Van mitől félnünk – Lekapcsolt internet, elzárt gázcsapok, kibertérből érkezik a veszély

Nyakig benne vagyunk egy tekervényes világjárványban. Sejteni se merjük, mennyire komoly háborús veszély alakult ki az orosz–ukrán konfliktusban. Mi lesz, ha bedől a pénzügyi rendszer? Mi lesz, ha az oroszok elzárják a gázcsapot? Ha megint felrobban egy atomerőmű? Ha folytatódik a globális felmelegedés? Ki tudja, mit hoznak a választások, lesz-e a 2016-os amerikaihoz hasonló kibertámadás? És ha a kazahsztáni zavargásoknál lekapcsolták az internetet, miért ne fordulhatna elő nálunk is?

Apokaliptikus víziót vázol fel Marc Elsberg regénye, a Blackout, amelyben összeomlik a kontinens elektromos hálózata, nincs fűtés, világítás, se mobilhálózat, se internet. Mennyire érezhetjük magunkat biztonságban, mennyire reálisak a vészhelyzetek, hogyan lehet megelőzni, kezelni őket? Bármelyikre tekintünk is rá, szinte azonnal a kibertérben találjuk magunkat. Onnan érkezhetnek súlyosabb támadások, fenyegetések, de hasonlóan elrettentő a kikapcsolása is. Megszűnik az internet, teljesen kiszolgáltatva magunkra maradunk a világmindenségben.

Korlátozott kapcsolat

Krasznay Csaba kiberbiztonsági szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense arról számol be, hogy az utóbbi egy-két évben mintegy hatvan országban fordult elő, hogy a kormány kikapcsolta vagy korlátozta az internetet. Az esetek többségében ekkor sem marad hálózat nélkül egy ország, mert az súlyos további károkkal járna. – Amikor Egyiptom a 2011-es Arab Tavasz idején kikapcsolta a kimeneti internetkapcsolatot, leszakadtak például a nemzetközi bankrendszerről – emlékeztet az egyik veszélyre. – A háló lekapcsolása általánosságban annyit jelent, hogy az adott kormányzat utasítja a nemzeti távközlési szolgáltatókat, tegyenek elérhetetlenné bizonyos oldalakat, szolgáltatásokat. Tehát inkább erős kontrollról beszélhetünk.

Krasznay elképzelhetetlennek tartja, hogy Magyarországon az állam a Kazahsztánban nemrég látott módon tudná korlátozni az internetelérést: – Kazahsztánban és a keleti térség több országában állami internetszolgáltatók vannak. Kína és Oroszország saját nemzeti hálózatot is kiépített. Ilyenkor lehetséges a gyors, közvetlen beavatkozás. Magyarországon, az Európai Unióra jellemző, liberalizált módon számos magánszolgáltató működteti a területet. A mostanában gyakran emlegetett 4iG (a Jászai Gellért érdekeltségébe tartozó vállalatba a napokban egy német hadiipari cég is bevásárolta magát – a szerk.) egy a sok közül. Az államnak csak felügyeleti szerepköre van, amelyet a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság gyakorol. A szigorú jogi szabályozás szinte lehetetlenné teszi a szeszélyes, ad hoc döntéseket. Hosszú processzus, amíg érvényes határozat születik valamilyen tartalom, például tiltott szerencsejátékok elérhetetlenné tételéről.

Kivételt a vészhelyzet, mindenekelőtt a külső támadás esetén bevezetett különleges jogrend teremthet. – A modern katonai tevékenységben egyre nagyobb szerephez jut a kibertér – hangsúlyozza Krasznay Csaba. – Alacsony intenzitású műveletek hajthatók végre benne, amelyek általában nem váltanak ki fegyveres választ. Ide tartozik a lakosság manipulálása hamis hírekkel. Agresszívebb beavatkozás, amit a 2014 óta tartó ukrajnai konfliktusban is tapasztalunk, a kritikus infrastruktúrák, energiaszolgáltatás, távközlés időleges ellehetetlenítése interneten érkező számítástechnikai rendszerekkel. Ilyenkor pár napig nem működik egy erőmű, áramszünet van, ami elbizonytalanítja a lakosságot saját kormányában. A következő lépés pedig már a katonai művelet támogatása. Támadásnál alapvető a távközlés ellehetetlenítése, ide tartozik az internet is. A legmagasabb szint pedig a konkrét katonai információs eszközök, radarrendszerek megtámadása. Erre Irán és az Egyesült Államok konfliktusában láthattunk példát.

