Fejenként nem egész 250 forintot takaríthatnak meg a családok a kormány élelmiszerárstopjával – számolta ki a Policy Agenda. Az érintett termékek esetében az egy főre jutó, átlagos havi költés – az átlagos fogyasztás és a KSH átlagárai alapján - tavaly decemberben 8304, októberben pedig 8061 forintot tett ki. Három hónap alatt tehát 243 forinttal nőtt az ezekre fordított fejenkénti kiadás. A Policy Agenda szerint ekkora csökkenést hozhat az árstop, feltéve, hogy más termékek árát nem növelik erőteljesebben a kereskedők a veszteségeik ellensúlyozása érdekében. (Az elméleti, de a vásárlók által nem észlelt megtakarítás ennél azért némileg magasabb lehet, hiszen a kereskedők az árstop nélkül az idei évben jó eséllyel tovább emelték volna e termékek árát.)
Az Orbán Viktor által múlt héten bejelentett élelmiszerár-stop értelmében február 1-től május végéig az üzletek nem adhatják tavaly október 15-i, saját áraiknál drágábban a kristálycukrot, a napraforgó étolajat, a BL 55-ös lisztet, a 2,8 százalékos UHT-tejet, a csirkemellet és -far-hátat, valamint a sertéscombot. E termékek fele – a csirke és a disznóhús, illetve a tej – már most is a kedvezményes, 5 százalékos áfakulcs alá esik. Gulyás Gergely miniszter érvelése szerint éppen azért nem az áfa csökkentése mellett döntöttek, mert az az árstopnál kevésbé ellensúlyozta volna a drágulást. Az étolaj, a cukor és a liszt áfája azonban 27 százalék. Ha ezt vitte volna le úgyszintén 5 százalékra a kormány – és ezt képes is lett volna érvényesíteni a kiskereskedelmi árakban -, akkor a Policy Agenda szerint a tavaly decemberi árakat nézve 8 062 forint lenne az átlagos kosár értéke. Vagyis éppen annyi – egészen pontosan 1 forinttal több -, mint amit a hatósági ár eredményez. (Igaz, előbbi esetben a kormánynak kellett volna állnia a már lényegében kiürített államkasszából a mintegy 20 milliárd forintos költséget, így viszont a teher kereskedőkre hárul.)
A Policy Agenda arra is rámutatott, hogy az intézkedéssel ismét a jobb anyagi helyzetben lévők járnak jobban. Az élelmiszerekre fordított kiadásokat ugyanis meghatározza a jövedelmi helyzet. A teljes ráfordítást nézve a legszegényebb tized a legjobb anyagi helyzetben lévő tized költésének mindössze 34 százalékát engedheti meg magának. Így a hatósági árazással szinte biztosan jobban járnak a kedvezőbb anyagi körülmények között élők. A húsfogyasztás esetében szintén jelentős különbségek látszanak. Nem feltétlen többszörös az elfogyasztott mennyiség, viszont a minőség, és így az ár lényegesen magasabb a jobban keresők körében.
Az árstop a kereskedőkre eközben komoly ügyviteli terheket is ró. A tavaly október közeli árakat a vonalkódos rendszerrel dolgozó üzletláncoknak lesz a legegyszerűbb kikeresniük. Valószínűleg a kisebb üzletek is igyekeznek majd fellelni ezeket valamilyen módon, ellenkező esetben ugyanis a KSH októberi átlagárain kell értékesíteniük a szóban forgó élelmiszereket. Ezek pedig adott esetben alacsonyabbak is lehetnek saját korábbi áraiknál - hiszen a kisebb boltokban jellemzően magasabbak az árak, mint a diszkontokban -, így nagyobbat buknak.
A KSH ráadásul nem is közöl átlagárat például a szeletelt vagy a darált sertéscombra, csak a „csont és csülök nélkül” kategóriára. Márpedig a kormányrendelet „a csontos, bőrös, filézett, darabolt, szeletelt vagy darált, előrecsomagolt és anélküli, friss vagy hűtött, fagyasztott” formában értékesített húsra is előírja az árstopot. Egy szeletelt vagy darált hús azonban általában drágább, mint amivel otthon még dolgozni kell. A csirke far-hát esetében még nehezebb lesz a tavalyi áraikat nem találó kereskedők dolga. A KSH ugyanis e termékre egyáltalán nem közöl átlagárat. A Policy Agenda szerint a csirke far-hát esete több mint problémás, a KSH az infláció számításakor ugyanis nem vizsgálja ezt a termékkört. Feltehetőleg Orbán Viktor első bejelentésében ezért is hagyta ki a „hatósági áras” körből.
