Milyen volt Proust élete Párizsban? Hogyan inspirálta ez a város a munkásságát? Mi a valóság és mi a fikció Az eltűnt idő nyomában regényfolyamában? A párizsi Carnavalet Múzeum kiállítása ezekre a kérdésre próbál választ adni, mélyre merülve az író univerzumában, feltárva személyes életének legintimebb pillanatait. Beléphetünk rekonstruált hálószobájába, megpillanthatjuk az éjjeliszekrényén egy hajtincsét.
A Carnavalet tárlata az első eseménye annak a rendezvénysorozatnak, amelyet az író jubileuma alkalmából rendeznek. Ezt követően Zsidó Művészeti és Történeti Múzeumban április 14-től augusztus 28-ig rendezik azt a kiállítást, amely az írót édesanyja és zsidósága prizmáján keresztül elemzi.
A nemrégiben felújított Carnavalet múzeum december 16-tól április 10-ig a "Marcel Proust, egy párizsi regény" című kiállítással emlékezik az íróra
A kiállítás kivételes anyagot tartalmaz és nem csak az íróról, hanem koráról is. S nem ereklyék gyűjteményéről van szó. A tárlaton voltaképpen épp Proustra cáfolnak rá, hiszen ő maga azt hangoztatta: "az író énje csak a könyveiben mutatkozik meg".
A tárlaton viszontláthatjuk a mitikus, parafával borított szobát, ahol Proust élete közepén írni kényszerült. A szoba falát azért borította parafa, hogy enyhítse az író allergiáját. Ezt az ötletet barátja, Anna de Noailles költőnőtől kapta, akinek nagy képe szintén látható a kiállításon. A szoba nem fényűző, éppen ellenkezőleg, rendkívül aszketikus.
Összesen 280 tárgyat, festményt, fotót, bútort, kiegészítőt, kéziratot sorakoztatnak fel, amelyek 35 százaléka különböző intézményektől, 19 százaléka pedig magángyűjteményből származik a múzeum saját kincsein kívül. A gazdag gyűjtemény számos meglepetést tartogat, többek között a leglelkesebb olvasók számára is. Ezek közé tartozik a Jacques-Emile Blanche által 1892-ben festett híres portré, amelyet a Musée d'Orsay-ból szállítottak át vagy Az eltűnt idő nyomában korrektúrái. A kiadó néha olyan hosszú kiegészítéseket fűzött a műhöz, hogy a szerzőnek harmonikaszerűen kellett összehajtogatnia a papírlapokat.
A kiállításon hatalmas térképeken mutatják be például a társasági élet helyszíneit, amelyek főként a Szajna jobb partján sorjáztak. Egy rendőrségi jegyzőkönyv másolata is látható, amelyből kiderül, hogy Proustot 1918. január 11-én letartóztatták a Hôtel de Marigny egyik bordélyházában.
A tárlat emlékezetes utazás, amely végigköveti az író lépéseit a francia fővárosban. A rajongók összekapcsolhatják Az eltűnt idő nyomában előforduló helyeket a térképeken látható valós helyszínekkel.
E tárlaton kívül természetesen egy sor más eseményeket is rendeznek az író emlékére, köztük csembalókoncertet áprilisban. Proust személye azonban nem csak a művészeti ágak képviselőit ihleti meg, hanem a politikusokat is. Emmanuel Macron francia tavaly szeptemberben, az „európai örökség napjai” kezdetén meglátogatta azt a házat Illiers-Combray-ban, ahol Marcel Proust 1877-1880 között a nyári vakációját töltötte. (Léonie nagynénje itt kínálta a híres madeleine kekszet az elbeszélőnek). Az ötvenes években múzeummá alakított épület az európai örökség napok után ideiglenesen bezárta kapuit renoválás miatt. A francia elnök akkor Franciaország „szellemi örökségét” kívánta kiemelni azzal, hogy „Léonie nagynéni” házához látogatott el. „A francia örökség nem csak régi kövekből, épületekből vagy kastélyokból áll. Hanem kultúránk szellemi része is, az irodalom vagy a tájak" – emelte ki Macron.
