Február elseje a Köztársaság Napja, a második Magyar Köztársaság 1946 február elsején történt kikiáltásának emlékére.
Az 1946-os köztársaság eszméiben a felvilágosodás rebublikánus hagyományaihoz kötődött, és megszüntette Magyarországon a királyság államformáját. Szakított a hatalom szakrális jellegével és a szentkorona tannal. Moór Gyula akkori jogászprofesszor szerint "amint a korona nem lehet a köztársaság jelképe, úgy a szent korona tana sem fér össze a köztársasági államformával", s mivel a köztársaság szakítást jelent az ezeréves államformával, ezért "konzekvensen szakítani kell azzal a címerrel is, amely a régi alkotmányjogi állapotot fejezi ki".
Végül közmegegyezéssel a második Magyar Köztársaság címere a korona nélküli kiscímer, az ún. Kossuth-címer lett, ezzel is tisztelegve az 1848/49-es és az 1918-as hagyományok előtt, illetve jelképesen kifejezve a republikánus gondolat jogfolytonosságát.
Az 1956-os forradalomban a Kossuth-címert a közakarat élesztette fel, majd ez lett hivatalos címerünk az 1957-ig. A forradalmi diákság pontokba foglalt követeléseinek egyike a Kossuth-címer visszaállítása volt. Eszembe jut az 1848. március 15-i forradalom tizenkét pontja közül "A nemzeti szín és az ország czimere ősi jogaiba visszaállíttatik" követelés, és megdöbbent, hogy az ezeréves Magyarországon még újabb 100 év elteltével is csak itt tartunk.
Sokakat, köztük engem is váratlanul ért Gorbacsov szovjet pártfőtitkár történelmi tevékenysége, melynek következtében a kelet-európai szocialista országok felszabadultak a szovjet diktatúra alól. És ha már itt tartunk: szerintem Gorbacsov szobrának is ott lenne a helye a Reagannek állított szobor mellett Budapesten. A szovjet igától való megszabadulásunk tette lehetővé a rendszerváltást.
Ekkor evidens volt, hogy Magyarország a köztársasági államformát választja, ugyanakkor komoly vita tárgyát képezte a címerválasztás. 24 ellenzéki szervezet - köztük a Fidesz is - közleményben követelte a Kossuth-címernek mint "ezeréves államiságunk, szabadságunk, nemzeti önrendelkezésünk és forradalmaink megtestesítőjének" visszaállítását. Ez volt a többségi ellenzéki vélemény 1989 januárjában. Később azonban a címer kérdésében felbomlott az ellenzék egysége. Az akkori Magyar Nemzet 1989. október 29-én a legtekintélyesebb történészek véleményét közölte, mely szerint forradalmaink "1848 és 1956 jogfolytonosságának, a köztársasági és függetlenségi eszmének az úgynevezett Kossuth-címer felel meg a legjobban, vagyis az ívelt pajzsú, korona nélküli kiscímer. Eléggé egyedül álló lenne, ha egy köztársaság címerében a korona jutna uralkodó pozícióba".
Az intelem ellenére sajnos ez történt. Keveset hallani róla, de a Magyar Köztársaság címeréről 1990. január 7-re népszavazást írtak ki. A népszavazást azonban nem tartották meg, végül a honatyák harmadik nekifutásra, 1990. július 3-án a koronás címer mellett döntöttek! Ezzel létrejött a Horthy-korszak király nélküli királysága után a ma is tartó "szentkoronás köztársaság". A címervitáról szólva illik megemlíteni a rendszerváltó Országgyűlés első házelnökének, Szabad Györgynek a véleményét, aki azért kért szót, hogy még egyszer, utoljára megpróbálja meggyőzni képviselőtársait arról, hogy az új Magyarország "egyetlen lehetséges" címere a Kossuth-címer lehet. A későbbi államfő, Göncz Árpád is csatlakozott azok véleményéhez, akik szerint "kiáltó ellentmondás" lenne egy köztársaság címerében a korona.
