Csakúgy nyüzsögnek az alakok Labrosse Dániel francia-magyar képzőművész festményein, melyek egyszerre idézik a képregények, az amerikai rajzfilmek, a street art és a klasszikus festészet világát. Ha belépünk az óbudai Godot Laborban rendezett True Stories (Igaz történetek) című kiállításra, mi is erről az eklektikáról győződhetünk meg, a huszonnégy éves autodidakta művészt ugyanis bármi megihleti, ami beindítja a fantáziáját.
Labrosse amúgy igen sokoldalú művész: a festés mellett foglalkozik grafikával, animációval, filmmel, virtuális valósággal, az alkotáshoz pedig felhasznál gyurmát, tollat, tintát, akril-, olaj- és gouache festéket is. Élénk fantáziáját már kiskorában „edzeni” kezdte: édesanyja a kilencvenes években a budapesti Varga Stúdiónál dolgozott marketingesként, ahol A Simpson család, a Fecsegő Tipegők és más rajfilmek háttéranimációi készültek. – Anyukám mindig hazahozta videókazettán az éppen készülő rajzfilmeket, amiknek elkezdtem másolgatni a figuráit – emlékszik vissza az alkotó. Az igazi felszabadító erőt azonban a Varga Stúdió Bestiák című pszichedelikus animációs filmje hozta el, melyben Frank Zappa zenéire keltek életre ef Zámbó István, feLugossy László és Wahorn András állat- és emberfigurái.
– A festészettel igazán 2008-től kezdtem el foglalkozni, miután láttam a budapesti Ludwig Múzeumban rendezett Keith Haring kiállítást. Nagyon megfogott az amerikai festő egyszerű, játékos és rajzfilmeket idéző stílusa – mondja az alkotó, aki fiatalkorában nem szívesen járt se múzeumba, se galériába, hiába próbálta őt elvinni a család. 2008 után viszont egyre nyitottabb lett, még a klasszikus festőket is elkezdte tanulmányozni. A jelen tárlaton például a Hell (Pokol) című képe amellett, hogy Dante Isteni színjátékára utal – egy csónakban láthatjuk Dantét és Vergiliust –, több figurájában is Hieronymus Bosch groteszk, félig ember, félig állat alakjait idézi fel. Labrosse másrészt előszeretettel rajzolja tele emberekkel a vásznait, amiben nagyban inspirálják Pieter Bruegel mindennapokat bemutató tömegjelenetei, ha pedig groteszkre vágyik, akkor Goya szándékoltan túlzó festményei is megmozgatják.
Témák terén még szerteágazóbb az érdeklődése: a legújabb képei is számos történetből merítenek, van köztük mítosz, folklór, városi legenda, melyeket aztán Labrosse kisebb csoportokba rendez. Az egyikben például óriások tűnnek fel, úgymint Atlasz, az égboltot a vállán tartó titán, Szent Kristóf, az utazók védőszentje, a mairuk, vagyis a baszk mitológia lényei vagy Az égig érő paszuly mese óriása. Egy másik teremben a természethez kötődő lények jelennek meg, többek közt a Gilgames eposz szörnyetege, Humbaba, aki a cédruserdőt védelmezi, vagy a szárnyas Jersey Ördög, aki New Jersey fenyőerdejében rémisztgeti az emberekkel – Labrosse képén viszont megpihen, és állatokkal társalog.
– A mítoszok és legendák mellett szeretek zajos városképeket is ábrázolni, az emberek napi rutinjait bemutatni szatirikus felhanggal – mondja a művész. A kiállítás egyik képén például egy valós, életteli brooklyni házat festett meg, mely az 1851-es megépülése óta idős hölgyek otthonából bordély-, majd társasházzá alakult. Nemrég pedig a Dózsa György úti metróállomásra helyezték ki egy rajzát, mely az M3 felújítását ábrázolja, valamint a hol suhanó, hol várakozó utazóközönséget. – A képpel azt akartam érzékeltetni, hogy Budapesten és a metróban mennyi különleges ember találkozik nap mint nap, és hogyan tud ennyiféle személy harmóniában élni egymással. Meg persze azt is, hogy nekünk, városlakóknak milyen fontos egy működőképes metróhálózat.
Labrosse Dániel: True Stories
Godot Labor
1036 Budapest, Fényes Adolf utca 21.
Megtekinthető: február 20-ig
