A közelgő magyar választás azért kelt ekkora hullámokat külföldön is, mert Orbán Viktor maga alá gyűrte a politika megszokott formáját, így az ország több helyütt is ösztönzi a populistákat, ugyanakkor óvatosságra inti a demokrácia híveit. De a politikus most az eddigi legnagyobb kihívással szembesül, mivel az ellenzék egyesült, az EU pedig azzal fenyeget, hogy anyagilag kiéhezteti a kormányt.
A miniszterelnök az eltelt jó 10 évben lebontotta a hatalmát gátló korlátokat. Felszámolta a függetlenséget egy sor intézménynél, a saját embereivel rakta tele azokat, ideértve a bíróságokat, a médiahatóságot és az ügyészséget. Üzleti szövetségesei révén megteremtette a földrész legnagyobb propaganda gépezetét. Újraírta az alaptörvényt és célba vett több kisebbséget, így a melegeket és a romákat.
A maga javára módosította a választási törvényt, ezáltal többször is kétharmadhoz jutott – egyszerű többség birtokában. Most már a kultúrára és az oktatásra is igyekszik kiterjeszteni uralmát. A média segítségével kirohan olyan vélt ellenségek ellen, mint a migránsok, a multik és az EU. Közben pedig elmélyíti barátságát olyan autoriter rezsimekkel, mint Oroszország és Kína.
Magát úgy állítja be, hogy a szuverenitást védelmezi az unió beavatkozásával szemben. Az eltelt bő évtizedben a legtöbbször túljárt Brüsszel eszén, de ebben segítette, hogy Merkel mögé állt. A Brexit döbbentett rá azután egy sor kormányt, hogy a legnagyobb veszély belülről fenyegeti az uniót, miután felbomolhat az egység és szétporladhatnak alapvető értékek. Továbbá, hogy az orbáni modell terjed, lásd Lengyelországot, Szlovéniát, valamint Salvinit és Le Pent. Ugyanakkor a politikusnak idáig még nem sikerült, hogy egyesítse a nacionalista pártokat.
A választás tétje, hogy fennmarad-e az orbáni politikai rendszer, és mennyire lesznek erősek a hasonszőrű mozgalmak. Ha az ellenzék kerekedik felül, helyreállíthatja a jó viszonyt az EU-val. Egyben elszigetelődik a lengyel vezetés. Viszont ha megőrzi uralmát a Fidesz, akkor az még inkább kiélezheti a viszályt az unióval. A felmérések szoros versenyt jósolnak. Az ellenzék azonban okozhat meglepetést. De a hat párt tart a választási csalástól.
Ha veszít is Orbán, továbbra is jelentős lesz a befolyása, hiszen hosszú évekre a saját embereit nevezte ki kulcsfunkciókba. Családtagjai és szövetségesei a gazdaság jelentős részét kezükben tartják. Viszont hogy Márki-Zay a vazallusok kiseprűzését ígéri, az kemény összecsapásokat vetít előre és akadnak, akik félnek, hogy az ellentétek átcsapnak az utcára is.
A vezércikk szerint Macron számára az Európai Parlament tényleg a liberális demokrácia szívét jelenti, nem véletlen, hogy a héten éppen ott, a francia uniós elnökség programadó beszédében fejtette ki: a jogállam közös kincs, létkérdés az európaiak számára. Továbbá hogy az ő nemzedéke újra felfedezi: a demokrácia múlandó lehet.
Nem kétli, hogy az ilyen tűzpróba, mint a Covid elleni harc bebizonyította a demokráciák fölényét a diktatúrákkal szemben. De arra is emlékeztet, hogy nem is oly régen, a fasizmus még igen vonzó volt a földrészen. Az elnök felfogásának alapja, hogy az EU-nak ki kell tartania a felvilágosodás eszméi, a pluralizmus, a türelem és a jogállam mellett, miközben egyes pártcsaládok próbálják leporolni az ezzel ellentétes hagyományokat, tehát a másság elvetését, a népek feltételezett homogenitását, az igazságszolgáltatás függetlenségének lebontását, a hatalmi ágak szétválasztásának felmondását, az önkény uralmát, a korrupciót, az urambátyám-rendszert.
Ilyen erők vannak hatalmon Magyarországon és Lengyelországon, ezt képviseli az EP-képviselők ötöde a két szélsőjobbos frakcióban. Illiberálisnak nyilvánítják magukat, míg Macron ragaszkodik ahhoz, hogy eleven legyen a liberális demokrácia, illetve a politikai liberalizmus és mindkettő haladjon előre.
Ezért javasolja, hogy az Európai Parlament kapjon kezdeményezési jogot, azaz ne csupán azokról a javaslatokról határozhasson, amelyek elé kerülnek a Bizottságból vagy a Tanácsból. És amikor ragaszkodik ahhoz, hogy meg kell őrizni a jogállamot, valamint a hatalmi ágak egyensúlyát, akkor fején találta a szöget, mivel a pluralizmus Európa védjegye. Ezért bátorítani kell, hogy ha indul a választásokon, akkor saját országában is küzdjön ezekért ez elvekért. Hogy az 5. köztársaság igazi liberális demokrácia legyen.
