kiberbiztonság;orosz gázcsapok;áramellátás;vészhelyzet;katonai akció;

2022-01-30 13:30:00

Van mitől félnünk – Lekapcsolt internet, elzárt gázcsapok, kibertérből érkezik a veszély

Nyakig benne vagyunk egy tekervényes világjárványban. Sejteni se merjük, mennyire komoly háborús veszély alakult ki az orosz–ukrán konfliktusban. Mi lesz, ha bedől a pénzügyi rendszer? Mi lesz, ha az oroszok elzárják a gázcsapot? Ha megint felrobban egy atomerőmű? Ha folytatódik a globális felmelegedés? Ki tudja, mit hoznak a választások, lesz-e a 2016-os amerikaihoz hasonló kibertámadás? És ha a ka­zahsztáni zavargásoknál lekapcsolták az internetet, miért ne fordulhatna elő nálunk is?

Apokaliptikus víziót vázol fel Marc Elsberg regénye, a Blackout, amelyben összeomlik a kontinens elektromos hálózata, nincs fűtés, világítás, se mobilhálózat, se internet. Mennyire érezhetjük magunkat biztonságban, mennyire reálisak a vészhelyzetek, hogyan lehet megelőzni, kezelni őket? Bármelyikre tekintünk is rá, szinte azonnal a kibertérben találjuk magunkat. Onnan érkezhetnek súlyosabb támadások, fenyegetések, de hasonlóan elrettentő a kikapcsolása is. Megszűnik az internet, teljesen kiszolgáltatva magunkra maradunk a világmindenségben.   

Korlátozott kapcsolat

Krasznay Csaba kiberbiztonsági szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense arról számol be, hogy az utóbbi egy-két évben mintegy hatvan országban fordult elő, hogy a kormány kikapcsolta vagy korlátozta az internetet. Az esetek többségében ekkor sem marad hálózat nélkül egy ország, mert az súlyos további károkkal járna. – Amikor Egyiptom a 2011-es Arab Tavasz idején kikapcsolta a kimeneti internetkapcsolatot, leszakadtak például a nemzetközi bankrendszerről – emlékeztet az egyik veszélyre. – A háló lekapcsolása általánosságban annyit jelent, hogy az adott kormányzat utasítja a nemzeti távközlési szolgáltatókat, tegyenek elérhetetlenné bizonyos oldalakat, szolgáltatásokat. Tehát inkább erős kontrollról beszélhetünk.

Krasznay elképzelhetetlennek tartja, hogy Magyarországon az állam a Kazahsztánban nemrég látott módon tudná korlátozni az internet­elérést: – Kazahsztánban és a keleti térség több országában állami internetszolgáltatók vannak. Kína és Oroszország saját nemzeti hálózatot is kiépített. Ilyenkor lehetséges a gyors, közvetlen beavatkozás. Magyarországon, az Európai Unióra jellemző, liberalizált módon számos magánszolgáltató működteti a területet. A mostanában gyakran emlegetett 4iG (a Jászai Gellért érdekeltségébe tartozó vállalatba a napokban egy német hadiipari cég is bevásárolta magát – a szerk.) egy a sok közül. Az államnak csak felügyeleti szerepköre van, amelyet a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság gyakorol. A szigorú jogi szabályozás szinte lehetetlenné teszi a szeszélyes, ad hoc döntéseket. Hosszú processzus, amíg érvényes határozat születik valamilyen tartalom, például tiltott szerencsejátékok elérhetetlenné tételéről.

