Valter Attila, a Groupama–FDJ 23 éves országúti kerékpárosa 2021-ben magasra rakta a lécet azzal, hogy a Giro d’Italián három napon át viselhetett az összetettben élen állónak járó rózsaszín trikót. Édesapjával, Valter Tiborral arról beszélgettünk, hogy fia miként hozhat ki magából még többet, s hogy ehhez mennyire vannak meg a megfelelő körülmények hazánkban.
„Magyarország tudományos szinten nem tudja lekövetni azt, amivel ki lehet csikarni az utolsó egy-egy százalékot a versenyzőből – szögezte le az édesapa, aki maga is sikeres országúti kerékpáros volt, jelenleg pedig a Cube-Csömör edzője. – A véroxigénszinttel és mindenféle vizsgálatokkal képben vannak, az más kérdés, hogy én ezt mire tudom felhasználni. A saját edzői tapasztalatom azt mondja, hiába küldöm el egy teljesítménydiagnosztikai vizsgálatra, a versenyt úgy is az nyeri meg, aki képes rá. Van nálam is egy gyerek, iszonyat wattokat tud, sokkal nagyobbakra képes, mint Ati annyi idősen, de ezt nem tudja versenyeredményre váltani. Nem gépek, ezt ésszel kell csinálni, be kell osztani az erődet, senki nem tud annyival erősebb lenni a többieknél, hogy bármit megcsináljon. Innentől elindul a taktikázás, ez egy sokkal bonyolultabb dolog. Sok mindent le lehet modellezni, de az élet mindig egy kicsit más. A csúcsra el lehet jutni 88-féleképpen” – tette hozzá Valter Tibor, aki üdvözítőnek tartja, hogy a kerékpáros közvetítések során két kastély bemutatása között most már ilyen dolgokról is beszélgetnek, de ezt roppant nehéz úgy átadni, hogy a néző is megértse.
„A legjobb csapatok rendelkezésére áll egy felragasztható szenzor, ami nemcsak a véroxigénszintet, hanem az energiaszintet is nézi, hogy mennyi kalória van a vérben. A csapatbuszban vannak speciális eszközök, ezekkel megnézik a verseny előtt és után a vízháztartást is. Nüanszokon, egy-egy kulacs vízen vagy egy zselén múlhat sok minden” – magyarázza az edző, aki azt gondolja, itthon sosem fognak ilyen dolgokkal rendelkezni, legalábbis addig biztosan nem, amíg nem lesz akkora csapatuk, hogy lesz egy ilyen profi buszuk ezekkel az eszközökkel. Valter Tibor hozzátette, a pályafutásában óriási előrelépés, hogy a fia bekerült egy World Tour csapatba, ezáltal ő is most találkozott először sok különleges technikai vívmánnyal.
„Talán egyedüli magyar edzőként napi szinten találkozom ezekkel a csúcs dolgokkal, s egyre jobban megértem ezeket. A savasodás zónáit itthon is meg tudják mérni egy géppel, de ez mindig más, mint a valóságban. Hiába veszik meg a gépet, de mit kezdenek az adatokkal, hogy lesz ebből előrelépés? A pulzusmérés ott dőlt meg, hogy másnapra, harmadnapra a szervezet elkezd fáradni, gazdaságosabb lenni. Ha Ati ultrapihenten odaáll a Giro rajtjára, akkor 210 az aznapi csúcspulzusa. Ez az utolsó szakaszon, ugyanannyi wattnál 170. Semmivel nem megy rosszabbul, de 40-nel kevesebb a pulzusa” – mondott egy példát arra, mennyire igazodni kell a szervezet változásához az orvosi, edzői stábban. Valter kiemelte, a kerékpársportban a wattmérés hasznosabb, mint a pulzusmérés, ám nem szabad csak arra hagyatkozni.
„Sokkal tudományosabb a teljesítmény mérésére, s akkor működne tökéletesen, ha gép lennél, de nem vagy az. Tadej Pogacar, amikor megnyerte az első Tourt, és ment egy iszonyatos időfutamot a végén, azt mondták, nem használt watt-, és pulzusmérőt. Ha tudjuk, hogy képes 400 wattal tekerni, akkor aznap három dolog fordulhat elő: az edzők beletrafáltak, és tényleg azzal hozod ki magadból a legjobb eredmény. A B opció, hogy nem tudsz annyit leadni, és végig frusztrált vagy, látod, hogy 400 wattal kéne menni, de 380-390-nél egyszerűen nem tudsz többet – ezáltal még rosszabb időt fogsz elérni. És ott van a harmadik opció, amikor előfordul, hogy 400 watt van előírva, de tudnál menni 420 wattal – foglalta össze tapasztalatait a szakember, aki elárulta, hogy Attila használ wattmérőt, de ha érzi, hogy maradt benne, akkor felül tudja azt bírálni.
Valter végezetül arról is beszélt, hogy bizonyos versenyzők nem azért jobbak, mert kétszer annyit edzenek, hanem mert született tehetségek, az ő szervezetük jobban reagál a sportág sajátosságaira.
„Hihetetlenül fejlődik a sportág és a gyerekek is – ezért nyert 22 éves korára két Tour de France-t Pogacar. Ez régen elképzelhetetlen volt, 25-26 évesen indultak el versenyzők egyáltalán Grand Tourokon. Ma már a szoftverek kiszámolják, hogy a fiatal alkalmas-e erre, így bátran lehet indítani. Régen nem rendelkezett az edző ilyen típusú tudással, inkább óvta a gyereket” – zárta szavait.