Az új Európa alapjait rakhatja el a június végéig tartó francia elnökség, azaz tényleg fordulópontot jelenthet, ahogyan azt újévi beszédében Macron megpendítette. Így látja a helyzetet Alberto Alemanno, aki európai jogot tanít Párizsban a HEC új üzleti főiskolán. De azért vannak kockázatok is – mutat rá. Hiszen az elnök igen nagyratörő programot hirdetett meg, ám csak most rajtol a német hármas szövetség, és leginkább Magyarországon kritikus választások jönnek. Ezért az európai témák keveredni fognak a hazai kampány felhangjaival. És akkor még itt van a járvány, valamint az Ukrajna körüli feszültség, szóval tényleg különleges lesz a franciák EU-s elnöksége.
Fontos tényező az is, hogy az elnökség egybeesik a francia elnökválasztással, és ez még gondot okozhat, hiszen az unió mélyen megosztott az alapértékek ügyében, amit jelez a jogállami válság, továbbá, hogy a Bizottság képtelen sarokba szorítani olyan kormányokat, amelyek kifejezetten eltávolodnak a vállalt jogi kötelezettségektől.
Nagy vita várható Európáról a franciáknál, valamint a magyaroknál és a szlovéneknél is a kampány során. Mivel Marcon igen határozottan szorgalmazza az integrációt, ez ellentéteket válthat ki a lázadó Budapesttel, Varsóval és Ljubljanával. Németország és Olaszország ugyanakkor a jelek szerint támogatja Párizs elképzeléseit, ám ennek az lehet a következménye, hogy még inkább a margóra szorulnak a makacskodó hatalmak, miután még radikálisabb pozíciót foglalnak el a mérsékelt nyugati szövetségesekkel szemben.
Ezek a frontok egyszerre jelentkeznek a jogállami válsággal, amelynek kimenetele nagymértékben megszabja majd von der Leyen és Macron megítélését. De megindulhat a vita arról, hogy mit képviseljen Európa. Ez pedig irányt szabhat a holnap földrésze számára.
Az új német kormány azt tervezi, hogy évente 400 ezer képzett munkást hív be külföldről, mert rájött, hogy másként nem tudja ellensúlyozni a népességszám csökkenését, illetve a kulcságazatokban a munkaerőhiányt, ami már a gazdasági kilábalást fenyegeti a járvány után. A koalíció nevében a szabaddemokraták frakcióvezetője kifejtette: annyira nincs ember, hogy emiatt lelassul a gazdasági növekedés, ezért sürgősen munkáskezeket kell importálni.
A három párt már elfogadta, hogy pontrendszert hoznak létre az olyan szakemberek számára, akik az EU-n kívülről érkeznek, továbbá 12 euróra emelik a minimálbért, hogy ily módon is vonzóbbá tegyék a jelentkezők számára az országot. A Német Gazdasági Intézet úgy becsüli, hogy az idén több mint 300 ezerrel csökken a dolgozók száma, mert többen mennek nyugdíjba, mint ahányan megjelennek a munkaerőpiacon. Ráadásul ez a különbség 2029-re 650 ezer fölé nő, vagyis nagyjából 5 millió állás lesz üres.
A demográfiai helyzet időzített bombát jelent az állami nyugdíjrendszer számára, hiszen kevesebb alkalmazottnak kell megtermelnie az anyagi alapokat az ellátó rendszerhez, miközben egyre többen vonulnak nyugállományba és nő várható élettartamuk.
Az osztrák Esterházy-magánalapítvány megkönnyebbüléssel fogadta, hogy Budapesten a Kúria hatályon kívül helyezte a korábbi, másodfokú ítéletet és új eljárást rendelt el az Esterházy-kincsek ügyében. A hozzávetőleg 100 millió euró értékre becsült 270 műtárgyat, kupákat, kelyheket, ékszereket, díszes ruhákat, a Tanácsköztársaság idején hozták a magyar fővárosba a hercegi család fraknói (Forchenstein) kastélyából. A település akkor Nyugat-Magyarország része volt.
Az akkori családfőnek, 5. Pálnak nem volt más választási, minthogy 1923-ban tárolási szerződést kössön az Iparművészeti Múzeummal, az akkori kultuszminiszter azonban kifejezetten elismerte, hogy a kincs az Esterházyaké. Ám a 2. világháború után államosították a vagyontárgyakat.
A jogvita 5 éve húzódik és osztrák szemszögből tavaly májusban már minden veszni látszott, mert a Fővárosi Bíróság jogerősen elmarasztalta a felperest. Ám a Kúria most hiányosnak, megalapozatlannak minősítette a döntést, hozzátéve, hogy az nem felel meg a logika szabályainak sem.
Stefan Ottrubay az alapítvány nevében reményét fejezte ki, hogy legközelebb számukra kedvező verdikt születik, ám egyúttal megerősítette, hogy továbbra is készek bíróságon kívül megállapodni, és hogy győzelem esetén nem vinnék el a műalkotásokat a magyar fővárosból.