Kivételt a vészhelyzet, mindenek­előtt a külső támadás esetén bevezetett különleges jogrend teremthet. – A modern katonai tevékenységben egyre nagyobb szerephez jut a kibertér – hangsúlyozza Krasznay Csaba. – Alacsony intenzitású műveletek hajthatók végre benne, amelyek általában nem váltanak ki fegyveres választ. Ide tartozik a lakosság manipulálása hamis hírekkel. Agresszívebb beavatkozás, amit a 2014 óta tartó ukrajnai konfliktusban is tapasztalunk, a kritikus infrastruktúrák, energiaszolgáltatás, távközlés időleges ellehetetlenítése interneten érkező számítástechnikai rendszerekkel. Ilyenkor pár napig nem működik egy erőmű, áramszünet van, ami elbizonytalanítja a lakosságot saját kormányában. A következő lépés pedig már a katonai művelet támogatása. Támadásnál alapvető a távközlés ellehetetlenítése, ide tartozik az internet is. A legmagasabb szint pedig a konkrét katonai információs eszközök, radarrendszerek megtámadása. Erre Irán és az Egyesült Államok konfliktusában láthattunk példát.

Ugyan a modern katonai rendszereket zárt számítógépes hálózatok irányítják, de a katonai hírszerzésnek bárhol lehetnek beépített emberei, akik a megfelelő pillanatban föltelepítenek rájuk valamilyen kártékony kódot. – Energetikai objektumoknál gyakran könnyebb a helyzet, mert bár szintén zárt hálózatok működtetik őket, de üzemeltetési kényszerből vagy kényelmi okokból mégis beléjük kerül egy »madzag« az internet felé – magyarázza a kiberszakértő. – A választási közrendszerek pedig megfelelő biztonsági háló hiányában – márpedig 2016-ban az amerikaival is voltak gondok – szinte csemegének számítanak, főleg online szavazás esetén.

A hadászati célú támadás elhárítása alapvetően technikai kérdés. Mindennapjainkban főleg a dezinformációkkal, a politikai hangulatot is manipuláló hamis hírekkel szemben kell védekezni. 

 Itt a megoldás az állami szervek hatékony együttműködése a médiaszolgáltatókkal. Ennek szabályozásáról hozott nyilvánosságra a napokban egy tervezetet az Európai Parlament. – A Facebook, részben mesterséges intelligenciája segítségével, az elmúlt években szorosan együttműködött a választások előtt sok-sok ország elhárító szervezeteivel, közösen próbálták kiszűrni a manipulációra létrehozott oldalakat – állítja Krasznay Csaba. – De a legfontosabb, hogy a felhasználókban, a választópolgárokban kialakuljon egyfajta médiatudatosság, hogy kritikusan kezeljék az eléjük kerülő híreket. E nélkül a hatósági védekezések, szűrések biztos nem tudják elérni a kívánt eredményt.  

Orosz diplomácia gáznyomással

Az energiaellátás is hálózatnak tekinthető, így óriási gondokat okozhat, ha valahol lekapcsolják. Márpedig a politika ettől az eszköztől sem idegenkedik az érdekérvényesítés során. 2009-ben, az orosz–ukrán gázkonfliktus idején mi is érezhettük, mit jelent, ha hosszabb időre elzárják a csapot. Hozzánk sem érkezett gáz Ukrajna felől, kisebb válsághelyzet alakult ki. A lakossági fogyasztóknak nyújtott szolgáltatások fenntartása érdekében állami döntésre ipari objektumoknak kellett korlátozni a fogyasztást vagy átállni dízel üzemanyagra.

Takács Gergely, aki energiabiztonsági témákban folytat tudományos munkát, úgy véli, Magyarország sokat tanult az esetből: „Azóta már több irányból érkező gázellátással rendelkezünk. Tudunk például Horvátországból cseppfolyósított földgázt vásárolni. Az utóbbi évek hálózatfejlesztéseinek köszönhetően Szerbia, Szlovákia és Románia esetében is kétirányúvá vált a gázszállítás lehetősége. Földgáztárolóink a legnagyobb kapacitásúak közé tartoznak Európában. Így ha most zárnák el az oroszok a gázt, akár két hónapig is a fogyasztás különösebb visszafogása nélkül lehetne átvészelni a helyzetet.”

