban megnyílnak nekem. De amit csinálok, nem interjú, inkább talk show, így hát semmi baj azzal, ha egy témához nekem is van egy jó sztorim. Fábry Sándor is csinálja ezt a műsoraiban, és működik. Én sokszor túltoltam, úgyhogy most már kivágom a saját történeteim többségét.
– Az Egy buszban című előválasztási sorozata talán azért lett olyan sikeres, mert a saját személyiségével lehántotta a miniszterelnök-jelöltekről a hivatalos gúnyát.
– Örülök neki, mert ez volt a cél. Dobrev Kláráról sokan mondják, hogy tanító néni, tévedhetetlennek láttatja magát. Erre kiderül, hogy az irodájában három darab sminktermékkel reggelente arcot varázsol magának. Ezt is fontos megmutatni. Meg azt is, milyen Márki-Zay Péter kamrája. Jakab Péterrel pogóztunk a Tankcsapdára, mert szabadidejében is csinálja. Karácsony Gergely a lakásában fogadott, éppen akkor vasalta az ingét. Az emberi oldalukat is föl akartam villantani, és nyitottak voltak rá.
– A politikához mikor változott meg a viszonya?
– A 2006-os tüntetéseken én is randalíroztam. Asztmás voltam, és befulladtam a könnygáztól. Ez csak egy balhé volt számomra. Engem is az sodort a Fideszhez, hogy Gyurcsányt ne, mert elkúrta. Kellett tíz év, hogy másképp lássak dolgokat. A transzneműekről szóló törvény nyitotta fel végleg a szemem. Nem akartam abba a történetbe keveredni, hogy viszik a kommunistákat, de nem szólok, mert nem vagyok kommunista, viszik a zsidókat, de nem szólok, mert nem vagyok zsidó… És szóltam. Sokszor ér az a vád, hogy érzelemből politizálok, nagyon nem is akarom tagadni. Nekem tud imponálni, ha egy vezető nem fitogtatja a hatalmát, és képes emberi gesztusokra. Ebből a szempontból az ellenzéki politikusok többsége jó benyomást tett rám. A mai Gyurcsányt is jó arcnak tartom. És le tudott venni a lábamról, mikor Márki-Zay Péter megölelt az október 23-i rendezvényen. Talán az is szerepet játszik ebben, hogy egy dohos lakásban nőttem fel, vonzott a főúri élet, az etikett, a protokoll. A mai napig várom, hogy jöjjön egy levél, amelyben értesítenek, hogy Rothschild-leszármazott vagyok, vagy megkínálnak valami grófi címmel. Bár az elitbe már nem igazán vágyom. Viszont szeretek az értelmiség körében mozogni. Lehet, így akarom kompenzálni, hogy nincs diplomám.
– De mi sodorta be a Pesti Tv-be? Hisz a párbeszédben?
– Két okból fogadom el a ritka meghívásokat. Az egyik, hogy lássanak, megismerhessenek a nézőik. Lehet, hogy csak öten gondolják majd úgy, hogy ezek a buzik nem is olyan undorítóak, és talán mégsem rontanak meg gyerekeket az óvodában, de az is eredmény. Másrészt meg szeretem kihozni a beszélgetőpartnereimből a nyilvánvaló ostobaságokat. Egyébként a Pesti Tv-sek között vannak jó arcok, akikkel érdemes párbeszédet folytatni. Függetlenül attól, hogy soha nem fog közeledni az álláspontunk. De a vitánkkal mi nem egymást, hanem a nézőket akarjuk meggyőzni. Ezért megyek el. Magamért felelek ezekben a polémiákban. És igyekszem tisztelni a másikat. Mondanék erre egy példát, csak nem szeretném, ha azt gondolnák, Jézusnak képzelem magam.
– Jézus is annak képzelte magát, és igaza lett.
– Ő is odament azok közé, akik utálták. Párbeszédet folytatott velük, és minket is erre tanít. Hogy ne széthúzzunk, tartsunk inkább össze. Ez sokkal keresztényibb dolog, mint a túloldalról kiabálni a másikra.
