Van az úgy, hogy a balsors nem minket tép, mint például a portugálok ellen, amikor az utolsó akcióval sikerült 31-30-ra megnyerni a meccset, ám azért többségében mégiscsak a magyarokat éri jókora csapás. Kiváltképp igaz ez a magyar kézilabda-válogatottra, amely kedden, csoportja utolsó fordulójában ugyanilyen végeredménnyel végzett az izlandi gárda ellen az MVM Dómban.
Pedig még az iksz sem lett volna elég, legalábbis ekkor nem marad magyar kézben a döntés (amit nemcsak mi utálunk ám…), de még az se jött össze.
Mondjuk úgy nehéz is, hogy mindig hátrányba kerülve kezd a gárda, ahogy történt ez ma is, és ahogy az előző két találkozón ugyancsak történt. Ezúttal sem a magyarok szerezték meg az első gólt, de legalább a csapat nem adott több fórt a riválisnak.
Az első negyed órában fej-fej mellett haladtak a felek, egyik gárda sem tudott ellépni a másiktól, ám ezt követően az északiak ekkor Kristjansson és Elisson révén két gyors megoldással 11-9-re alakították az állást. A Mikler helyére becserélt Székely aztán kifogta az egyébként remek büntető végrehajtó Magnusson hetesét, minekutána Bodó 13-13-ra alakított. A Szeged kétméteres kolosszusa a félidő hajrájában is főszerepet vállalt, neki köszönhetően vonulhattak a csapatok 17-17 döntetlennel a szünetre.
De valahogy semmi, de semmi nem akarta átszakítani a gátat, másként: csak nem sikerült elrugaszkodni a vetélytárstól, sőt, örülhettünk, ha eggyel mennek honfitársaink. Ha annyira nem is, mint a nyitómeccsen a hollandokkal szemben, de azért a feszültség most is rendre tetten érhető volt a házigazda játékosokon, ennek legeklatánsabb példájaként Lékai – kétség kívül a magyar keret egyik legkiválóbb, legbiztosabb kezű és leghidegvérűbb játékosa – is könnyű helyzetben dobta ki az oldalvonalon túlra a labdát. Mindezek okán olykor egy, többnyire két találattal vezettek az izlandiak, Szita Bence átlövései, Bodó betörései, Mikler heteshárítása aztán mégis döntetlent eredményezett.
A hajrában azonban megint több hiba is becsúszott, így a meccs Gulyás István tanítványainak a kézéből kislisszolt: 31-30 megint, mint két nappal korábban, csak most nem a magyarok oldalán mutatott többet az eredményjelző.
Bodó Richárd azt mondta a lefújás után, hogy „Hiába védekeztünk jól, hiába akartunk annyira, hiába játszottunk jól, egy kiváló izlandi csapattól kaptunk ki. Nem így terveztük, sajnálom! Szeretném megköszönni a szurkolóknak a támogatást, szerettünk volna még itthon játszani, de ez még akkor sem jön össze, ha az Eb-n most jobban játszottunk mint korábban”.
Bánhidi Bence azt emelte ki, hogy 31 gólt nem lehet kapni, a védekezés nem volt az igazi, és még a kapusteljesítményben sem tudtak extra teljesítményt elérni.
A szövetségi kapitány így nyilatkozott: „Mindhárom meccs ilyen hangulatú volt: nagyon küzdelmes! Mindig rosszkor hibáztunk. Voltak pillanatok, amikor a magunk oldalára fordíthattuk volna a találkozót, de sosem jött ez össze. Hogy miért nem? Rá lehet fogni arra, hogy nagy volt a nyomás, de ma már jobban élvezték a srácok a játékot, mint korábban. Nem zártunk vissza időben, nem azt csináltuk, amit megbeszéltük, a küzdelem megvolt, ezért jár nekik a kalapemelés” – szögezte le Gulyás.
A gigastadionban gigafájó kudarcot vallott a válogatott. Talán megoldás lehet lebontani, és egy kisebbet építeni. Az legalább nem tesz akkora terhet a nyakakba. Meg akkor, a rombolás után, megint lehet építkezni.