Orbán Viktor 1990-ben liberálisként még a Kossuth-címerre voksolt, de pálfordulását követően, illiberálisként olyan alaptörvényt fogadtatott el, melyben a címert illetően maradtunk szentkoronás köztársaság. Néhány idézet a 2010-et követő sajtóvéleményekből. Haraszty István festő és szobrászművész: "1990-ben nem így képzeltem el a lassan két és fél évtizedet. Nem hittem volna, hogy az ország ennyire a múltjába réved, hogy újra a koronás címer lesz a jelképe, hogy az igazi hazafiság helyét a magyarkodás veszi át, hogy ilyen erővel tör a felszínre a 40 évig lappangó antiszemitizmus. (HVG, 2014. 12. 30.) Berend Nóra történészprofesszor, Cambrige: "A külvilág nem ok nélkül furcsállja, hogy egy köztársaság jelképe éppen egy korona. Ami egy rég letűnt kor önlegitimizáló szimbóluma volt, újra aktuálissá vált a Horthy korszakkal való folytonosság jegyében". (Népszabadság, 2014. 01. 31.) Spiró György író (HVG, 2019. április 18. interjú) "Egyszer borultam ki igazán '90-ben, amikor a parlament leszavazta a Kossuth-címert és ezzel szimbolikusan visszavonta a szabadságharcot és '56-ot. A szándékosan vagy hozzá nem értésből hanyagul megfogalmazott és többnyire végrehajthatatlan gumitörvények később már nem leptek meg, csak végtelenül bosszantanak. Maximum annyit tehetek, hogy parodizálom őket."
2022-ben, a Köztársaság Napján szólnunk kell a magyar köztársaságról, ami a Fideszes alaptörvény szerint már nincs is, Magyarország formailag parlamentális köztársaság, de tartalmilag már nem az. Megdöbbentő, hogy az 1956-os forradalom szempontjából nagy jelentőséggel bíró Köztársaság tér nevét is megváltoztatták, így Budapesten - talán egyedül az európai fővárosok közül - a köztársaságról elnevezett közterület már nincs.
Mire építhetne az ellenzék? Amit a Fidesz rombol, az a köztársasági eszmerendszere! A társadalom szemlélete alakítható a tudományos igazság útján, de a hamisított emlékezetpolitika által is. Tartalmában valódi, identitásépítésre alkalmas köztársaságot kell létrehozni, és annak államformáját nem szimbolizálhatja a korábbi királyságok koronája. Magyarországnak száz éve nincs királya, nemzeti, magyar királya mintegy ötszáz éve nincs, és ez - egy-egy Fidesz által delegált alkotmánybírón kívül - senkinek sem hiányzik.
A rendszerváltó parlament címerválasztást illető hibáját ki kell küszöbölni. Csak a civil társadalom tudja eldönteni, milyen köztársaságot akar, miben tud hinni. A politika nem csak ráció, érzelem is. 1848. március 15-e, 1956. október 23-a ma is benn él a nemzet tudatában. Ne hagyjuk, hogy éppen haladó nemzeti hagyományainkra hivatkozással hamisítsák meg a történelmünket!
Mi az, amit már most megtehetünk, amihez csak hit, akarat, és cselekvés kell? Fogadjuk el és használjuk több évszázados nemzeti címerünket, a Kossuth-címert tüntetéseinken, ünnepeinken, ahol lehet. Tűzzük ki célként, hogy a majdani negyedik köztársaságunk címere ez legyen. Aki demokratikus, európai és köztársasági szellemiségű, XXI. századi alkotmányt akar, álljon ki már most a Kossuth-címerért, a valódi köztársaságért. A demokratikus ellenzék összefogásával az idei parlamenti választáson reális lehetőség kínálkozik a kormányváltásra, majd a rendszerváltás befejezésére.