választás;ellenzék;Gattyán György;kamupártok;

- Kívül jobb

Miért logikus, hogy Gattyán György megjelenését Márki-Zay Péter, de úgy összességében az ellenzék is a kormánypárt akciójaként azonosítja be? Nem összeesküvés elméletek gyártásáról van szó, avagy Móricka-effektusról, akinek ugye mindenről ugyanaz juta az eszébe. Nem, nem egyfajta Orbán-fóbiával állunk szemben, a gondolat, a következtetés egyszerűen a Fidesz eddigi működéséből vezethető le. Muszáj emlékeznünk: a párt működését lényegében szinte a kezdetektől végigkísérték a rejtélyes, ködös ügyek, amelyekből, sajátos megosztási, és zsarolási technikák, kiegészülve rejtett – vagy rejteni akart – machinációkkal, ügyeskedésekkel. Visszanyúlhatunk egészen a '93-as székház ügyig, de az sem lenne túlságos elrugaszkodás a valóságtól, ha a '89-es Nagy Imre újratemetésén elmondott Orbán-beszédet is ide sorolnánk. Aztán említhetjük a bánya ügyet, Kay Ibrahimot és Josip Totot, vagy éppen a Magyar Demokrata Fórum megosztását (Szabó Iván becsapását), a Kisgazdapárt Torgyán vezette szárnyának látszólagos felkarolását, majd elejtését. De a felsorolásban szerepelt a zsarolás is, ami ugye súlyos vád, nem is merem expressis verbis leírni, csak úgy szőrmentén megemlítem a néhai Györgyi Kálmán váratlan távozását a közéletből.

Nem teljes a leltár, de talán illusztrációnak ennyi is elegendő. (Az őszödi beszéd szépen felépített kiszivárogtatása már bele sem fért a listába…) A Fidesz kormánypártként és ellenzékként is hasonló módszerekkel dolgozik, hol kicsiben, hol nagyobban. Most például egy nagyvad jelent meg a színen – Gattyánt mindenképpen akként tisztelem –, a kicsik mellett, persze (Szanyi). A választáshoz közeledve szükség van zavaró repülésekre, olyanokra, amelyek bizonytalanná teszik a választót. Korábban ezek a kicsik anyagilag sem jártak rosszul; a laza elszámol(tat)ás szép summákat hagyott a zyebükben. Talán ez juttatta az ötletgazda eszébe a milliárdos vállalkozó szerepeltetését: nála minden adva van. Akadnak hiátusok az életművében, ugyanakkor nem vádolható kamupártot gründoló pénzéhséggel. Büdzséjébe bővel belefér az is, hogy saját pénzét áldozza a kalandra, ráadásul az a veszély sem fenyegeti, hogy a felnőtt tartalmat globálisan terítő vállalkozása veszélybe kerül. Tehát sem Gattyán, sem a Fidesz nem kockáztat semmit: az előbbi elviseli – kölcsönös előnyök reményében? - az ellenzéki bírálatokat, az utóbbi pedig, már csak rutinból is, könnyedén átlép az ilyen „leleplezések” fölött. A leleplezést csak azért tettem idézőjelbe, mert – és újra ott vagyunk, ahol a rezsim állandó szimptómáit ecseteljük – ma Magyarországon jószerivel nincs már egyetlen olyan intézmény sem, amely valóban leleplezné az efféle mesterkedéseket, annál inkább találunk olyanokat, amelyek leplezni igyekeznek azokat.

Félreértés ne essék: nem haragszom Gattyánra, ő azt teszi, amit a rendszer logikája megkíván tőle. Nem várhatjuk el, hogy ellenálljon; tudjuk jól, hogy az ilyen harcias fellépések – ismétlem: egy ilyen rezsimben – hol végződnek. Márpedig, ezt el kell fogadnunk: kívül jobb...