Tavalyi ígérettel kezdődött az év a hazai médiavilágban. Az MTVA közleményéből és más sajtóforrásokból is megtudhattuk, hogy január 3-tól új arculattal és műsorokkal vár minket az M5 csatorna, amely a szöveg szerint „a kultúra otthona”. Bán János, a csatorna igazgatója az M1 egyik december végi Ma Reggel adásában vázolta az elképzeléseket. Elégedetten, magabiztosan. Amit a nézők hiányoltak, az lesz, amit szeretnek, marad.
Nem tudni, megkérdezték-e a nem nézők, azaz a legalább kétharmados többség véleményét is. De nem is érdekes, a változtatással a vezetőség időszerű és üdvözlendő döntést hozott. Nem mintha az M5 műsorainak többségével akkora baj lett volna. Darálták szépen az ismeretterjesztést, a közművelést úgy is, ahogy kell, úgy is, ahogy nem. A csatorna segíti az oktatást, ami a Covid-járvány idején különösen hasznos. Két általánosabb problémát lehetett inkább fölvetni a programmal kapcsolatban. Az egyik a túlzott múlt felé fordulás, a hagyományok szinte már szolgai tisztelete. Az M5-öt nézve nem annyira a kultúra otthonában, mint inkább tömjénfüstös templomában érezhettük magunkat. A másik a napi politika, a kormánykurzus és a kultúrharc belopakodása néhány műsorba.
Az első két hét után még nagyon kevés látszik a megújulásból. A stúdióterek valamivel derűsebbek, de a vezetők aligha ezt értik arculatváltáson. És elindult néhány új műsor. Nos, nem biztos, hogy ha Bán nem tesz róluk bejelentést, észrevesszük-e születésüket. Szombat kora esténként nézhetjük a Magyar nőket, benne az igazán legendásakat, korrekt kis emlékműsorokban. Rögtön utánuk jelentkezik a Kontúr, beszélgetős portréműsor a kulturális élet jelentős alakjaival. Eddig Boros Misi, ifjú zongoraművészünk és Szalóki Ági mutatkozhatott be, különösebb izgalmak és izgalomkeltés nélkül, de jó volt látni őket. Aki pedig továbbra is marad szombat este a csatornánál, elmerülhet a magyar történelem múzeumának múzeumában az M5 Históriának köszönhetően. Sisi, hunok, és jön Mátyás király. Rendben, jöjjenek, senki sem akarja letiltani őket a képernyőről.
Ígéretesen indult a Kunszt című képzőművészeti magazin. Készítői jól éreztek rá, hogy ez a terület tálcán kínálja a látványos megjelenítést, mert a színházi és filmes műsorokkal ellentétben itt közös térbe lehet hozni az alkotásokat és a megszólaló művészeket, szakértőket. Az első adás jó ötletekkel, remekül skálázott – részben persze érdekes kiállításoknak köszönhetően – az ókori művészettől az avantgárdig.
Ez a négy új műsor kevés ahhoz, hogy valamiféle új arculatról beszélhessünk. Főleg azért, mert egészében nem hoznak semmilyen szemléletváltást. Nem haszontalanok, de a Kunszt kivételével múltba, élettelen kegyeletbe, tiszteletbe vannak mártva. Savanyú arcot leginkább a régebbi műsorokkal kapcsolatban vághatunk, amelyekben érezhetően felerősödött a kultúrharc. (Vagy ez lenne a megújulás?) Az Ez itt a kérdés tartalmas vitaműsornak indult, amelyben különféle nézeteket valló, elismert szakértők, gondolkodók fejthették ki álláspontjukat. Ki tudja, miért, de a liberális szemlélet képviselői ma már alig vannak jelen a kerekasztalnál. A konzervatív kormányszolgák a műsorvezetők támogatásával kedvükre mondhatnak bármiről bármi számukra kedveset. Ha kedvük van, áttolják a nyugati balliberális oldalra, vagy éppen Marxra az antiszemitizmust, üres dogmának ítélik a demokráciát és a jogállamot. Hogy szerintük mi a baj? „A felvilágosodás kivette a szakrális alapot a társadalom életéből (…) szétválasztotta az államot és az egyházat. (…) Amit ma a liberális BLM, LMBTQ, sorolhatnám mozgalmak képviselnek, és csinálnak, maga a technika, azt Sztálinék alakították ki” – kántálja Borvendég Zsuzsanna a Magyarságkutatóból tíz másodpercenként Fritz Tamásra mosolyogva. Az M5 „televíziós folyóirata”, a Kommentár Klub pedig továbbra is böfögheti aktuálpolitikai színezettel ultrakonzervatív, kirekesztő dogmáit. Itt Földi László minden vita nélkül kijelentheti, hogy az igaz kormánynemzetivel szemben „van egy másik oldal, amely nem a nemzeti érdekből indul ki, hanem egy olyan globális életteret próbál vizionálni, ami a nemzeti létezést, a normális emberi formákat háttérbe sorolja.” Nos, amíg ilyen műsoroknak a közmédiához tartozó M5 helyt ad, nem nevezhetjük a kultúra nemzeti csatornájának.