Nem meglepő, hogy Oroszország változatlanul nyomásgyakorlási eszköznek használhatja a gázt diplomáciájában. Az Európai Unió több országa a széntüzeléses erőművek lekapcsolására készül a klímaváltozás elkerülése érdekében. Németország az atomerőműveit is leállítja. Azonban az új, klímabarát technológiák elterjesztéséhez hosszabb átmeneti időre van szükség, ezalatt az energia­kiesést pótolni kell. „A megoldást a gáztüzelésű erőművek jelentik majd, ezért 15-20 éves távlatban várhatóan emelkedni fog Európa gázfogyasztása – állítja Takács Gergely. – A hollandiai és norvégiai gázkitermelés fokozatos visszaesése következtében pedig még tovább nő Európa importfüggősége, emiatt a csővezetéken érkező orosz gázszállítás felértékelődik.”

A szakértő szerint a földgáztüzelésű erőművek nagy előnye, hogy könnyen lehet az igényekhez igazítani termelésüket. Velük szemben az atomerőműveket folyamatosan ugyanazon a szinten kell működtetni, hogy hatékonyak és olcsók legyenek. Az alternatív, megújuló energiaforrások legnagyobb hátránya pedig – a technológia folyamatos fejlődése ellenére – még mindig a teljesítmény hullámzása, a kiszolgáltatottság a természeti tényezőknek.

De mi történne tartós, esetleg féléves orosz gázkimaradás esetén, ha Magyarország semmilyen más forrásból nem jutna hozzá az energiahordozóhoz? „Valamennyire megnyugtató, hogy az áramellátás feltehe­tően nem kerülne veszélybe, mert a kiesés megnövelt importtal biztosítható lenne – mérlegeli a helyzetet Takács Gergely. – De például a hazai nehézipar vagy vegyipar számára, amely kihat többek közt a mezőgazdaságra is, óriási csapást jelentene azt követően, hogy a gáztározók és egyéb tartalékok kimerültek. Súlyos és nehezen kezelhető helyzet a lakossági szektorban alakulna ki, ugyanis a magyar háztartások közel kétharmada van rákötve a gázhálózatra. Ezeken a helyeken a meleg vízzel együtt a fűtés is megszűnne. Emellett a távhőszektor se tudna működni. A gáznak nem lenne gyors alternatívája, hiszen a hálózatfejlesztések 10-15 éves projektek. Sakk-matt.”    

Az ukrán áram is kell

Áramunk viszont továbbra is lenne. Takács rámutat, hogy egy ilyen szélsőséges forgatókönyv esetén is működne a paksi atomerőmű, és a széntüzelésű Mátrai Erőműre is lehetne számítani, a hazai felhasználású áram 30 százaléka pedig Ukrajnából érkezik. Teljesen új helyzetet eredményezne, ha egy eszkalálódó orosz–ukrán konfliktus miatt ez is kiesne. – Annak ellenére, hogy az európai villamoshálózatok sokkal jobban össze vannak kötve, mint a gázvezetékek, ennek az árammennyiségnek a pótlása már biztosan komoly gondot okozna – figyelmeztet Takács. – Ugyanakkor az uniós, és így a hazai szabályozás is olyan fokú redundanciát vár el az áramszolgáltatóktól, hogy ha lehal például egy transzformátor, a kiesést gyakorlatilag azonnal át tudják terhelni egy másik rendszerre, és a fogyasztók talán nem is érzékelnének problémát. Ebből adódóan, 

 A szakértő úgy látja, a klímabarát energetikai rendszerekre való átállás sem okoz majd komoly kieséseket a szolgáltatásokban, viszont ehhez jelentős fejlesztések szükségesek. Fontos, hogy nem feltétlenül új energetikai lobbik állnak majd az élén, éles konfliktusba kerülve a régiekkel. „A jelentős nyugati és közel-keleti szénhidrogén-kitermelő cégek már jó ideje foglalkoznak a megújuló energiaforrásokkal, napelemparkokat, energiatároló megoldásokat kezdtek el kidolgozni – állítja Takács Gergely. – Mindenki letette hát a garast a tervezhető, hosszú távú változás mellé. A régi motorosok is próbálják kitapogatni, merre megy a világ, melyik technológia milyen gazdasági előnyökkel kecsegtet.”