Ugyan a modern katonai rendszereket zárt számítógépes hálózatok irányítják, de a katonai hírszerzésnek bárhol lehetnek beépített emberei, akik a megfelelő pillanatban föltelepítenek rájuk valamilyen kártékony kódot. – Energetikai objektumoknál gyakran könnyebb a helyzet, mert bár szintén zárt hálózatok működtetik őket, de üzemeltetési kényszerből vagy kényelmi okokból mégis beléjük kerül egy »madzag« az internet felé – magyarázza a kiberszakértő. – A választási közrendszerek pedig megfelelő biztonsági háló hiányában – márpedig 2016-ban az amerikaival is voltak gondok – szinte csemegének számítanak, főleg online szavazás esetén.

A hadászati célú támadás elhárítása alapvetően technikai kérdés. Mindennapjainkban főleg a dezinformációkkal, a politikai hangulatot is manipuláló hamis hírekkel szemben kell védekezni.

Itt a megoldás az állami szervek hatékony együttműködése a médiaszolgáltatókkal. Ennek szabályozásáról hozott nyilvánosságra a napokban egy tervezetet az Európai Parlament. – A Facebook, részben mesterséges intelligenciája segítségével, az elmúlt években szorosan együttműködött a választások előtt sok-sok ország elhárító szervezeteivel, közösen próbálták kiszűrni a manipulációra létrehozott oldalakat – állítja Krasznay Csaba. – De a legfontosabb, hogy a felhasználókban, a választópolgárokban kialakuljon egyfajta médiatudatosság, hogy kritikusan kezeljék az eléjük kerülő híreket. E nélkül a hatósági védekezések, szűrések biztos nem tudják elérni a kívánt eredményt.

Orosz diplomácia gáznyomással

Az energiaellátás is hálózatnak tekinthető, így óriási gondokat okozhat, ha valahol lekapcsolják. Márpedig a politika ettől az eszköztől sem idegenkedik az érdekérvényesítés során. 2009-ben, az orosz–ukrán gázkonfliktus idején mi is érezhettük, mit jelent, ha hosszabb időre elzárják a csapot. Hozzánk sem érkezett gáz Ukrajna felől, kisebb válsághelyzet alakult ki. A lakossági fogyasztóknak nyújtott szolgáltatások fenntartása érdekében állami döntésre ipari objektumoknak kellett korlátozni a fogyasztást vagy átállni dízel üzemanyagra.

Takács Gergely, aki energiabiztonsági témákban folytat tudományos munkát, úgy véli, Magyarország sokat tanult az esetből: „Azóta már több irányból érkező gázellátással rendelkezünk. Tudunk például Horvátországból cseppfolyósított földgázt vásárolni. Az utóbbi évek hálózatfejlesztéseinek köszönhetően Szerbia, Szlovákia és Románia esetében is kétirányúvá vált a gázszállítás lehetősége. Földgáztárolóink a legnagyobb kapacitásúak közé tartoznak Európában. Így ha most zárnák el az oroszok a gázt, akár két hónapig is a fogyasztás különösebb visszafogása nélkül lehetne átvészelni a helyzetet.”

