Mostanság Németországban a legtöbbször hallható és olvasható kifejezés az „Impfplicht”. A német közvélemény ugyanis arról vitázik, bevezessék-e az oltási kötelezettséget, s ha igen, mikortól. A Szövetségi Levéltár azonban most kissé elterelte a figyelmet a kérdésről, miután közzétette az Olaf Scholz kancellára vonatkozó Stasi-dokumentumokat.
Az már eddig is közismert volt, hogy fiatalon, az SPD ifjúsági szervezete, az Ifjú Szocialisták („Juso”) egyik vezetőjeként még radikális nézeteket képviselt, amelyekkel ma már nem értene egyet. A közzétett dokumentumok azért keltették fel a közvélemény figyelmét, mert semmit sem lehetett tudni a nyugatnémet, osnabrücki születésű, majd évtizedeken át Hamburgban politizáló Scholz és az NDK kapcsolatáról. A kancellárrá választása előtt megjelent, a német újságíró, Lars Haider által írt életrajzában sem szerepel erről semmiféle információ.
Elsőként a Focus című hetilap foglalkozott a kérdéssel: tavaly eddig ismeretlen, a „keletnémet KISZ”, az FDJ archívumából származó dokumentumokat tett közzé. Ezeket egészítik ki a Szövetségi Levéltár újabb, a Stasi archívumából származó dokumentumai. Mint kiderült, a Német Szocialista Egységpárt (SED) fontos szövetségesként tekintett Scholzra a NATO elleni küzdelemben. Az Ifjú Szocialisták elnökhelyetteseként 1982 után elkötelezetten lépett fel a NATO azon terve ellen, hogy közepes hatótávolságú rakétákat telepítsen Nyugat-Európába.
A Stasi részletes nyilvántartást vezetett Scholznak az NDK-ban tett látogatásairól. 1983 szeptembere és 1988 júniusa között kilenc alkalommal folytatott hivatalos tárgyalásokat az FDJ-tal, valamint a SED-del, s az NDK határőrizeti szervei utasításba kapták, hogy biztosítsanak számára „udvarias vámkezelést”.
Scholz a húszas évei közepén járt, és ma már nehezen felismerhető az akkori képeken, hiszen dús, vörösesbarna hajkoronát viselt. A Stasi dokumentumai szerint először 1983. szeptember 25-én lépett be az NDK-ba, Werderben vett részt egy nemzetközi ifjúsági táborban. A Stasi belső felügyeletért felelős XX. főosztályának levele szerint a résztvevőknek meg kellett ismerkedniük „a Szovjetunió, az NDK és a többi szocialista állam békepolitikájával és tevékenységével”. A Scholz vezette Juso-delegáció hat napon át hallgathatta a keletnémet funkcionáriusok előadásait, emellett esti rendezvényeket és kirándulásokat tartottak. A programban közös szaunalátogatás is szerepelt az FDJ elöljáróival.
Ebben az időben az NDK igyekezett szorosabbra fűzni a kapcsolatokat a nyugatnémet békemozgalommal, amely tömeges tüntetésekkel tiltakozott az új fegyverek tervezett telepítése ellen - emlékeztetett a jelentést ismertető Focus. A SED és a Stasi mindent megtett azért, hogy a közvéleményt a NATO politikája ellen hergelje. Scholz, aki az Ifjú Szocialisták radikális, Stamokap nevű szárnyához tartozott, arra akarta rávenni a szociáldemokrata párt vezetését, hogy az is lépjen fel a közepes hatótávolságú rakéták telepítése ellen. Célját azonban nem érte el, 1983 évégén ugyanis a német szövetségi parlament, a Bundestag jóváhagyta a rakéták telepítését, mire a Juso tömegtüntetésekkel akarta megváltoztatni a döntést.
1984. január 4-én Scholz ismét az NDK-ba utazott, a Juso Szövetségi Végrehajtó Bizottság küldöttsége három napot töltött Kelet-Berlinben és Potsdamban. Egon Krenz, az akkori SED második embere is fogadta a nyugatnémet vendégeket, ami jelzi, milyen fontosnak tartották a kapcsolatokat. Scholz és társai még a tévé esti híradójába és a Neues Deutschland című pártlap címlapjára is bekerültek, a Stasi XX/2 főosztálya pedig már másnap részletes tájékoztatót készített a látogatásról. Rudolf Hartung, a Juso vezetője hangsúlyozta, „hogy 1984-ben az Ifjú Szocialisták a korábbinál is aktívabban támogatni kívánják a békemozgalom fellépését a Pershing II rakéták és a manőverező robotrepülőgépek Nyugat-Európában való állomásoztatása ellen”. Szerintük „a Szovjetuniónak sokkal több nukleáris rakétát kellene az USA közelében elhelyeznie”. Amikor a „Jusókat” két békeaktivista NDK-beli letartóztatásáról kérdezték, megelégedtek Krenz magyarázatával, miszerint „az NDK-ban senkit sem börtönöznek be politikai nézetei miatt, hanem csak a törvények megsértéséért".
Scholz ezután is többször volt az NDK vendége, így 1988-ban, amikor továbbra is szorosabb kapcsolatokra törekedett az FDJ-tal. Például kijelentette, hogy kész részt venni a Kelet-Berlinben megrendezendő "Nemzetközi találkozón az atomfegyver-mentes övezetekért". A Stasi-akták szerint ez volt az utolsó belépése az NDK-ba, s a Jusók alelnökét ekkor már szinte állami vendégként kezelték.