Nem meglepő, hogy Oroszország változatlanul nyomásgyakorlási eszköznek használhatja a gázt diplomáciájában. Az Európai Unió több országa a széntüzeléses erőművek lekapcsolására készül a klímaváltozás elkerülése érdekében. Németország az atomerőműveit is leállítja. Azonban az új, klímabarát technológiák elterjesztéséhez hosszabb átmeneti időre van szükség, ezalatt az energiakiesést pótolni kell. „A megoldást a gáztüzelésű erőművek jelentik majd, ezért 15-20 éves távlatban várhatóan emelkedni fog Európa gázfogyasztása – állítja Takács Gergely. – A hollandiai és norvégiai gázkitermelés fokozatos visszaesése következtében pedig még tovább nő Európa importfüggősége, emiatt a csővezetéken érkező orosz gázszállítás felértékelődik.”

A szakértő szerint a földgáztüzelésű erőművek nagy előnye, hogy könnyen lehet az igényekhez igazítani termelésüket. Velük szemben az atomerőműveket folyamatosan ugyanazon a szinten kell működtetni, hogy hatékonyak és olcsók legyenek. Az alternatív, megújuló energiaforrások legnagyobb hátránya pedig – a technológia folyamatos fejlődése ellenére – még mindig a teljesítmény hullámzása, a kiszolgáltatottság a természeti tényezőknek.

De mi történne tartós, esetleg féléves orosz gázkimaradás esetén, ha Magyarország semmilyen más forrásból nem jutna hozzá az energiahordozóhoz? „Valamennyire megnyugtató, hogy az áramellátás feltehetően nem kerülne veszélybe, mert a kiesés megnövelt importtal biztosítható lenne – mérlegeli a helyzetet Takács Gergely. – De például a hazai nehézipar vagy vegyipar számára, amely kihat többek közt a mezőgazdaságra is, óriási csapást jelentene azt követően, hogy a gáztározók és egyéb tartalékok kimerültek. Súlyos és nehezen kezelhető helyzet a lakossági szektorban alakulna ki, ugyanis a magyar háztartások közel kétharmada van rákötve a gázhálózatra. Ezeken a helyeken a meleg vízzel együtt a fűtés is megszűnne. Emellett a távhőszektor se tudna működni. A gáznak nem lenne gyors alternatívája, hiszen a hálózatfejlesztések 10-15 éves projektek. Sakk-matt.”

Az ukrán áram is kell

Áramunk viszont továbbra is lenne. Takács rámutat, hogy egy ilyen szélsőséges forgatókönyv esetén is működne a paksi atomerőmű, és a széntüzelésű Mátrai Erőműre is lehetne számítani, a hazai felhasználású áram 30 százaléka pedig Ukrajnából érkezik. Teljesen új helyzetet eredményezne, ha egy eszkalálódó orosz–ukrán konfliktus miatt ez is kiesne. – Annak ellenére, hogy az európai villamoshálózatok sokkal jobban össze vannak kötve, mint a gázvezetékek, ennek az árammennyiségnek a pótlása már biztosan komoly gondot okozna – figyelmeztet Takács. – Ugyanakkor az uniós, és így a hazai szabályozás is olyan fokú redundanciát vár el az áramszolgáltatóktól, hogy ha lehal például egy transzformátor, a kiesést gyakorlatilag azonnal át tudják terhelni egy másik rendszerre, és a fogyasztók talán nem is érzékelnének problémát. Ebből adódóan,

A szakértő úgy látja, a klímabarát energetikai rendszerekre való átállás sem okoz majd komoly kieséseket a szolgáltatásokban, viszont ehhez jelentős fejlesztések szükségesek. Fontos, hogy nem feltétlenül új energetikai lobbik állnak majd az élén, éles konfliktusba kerülve a régiekkel. „A jelentős nyugati és közel-keleti szénhidrogén-kitermelő cégek már jó ideje foglalkoznak a megújuló energiaforrásokkal, napelemparkokat, energiatároló megoldásokat kezdtek el kidolgozni – állítja Takács Gergely. – Mindenki letette hát a garast a tervezhető, hosszú távú változás mellé. A régi motorosok is próbálják kitapogatni, merre megy a világ, melyik technológia milyen gazdasági előnyökkel kecsegtet.”